„A csúcson lakott, és?” – Térey János A Legkisebb Jégkorszak című hangoskönyvéről

Térey kozmikus laboratóriumában azt vizsgálja, hogy egy krízishelyzet milyen hatással van a közéletre és a privát szférára. Hiszen egy kapcsolatban nem akkor ismerjük meg a másikat, amikor a kávéházban azt figyeljük, hogy hány cukorral issza a feketéjét, hanem akkor, amikor mondjuk fagyos kézzel kell feltenni a jégvirágos kocsi kerekére a hóláncot.

Mi kell az életben maradáshoz…? – teszi fel a kérdést Mátrai Ágoston Térey A Legkisebb Jégkorszak című könyvében, amely a napokban jelent meg hangoskönyv formátumban, Klem Viktor tolmácsolásában. Hát, kérlek szépen – folytatja Mátrai –, készletek, koncepciók, / Aztán opálosan derengő távlatok,/ Jelentős ember – és árutartalékok, gondolom… És kegyelem is…

A koncepciók, a távlatok és a tartalékok mindig Térey rendelkezésére álltak, sőt, még a kegyelem is. Akkor is, ha 2019 nyarán, megdöbbentően fiatalon, 48 évesen elhunyt. A jelenből visszanézve az is megdöbbentő lehet, hogy 2015-ös keltetésű Jégkorszak regényideje 2019, akkor tör ki szinte egyszerre a két vulkán, az izlandi Eyjafjallajökull és a szicíliai Etna, ekkor következik be a természeti kataklizma, hűl le a Föld, alakul át némiképp a természet. 2019 nemcsak Térey János halálának éve, ekkor kezd el begyűrűzni a Covid-19 is, ami aztán 2020-ban és 2021-ben tényleg majdnem maga alá gyűrte a civilizációt. (És itt említsük meg azt is, hogy a Paulusban a maga módján megjósolja a 2001. szeptember 11-et is, igaz, nála az ikertornyok összeomlása Oroszország kalinyingrádi területén történik.)

Térey szinte mindig jegyzetelt, és majdnem mindent, amit átélt, be is dolgozta az írásaiba.

De felhasználta egy vecsési kocsmáros szövegeit, a biciklis futárok vicces bemondásait, az ingyenes műsormagazinok fordulatait, ahogy rapszövegeket is. Amikor versekre fókuszált, akkor ezeket az élményanyagokat verssorokba applikálta, de amikor történetesen A Legkisebb Jégkorszakot írta, akkor is sokszor kalandozott ide-oda, és halmozta fel ezeket a motívumokat, nagyvonalúan fűzve fel a történetekre. Ezzel semmi gond nincs, mert bármihez nyúlt, az költészetté vagy éppen esszévé nemesült. Az sem baj, hogy ezek a megmunkált jegyzetek nem mindig lendítenek a cselekményen, mert Térey képes volt arra, hogy a mellékszálakat is a történetfolyam integráns részévé emelje.

A Jégkorszak strófái inkább csak verssorokba tördelt, szabadvers jellegű szövegek, amelyeket megbillent dalokkal, vagy éppen tényleges versbetétekkel tűzdel, de a Jégkorszak formátuma alkalmas arra is, hogy megemelje, új kontextusba emelje kortárs világunk esetleges motívumait, nyelvi burleszkjeit, és havas-jeges metaterében újra dinamizálja azokat. Kétségtelen, hogy Térey semmit nem hagy veszni, mint egy helytörténész hétvégi sétáján, mindent megtudunk e kultúrtájról, ráadásul a svábhegyi lokalitások univerzális fényelést is kapnak. Bámulatos A Legkisebb Jégkorszak korfestő ambíciója, popkulturális referenciákat sorra megvillantó gesztusai, a kizökkent kalendáriumi idő megjelenítése.

Térey kozmikus laboratóriumában azt vizsgálja, hogy ez a bizonyos kis jégkorszak – amit a két vulkánkitörés okoz – milyen hatással van a svábhegyi emberre, a közéletre, a privát szférára. Azaz egy metszően hideg társadalmi kísérletben megnézhetjük, hogy szélsőséges természeti és közéleti viszonyok között milyen a stressztűrő képességünk. Hiszen egy kapcsolatban nem akkor ismerjük meg a másikat, amikor a kávéházban azt figyeljük, hogy hány cukorral issza a feketéjét, hanem akkor, amikor mondjuk fagyos kézzel kell feltenni a jégvirágos kocsi kerekére a hóláncot.

Térey könyve annak ellenére univerzális mű, hogy leginkább svábhegyi perspektíváit tárja elénk, aprólékos műgonddal mutatja meg a környék helytörténeti és történelmi rétegződését, tárja fel a meteorológia eredményeit. Parodisztikus, mindenkit kiosztó közéleti kommentárjai kellő távolságot tartanak a reáliáktól; a jövőbe delegált cselekmény és a burleszkeket idéző disztópia arra figyelmeztet: ne akarjunk senkit beazonosítani – akik erre alkalmasak, azok főleg korábbi műveinek, az Asztalizenének és a Protokollnak a szereplői.

Klem Viktor – aki Győzőt alakította a Radnóti Színház Asztalizene előadásában – tökéletes választás a mű tolmácsolására, és nem csak azért, mert figurája feltűnik A Legkisebb Jégkorszakban is. (A 2019-es regényidőben az egykori étteremtulajdonos már eladta az éttermét „Legendás svábhegyi grandezzájából görcs lett, / S a férfiból meg évről évre egyre gyanúsabb vállalkozó; / Maradva a kulináriánál, / Fél éve konyhabútor-stúdiót vezetett.”

Klem, azaz Győző, az Asztalizene nagy mesélője azért is jó választás, mert afféle idegenvezetője volt az éttermekben lazuló elit világának. A Jégkorszakban is fontos szerep jut neki, gyenge idegrendszere miatt látomások gyötrik, megidézi a történelmi sorfordulók viharos és fagyos stációit. A Legkisebb Jégkorszakban számos alak karikatúraszerűen jelenik meg, a terrorista táltosok éppúgy, mint a jégen csúszkáló kommandósok, vagy a középen álló Radák miniszterelnök. És csak egy valamit lehet igazán komolyan venni: a fagyot, a jeget, a hirtelen az életünkbe becsapódó kataklizmákat, amelyekre hirtelen reagálnunk kell. Legyen az haláleset, komplikáció egy szülésnél, bármi, ami ahhoz hasonlatos, mint amikor elcsúszunk a jégen, és nem tudjuk, hol állunk meg. Amikor a helyzet egyszerre drámai, groteszk és tragikus. Márpedig fel kell tudnunk állni. Többek között erről is szól a már hangoskönyvben is hozzáférhető Jégkorszak.