A brazil színház felfedezése – Felolvasószínházi estek 1. és A brazil színház felfedezése – Felolvasószínházi estek 2. című előadásokon összesen három művet ismerhetnek meg a nézők, melyek előtt és után szakértők bevonásával tartanak beszélgetések a kortás brazil irodalomról.
Silvia Gomez: Öt perccel vihar előtt az ég
A 2008-as Öt perccel vihar előtt az ég (O céu cinco minutos antes da tempestade) című színművel a szerző, Silvia Gomez a kortárs brazil dramaturgia egyik legeredetibb hangjaként mutatkozott be. Egy fojtogató családi közegben, a patológia témakörének feltárásával a darab a dramaturgia határait feszegeti. Luís Fernando Ramos, a Folha de São Paulo újság kritikusának szavait idézve: „A szöveg a drámai szituációkról való lemondás nélkül és a megszokott sémákat követve működteti az előadást, amely a felgyorsult beszéd és a felfokozott emberi hangok szembeállítására épül.”
Newton Moreno: Ocsmányság
Newton Moreno Ocsmányság (Agreste) című művével elmerülhetünk az északkeleti brazil vidék univerzumában. Ez a térség egy egészen egyedülálló kulturális egység, sokszor megjelenítve Jorge Amado világszerte ismert írásaiban és Glauber Rocha mozijában. A szöveg szakít a dráma formai kánonjával, és a feltétel nélküli szeretet, a tudatlanság és az előítéletek narratíváját mutatja be. Az Ocsmányság 2004-ben elnyerte a brazil színház legjelentősebb díját, a Shell-díjat a legjobb szöveg kategóriában, és azóta is rendszeresen színre viszik. Külföldön is sikerrel mutatták be, a Santiago de Chile-i El Mercurio újságban megjelent kritika szerint: „Szépségében és kifejezésében egyszerű, de mégis erőteljes színházi poétikát képviselve az Agreste azt az ősi időt idézi meg, amikor a mesemondó a klán előtt saját történetein keresztül magyarázza el az univerzumot és szabályozza a közössége kulturális viszonyait.”
Plínio Marcos: Két elveszett ember egy mocskos éjszakában
Plínio Marcos Két elveszett ember egy mocskos éjszakában (Dois perdidos numa noite suja) című darabjával forradalmasította a brazil dramaturgiát, ahogyan színre vitte a kirekesztettség és a marginális lét témáit. A szerző szövegeiben az utcák és sikátorok nyelvezete teljes, nyers valóságában ölt testet és árasztja el a színpadot, arra kényszerítve Brazíliát, hogy szembenézzen saját rögvalóságával. A darabot először 1966-ban mutatták be. Ez a szerző legtöbbször színpadra vitt műve, melyből 2002-ben filmadaptáció is készült. A filmben követhetjük a verbális és fizikai erőszak eszkalációját a két szereplő között, akik túlélési esélyüket és létezésüket a tárgyakra ruházzák át. Sábato Magaldi, a 20. századi brazil színház egyik kiemelkedő kritikusa szerint Plínio Marcos párbeszédei „valóságos érszorítóként működnek, amelyek a tragikus végkifejletre kényszerítik a helyzetet”.
A felolvasószínház előtt Aimar Labaki brazil dramaturg, rendező, színikritikus és színházi fesztiválok kurátora portugál nyelvű rövid ismertetőt tart a brazil színházról, magyar tolmácsolással. A felolvasás után a meghívott szakértő a közönséggel is beszélget, Urbán Bálint, az ELTE BTK Portugál Nyelvi és Irodalmi Tanszéke tanárának moderálásával.
Nyitókép forrása: Bethlen Téri Színház
