kortárs képzőművészet
Mit tud Pap Gábor kezdeni egy olyan múlttal, amely nem a sajátja?
A művész az Even Randomness has Roots című kiállításhoz a fraknói Esterházy-vár Kunst- und Wunderkammerjének darabjait tanulmányozta, majd ebből a történeti tárgyanyagból kiindulva készítette el új, formázott vásznait.
Poszter helyett: Marosi Panni
Van valami nyugtalanító Marosi Panni Then I Cut One of My Braids című képén. Az előtérben egy levágott hajfonatot látunk, ami mögött váratlanul kinyílik a tér: az intim, tárgyakkal teli előtérből egy távoli tájra látunk rá.
Hírmozaik – szeptember 10.
A Pécsi Iskolát mutatja be a HAB, október elejéig lehet pályázni az állami építészeti és kulturális örökségvédelmi díjakra, Brian Eno újraindítja legendás kiadóját – hírösszefoglalónk.
A természet tükrében szemlélhetjük a lélek örök körforgását Szentendrén
A Szentendrei Régi Művésztelep idén fennállásának 100. évfordulóját ünnepli. A március óta zajló jubileumi programsorozat részeként szeptember 11-én Knyihár Amarilla egyéni kiállítása nyílik meg, amely a természet és a lélek egymásra vetülő, érzékeny világába vezet.
A világok egymásba olvadása teremtőerővel bír, a köztes állapotok érdekeltek minket
Bár a naptár szerint már elkezdődött az ősz, a szentendrei Karneválban még mindig kitart a nyár: a Hipnopomp című kortárs kiállítás a nyár egymásba nyúló világait, a képzőművészet határterületeinek összemosódását vizsgálja izgalmas szempontok bevonásával. A tárlat anyagának összeállításáról kérdeztük a kurátorokat, Jusztusz Noémit és Pallós Anna Lídiát.
Rieder Gábor: Olyan kiállítási programot szeretnék, amely mindig meglepi az embereket
A Kieselbach neve elsősorban az aukciós piachoz és a klasszikus modern magyar művészethez kötődik. A Falk Miksa utcában most megnyíló kortárs kiállítótér, a K2 azonban más irányt vesz. Rieder Gábor művészeti igazgatóval arról beszélgettünk, miért most jött létre a kortárs galéria, hogyan fér össze kereskedelem és intézményi gondolkodás, és miért lett az AI a nyitóprogram egyik kiindulópontja.
Kucsora Márta: Ha nem viszem végig, akkor általában a kukába kerül a mű
Kucsora Márta festményei nem engedik, hogy kívül maradjunk: monumentalitásukkal és érzékiségükkel megtorpanásra késztetnek, majd – ha akarjuk, ha nem – beszippantanak. Elég eléjük állni, és természeti képzetek, kozmikus víziók támadnak bennünk, máskor pedig úgy érezzük, mintha egy Petri-csésze mikrovilága nyílna meg előttünk.
Kemény György a kilencvenen túl sem tesz pontot színes életműve végére
Augusztus 31-ig látható a A GYURIII! az Új Városházi Galériában. Kemény György életmű-kiállítása megmutatja, mennyi játékosság, pimaszság és szellemi szabadság sűrűsödik Gyuriban – ahogy mindenki hívja –, és hogyan ölt mindez újra meg újra más formát: plakátban, rajzban, festményben, digitális munkában vagy szoborban.
A teremtett rend és a rend teremtése találkozik Füreden
Lantos–Fajó: akár egyetlen művész neve is lehetne. Ha ugyanis egymás mellé tesszük a két ikonikus alkotó tiszta színekből és geometrikus alapformákból építkező műveit – ahogy azt most a balatonfüredi Zsdrál Galériában is látjuk –, első pillantásra nagyon nehéz eldönteni, hogy hol ér véget az egyik életmű, és hol kezdődik a másik.
Ezen a kiállításon elmosódnak az álom és a valóság határai
Felébredünk, kinyitjuk a szemünket és felismerjük a szobát. Mégsem áll össze rögtön minden. A tárgyak a helyükön vannak, de az álom hangulata egy darabig még ott marad rajtuk. A szentendrei Karnevál Kávéházban látható Hipnopomp című kiállítás ezt az élményt bontja ki hat különböző művészi megközelítésen keresztül.
Tomasz Piars: Sokféle látvány és gondolat összeütközéséből építkezem
Tomasz Piars képei egyszerre idézik a modernizmus tiszta formáit, az art deco eleganciáját, a futurizmus progresszivitását vagy éppen a kubizmus analitikusságát, ugyanakkor mindig ott van bennük a gesztusfestészet nyers anyagisága is. Legújabb sorozatában elképzelt terek, egy ember utáni világ látványa elevenednek meg. A hónap alkotójával a művészeti munka mellett arról is beszélgettünk, hogy miként jutott el a gyermekkori tapasztalatoktól az Art Salon Contemporary szalonvilágáig.
Tomasz Piars: Sokféle látvány és gondolat összeütközéséből építkezem
Tomasz Piars képei egyszerre idézik a modernizmus tiszta formáit, az art deco eleganciáját, a futurizmus progresszivitását vagy éppen a kubizmus analitikusságát.
Simon Debóra: Nem szeretném, hogy a képek teljesen elnehezüljenek
Simon Debóra Eszter festményein puha, lazúros felületek találkoznak tűkkel, ollókkal, szemekkel és vörös cseppekkel. A képek első pillantásra meditatív, szinte súlytalan világokat nyitnak meg, közelebbről nézve azonban rendre felbukkan bennük valamilyen behatolás vagy fenyegetés. A művésszel gyerekkori rajzairól, az édesapja elvesztése után megjelenő felhőkről, az irányított véletlenekről, és a tanításról beszélgettünk.
David Hockney magyar művészekkel mutatja meg, milyen világ marad a gépek után
Mit kezd egy autógyártó cég az iparosodás, a sebesség és a hatalom árnyoldalaival? A Mercedes-Benz Art Collection első magyarországi bemutatkozása meglepően önreflexív választ ad: nemzetközi világsztárok és nagyszerű magyar alkotók művein keresztül vizsgálja, milyen világot hozott létre a gép – és mi maradhat utána.
Renderelt művészet – Mátrai Erik
Mátrai Eriket fényművészként tartjuk számon, de a festőként végzett alkotó akkor is hű marad klasszikus gyökereihez, amikor nem táblaképet készít: installációiban is festőként gondolkodik. Műtermében az alkotófolyamatok mellett arról is beszélgettünk, hogyan vált a lélegzet festői eszközzé.
Végh Júlia egzotikus növényi motívumai egészen Ferenc Józsefig vezetnek vissza
A Gutenberg-ház legfelső szintjén, egy gyönyörű ólomüveges ajtón keresztül jutunk Végh Júlia műtermébe, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a városra. Nem meglepő, hogy az alkotó kompozícióin folyamatosan megjelennek a titokzatos belső tereket és különös tájakat idéző világok, amelyek valamilyen módon mindig túlmutatnak a hétköznapiságon.