Lakáshiány, Paks, népesedéspolitika, a rendszernek való kiszolgáltatottság, kilakoltatások és egy összetört Kádár-címer, amit precízen, mintha meg sem történt volna, össze kell ragasztani. A Családi tűzfészek, Tarr Béla első filmjének motívumai ezek. Bárcsak egyszerű korkép lenne, amit kizárólag gyermekkorunk, fiatalságunk miatt némi nosztalgiával nézhetnénk, de nem. Sokkal inkább keserű fájdalommal figyeljük mindazt, aminek rég el kellett volna múlnia. Igazi időutazás ez, negyven évet pörgetünk vissza. Vagy pont ellenkezőleg: ez nem más, mint mozdulatlanság? Emberi kapcsolatok recsegnek-ropognak, miközben az összezárt családtagok egyszerre sóhajtják: „Csak lenne egy lakásom!”
A Családi tűzfészek 1977-ben készült, két évvel később mutatták be moziban. Tarr Béla komolyabb filmes előképzettség és referencia nélkül forgatta le első mozifilmjét, bár a főszereplő házaspárról – akik a való életben is férj és feleség voltak – korábban már készített egy 8 mm-es rövidfilmet a lakáshelyzet kapcsán. A Balázs Béla Stúdióba kész forgatókönyv híján ezt adta be, és elmesélte a stúdióvezetésnek, milyen filmet szeretne csinálni. Megkapta a kamerát és nyersanyagot, a forgatás pedig Angyalföld híres-hírhedt munkásnegyedében, a Tripoliszban zajlott. Általában mindent egyszer vettek fel, ha valami nem sikerült megfelelően, a rendező szerint elég hitelesen, azt kihagyták.
A film megkapta a Magyar filmkritikusok díját, emellett a legjobb elsőfilmes rendezés és a legjobb operatőr kategóriákban is a legjobbnak bizonyult; a mannheimi filmfesztiválon nagydíjjal ismerték el. Moziban mintegy húszezren látták, majd a televízió is műsorra tűzte.
Tarr Béla filmjének forgatókönyvét Pass Andrea Garai Judittal adaptálta színpadra. Az előadásban Péter Kata, Gyabronka József, Schruff Milán, Pataki Ferenc, Ullmann Mónika, Török-Illyés Orsolya és Nagy Norbert látható.
Az előadás a Trafó, az Orlai Produkciós Iroda és a Füge koprodukciójában készül.
Fotók: Éder Vera, nyitókép: Gyabronka József és Pataki Ferenc az olvasópróbán.
