Az egyiptomi piramisok és királysírok titokzatossága sokakat megihletett már, de egyvalakit különösen. Az amerikai Oglethorpe Egyetem elnöke, Thornwell Jacobs presbiteriánus lelkész az ókori Egyiptom tanulmányozása során arra a felismerésre jutott, hogy valójában igen kevés pontos információ maradt fenn abból a korból. Az az ötlete támadt, hogy hasznos lenne, ha különböző feljegyzéseket, tárgyi emlékeket hagynánk az életünkről a jövőbeli nemzedékek számára, amikből jobban megérthetnek majd minket.
Az elgondolást tett követte, 1936-ban neki is állt a munkának. Az egyetem Phoebe Hearst Halljának alagsorában egy korábbi úszómedencét jelöltek ki, hogy létrehozzák a modernkori időkapszulát. A falakat szurokba mártott, mázas lemezekkel burkolták, majd egy két méter vastag gránittal fedték le, így alakítva ki a 18 négyzetméteres, három méter magas, hatvan centiméter vastag kőalapon nyugvó civilizáció kriptát.
A bekerült tárgyak többségét gázzal töltött rozsdamentes acéltartályokba rejtették, hogy megóvják őket az enyészettől. A tárgyak nagy részét magánszemélyek és hírességek adományozták, köztük olyasmit is, mint fogselyem, játékpisztoly, konzervnyitó, Donald kacsa figurája, egy eredeti, Edison-féle izzólámpa, vetőmagok, egy speciálisan lezárt üveg Budweiser sör, valamint egy gép, amely angol nyelvre tanítja meg a jövő látogatóit.
Arany, ékszer vagy más értéktárgy viszont nem kapott helyet a kamrában. Hangfelvételek a kor befolyásos személyeitől viszont igen: Hitlertől, Mussolinitől, Sztálintól és Roosevelttől, valamint az 1930-as években népszerű Artie Shaw klarinétművész játékáról is. Mikrofilmeken közel nyolcszáz vallási és irodalmi alkotást, köztük a Bibliát, a Koránt, az Isteni színjátékot rejtették el itt, de eredeti formájában bekerült az Elfújta a szél forgatókönyve is. A biztonság kedvéért fémszalagra is rögzítették a műveket, valamint mikrofilmolvasót, projektort, szélenergiával működő áramfejlesztőt és egy hétszeres nagyításra képes nagyítót is mellékeltek hozzájuk.
Kérdéses persze, hogy a jövő kutatói – ha lesznek ilyenek egyáltalán – mit fognak érteni ebből a kollekcióból. Jacobs ugyanis úgy gondolta, hogy mivel az egyiptomi naptárat számításai szerint i. e. 4241-től kezdték használni, és a kamra megtervezésének időpontjáig, 1936-ig egészen pontosan 6177 év telt el, így ha ahhoz az évhez ugyanannyi évet hozzáad, akkor 8113-at kap. Azaz akkor kellene a civilizáció kriptáját kinyitni. Azt akarta ugyanis, hogy aki (vagy ami) kinyitja majd a termet, bepillantást kaphasson az akkori jelen és az ókori egyiptomiak közötti történelmi középpontba.
Négy évvel az ötlet megszületése után, már a II. világháború alatt, 1940. május 25-én zárták le a kriptát rozsdamentes acélajtóval, amit a biztonság kedvéért le is hegesztettek.
Jacobs kamrán hagyott üzenete éles ellentétben áll az emberiség hosszú élettartamával kapcsolatos optimista várakozásokkal: „A civilizációnk épp készül eltemetni önmagát, ebben a kriptában rátok hagyjuk.” Szavai ma talán még aktuálisabbak, mint nyolc évtizede.
A cikkhez használt források itt, itt, itt és itt olvashatók.
2123 – „Az idő igaz” 2023-ban ünnepeltük Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi bicentenárium zárásaként egy időkapszulát helyezett el Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet a tricentenárium évében, 2123-ban nyit majd ki a múzeum akkori főigazgatója. Az időkapszulát Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vette át. Az időkapszulába egy könyvet zártak be, melyben Petőfi versei mellett ma is élő költők művei olvashatók. A kézirat címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. A projekt megvalósítója a Petőfi Kulturális Ügynökség.
