A civilizáció kriptáját 83 évvel ezelőtt pecsételték le, de csak 8113-ban nyithatják ki újra

Az egyiptomi piramisok és királysírok titokzatossága sokakat megihletett már, de egyvalakit különösen. Az amerikai Oglethorpe Egyetem elnöke, Thornwell Jacobs presbiteriánus lelkész az ókori Egyiptom tanulmányozása során arra a felismerésre jutott, hogy valójában igen kevés pontos információ maradt fenn abból a korból. Az az ötlete támadt, hogy hasznos lenne, ha különböző feljegyzéseket, tárgyi emlékeket hagynánk az életünkről a jövőbeli nemzedékek számára, amikből jobban megérthetnek majd minket.

Az elgondolást tett követte, 1936-ban neki is állt a munkának. Az egyetem Phoebe Hearst Halljának alagsorában egy korábbi úszómedencét jelöltek ki, hogy létrehozzák a modernkori időkapszulát. A falakat szurokba mártott, mázas lemezekkel burkolták, majd egy két méter vastag gránittal fedték le, így alakítva ki a 18 négyzetméteres, három méter magas, hatvan centiméter vastag kőalapon nyugvó civilizáció kriptát.

A bekerült tárgyak többségét gázzal töltött rozsdamentes acéltartályokba rejtették, hogy megóvják őket az enyészettől. A tárgyak nagy részét magánszemélyek és hírességek adományozták, köztük olyasmit is, mint fogselyem, játékpisztoly, konzervnyitó, Donald kacsa figurája, egy eredeti, Edison-féle izzólámpa, vetőmagok, egy speciálisan lezárt üveg Budweiser sör, valamint egy gép, amely angol nyelvre tanítja meg a jövő látogatóit.

Arany, ékszer vagy más értéktárgy viszont nem kapott helyet a kamrában. Hangfelvételek a kor befolyásos személyeitől viszont igen: Hitlertől, Mussolinitől, Sztálintól és Roosevelttől, valamint az 1930-as években népszerű Artie Shaw klarinétművész játékáról is. Mikrofilmeken közel nyolcszáz vallási és irodalmi alkotást, köztük a Bibliát, a Koránt, az Isteni színjátékot rejtették el itt, de eredeti formájában bekerült az Elfújta a szél forgatókönyve is. A biztonság kedvéért fémszalagra is rögzítették a műveket, valamint mikrofilmolvasót, projektort, szélenergiával működő áramfejlesztőt és egy hétszeres nagyításra képes nagyítót is mellékeltek hozzájuk.

Kérdéses persze, hogy a jövő kutatói – ha lesznek ilyenek egyáltalán – mit fognak érteni ebből a kollekcióból. Jacobs ugyanis úgy gondolta, hogy mivel az egyiptomi naptárat számításai szerint i. e. 4241-től kezdték használni, és a kamra megtervezésének időpontjáig, 1936-ig egészen pontosan 6177 év telt el, így ha ahhoz az évhez ugyanannyi évet hozzáad, akkor 8113-at kap. Azaz akkor kellene a civilizáció kriptáját kinyitni. Azt akarta ugyanis, hogy aki (vagy ami) kinyitja majd a termet, bepillantást kaphasson az akkori jelen és az ókori egyiptomiak közötti történelmi középpontba.

Négy évvel az ötlet megszületése után, már a II. világháború alatt, 1940. május 25-én zárták le a kriptát rozsdamentes acélajtóval, amit a biztonság kedvéért le is hegesztettek.

Jacobs kamrán hagyott üzenete éles ellentétben áll az emberiség hosszú élettartamával kapcsolatos optimista várakozásokkal: „A civilizációnk épp készül eltemetni önmagát, ebben a kriptában rátok hagyjuk.” Szavai ma talán még aktuálisabbak, mint nyolc évtizede.

A cikkhez használt források itt, itt, itt és itt olvashatók.

2123  – „Az idő igaz” 2023-ban ünnepeltük Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi bicentenárium zárásaként egy időkapszulát helyezett el Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet a tricentenárium évében, 2123-ban nyit majd ki a múzeum akkori főigazgatója. Az időkapszulát Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vette át. Az időkapszulába egy könyvet zártak be, melyben Petőfi versei mellett ma is élő költők művei olvashatók. A kézirat címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. A projekt megvalósítója a Petőfi Kulturális Ügynökség.