A június 22-én nyíló kiállítást jegyző két kurátor, Maj Ajna és Jan Elantkowski elmondta: a tárlat nem kanonizációs céllal jött létre. Korai lenne cukizmusról beszélni, ám ez a trend olyan óriási erővel robbant be és tört utat magának a képzőművészeti színtéren, hogy mindenképp érdemes róla kiállításon beszélni. Külön öröm, hogy ezt múzeumi keretek között lehet megtenni, hiszen így feltérképezhetők a jelenség összefüggései, tudományosan és árnyaltan lehet közelíteni hozzá.
Erről Fabényi Julia, az intézmény újabb öt évre kinevezett vezetője a lapunknak adott interjújában is beszélt.
Lelkesítő, hogy ennyire naprakész kiállítás nyílik most a Ludwigban, és nem vártak tíz-tizenöt évet, amikor már visszatekintve lehetne beszélni a témáról, hanem azonnal, még folyamatában reflektálnak rá.
Maj Ajna hangsúlyozta: a kiállítás szakmai hátterét kibontva fokozatosan feltárult előttük, hogy a kérdéskör sokkal komplexebb, mint elsőre gondolták, és nem kizárólag a vizualitásra vonatkozik. Teljes tudományág épül a cukiságra, a Harvardon és a Princetonon is van már úgynevezett „cute studies”. És bár a cuki elhasznált fogalom, amit nehéz esztétikai kategóriaként kezelni, óriási szakirodalma van. Ez segítette őket abban, hogy mélyebben megértsék a jelenséget, ami teli van kontrasztokkal. Olyan skáláról van szó, amelynek a pure cuteness, a színes, boldog és ártatlan cukiság csupán az egyik végpontja, és a dark side of the cute-ig, valamint az uncannyig (hátborzongató, nyugtalanító, rejtélyes) terjed.
Úgy tűnik, mintha a cukiság robbanásszerűen tört volna utat magának a világban – ezt Bozó Szabolcs munkái piaci árainak ugrásszerű növekedése is igazolja.
Jan Elantkowski szerint a világban zajló borzalmakra adott természetes reakció, hogy az embereknek megnőtt a cuki iránti igénye.
A Covid, a háború, a gazdasági válság negatívan hatott a mentális egészségünkre, ezért azt várjuk a művészettől, hogy kivonjon bennünket a hétköznapokból. A cuki tárgyak ugyanakkor nemcsak terápiás erővel bírnak, de manipulatívak is, függőséget generálnak.
A kiállítás hét szekcióban bontja ki a jelenséget. Az első teremben olyan műveket láthatunk, amelyeket formai azonosságok kötnek össze. A Big eyes című szekció festményei, szobrai és kerámiái nagy szemű, rajzfilmfigurákra emlékeztető lényeket jelenítenek meg, amelyek kedvesek, bájosak, édesek: a pure cuteness megtestesítői. A következő térben a skála másik oldalára ugrunk: az itt szereplő figurák látványa elborzasztja a befogadót. A teret Annette Messager Az állatok bosszúja című installációja uralja: az utópisztikus, plüssállatok által destruált városkép lávaszerűen terül szét a teremben.
A harmadik szekció történetileg értelmezi a jelenséget. Rámutat, hogy a cukiság táptalaja a japán kultúrában az 1970-es években teret nyert kawaii, amelynek fontos jellemzői a gyermeki vonások, a törékenység, a megejtő viselkedés, az ártatlanság. Takasi Murakami művei is ide tartoznak.
A következő tér a cukiság manipulatív erejéről beszél:. Az itt látható művek társadalmi üzeneteket hordoznak, globális problémákra reflektálnak könnyen fogyasztható módon. Jan Elantkowski elmondta: e munkák bizonyos hatalmi relációkat is feltárnak, és a néző sötét oldalára is felhívják a figyelmet.
A cukiság ugyanis agressziót is kivált belőlünk.
Több munka a cukiság és a technológia, illetve a felnőttkor és a gyermeki lét közötti kapcsolatot vizsgálja, a nosztalgia érzését is felkeltve a nézőben.
Az utolsó szekció az első ellenpontja: míg ott a karakterisztikán és a figuralitáson a hangsúly, itt az absztrakt művek dominának. A figurális jegyek feloldódnak, az összetett formák absztrahálódnak, színmezőkké redukálódnak. A képdömpingre, a korunkban dúló vizuális zajra adott reflexióként ez a tárlat legzsúfoltabb tere.
Nagyon friss és könnyen befogadható, de sokrétegű kiállítás készül, tematikailag és mediálisan is sokszínű munkákkal. A kurátorok a művek válogatása során igyekeztek minél nagyobb területet lefedni, ez azonban nagy kihívás volt, mivel a jellemzően konceptuálisabb beállítottságú kelet-európai régióban sokkal kevesebb olyan alkotó van, aki megszólalna ebben a témában, míg Nyugaton jó néhányan kapcsolódnak hozzá. Ennek ellenére több hazai és e régióból származó művész munkáját is sikerült beválogatniuk.
A kiállított művek könnyed, játékos módon, humorral és (ön)iróniával közelítenek a társadalmakat súlyosan érintő globális problémákhoz. A cukiság fogalmát kritikával kezelik, arra ösztönözve a közönséget, hogy megkérdőjelezze a perfekcionizmust és a giccset, amelyet gyakran a közösségi média közvetít és képvisel.
A kiállítás június 22-én nyílik a Ludwig Múzeumban.
Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
