kortárs képzőművészet
Végh Júlia egzotikus növényi motívumai egészen Ferenc Józsefig vezetnek vissza
A Gutenberg-ház legfelső szintjén, egy gyönyörű ólomüveges ajtón keresztül jutunk Végh Júlia műtermébe, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a városra. Nem meglepő, hogy az alkotó kompozícióin folyamatosan megjelennek a titokzatos belső tereket és különös tájakat idéző világok, amelyek valamilyen módon mindig túlmutatnak a hétköznapiságon.
Boruzs Boglárka egy lidérces hangulatú űrhajóbelső gyomrába visz
Boruzs Boglárka Plazma Rising című, Eged Bertalan kurátori közreműködésével megvalósult kiállításán különös, hibrid lények jelennek meg: egyszerre vonzók és taszítók, meseszerűek és bizarrak, emberiek, állatiak, gépiek. Boruzs festészetének igazi ereje azonban nem pusztán a transzhumán víziókban rejlik.
Poszter helyett: Kalán Viktória
Kalán Viktória festészete a klímaszorongásra adott érzékeny, mégsem didaktikus válaszként olvasható. A Csak a legfontosabbakat című festményén egy lángoló erdőrészlet előtt egy hibrid alak látható.
Hírmozaik – július 10.
Meghívást kapott a magyar képzőművész a lyoni biennáléra, magyar koprodukciós rövidfilm Velencében, Anthony Hopkins saját szerzeményeiből ad ki albumot – hírösszefoglalónk.
Bencs Dani kiállításán a víz kitör a vásznak határaiból
A képzőművész kiállításának kompozícióin nem puszta motívumként jelenik meg a víz, hanem mozgásban lévő, folytonosan hömpölygő gondolati anyagként, ami halad, zubog, körbejár, majd új formában tér vissza.
Kondor Attila: A festészet lehetőség arra, hogy a végső kérdésekkel foglalkozzunk
Kondor Attila művei lassan bevonnak egy figyelmesebb, kontemplatív állapotba. Bár klasszikus festészeti hagyományokból indulnak ki, sosem nosztalgikusak vagy avíttak. Inkább azt keresik, hogyan lehet ma érvényes módon beszélni a szépségről és a nehezen megfogható állandóságról. A festészet iránti alázatról, a fegyelemről, manualitásról és a művészet végső kérdéseiről beszélgettünk.
Az ünnepről magunk közt szólva – egy tárlaton a szentendrei kortárs képzőművészet legjava
A Szentendrei Régi Művésztelep négy meghatározó művésze állít ki július 1-től, a tárlat középpontjában ezúttal az ünnep áll.
Poszter helyett: Barabás Zsófi
Barabás Zsófi A lélegző ég alatt című festménye jelenleg a Deák Erika Galériában látható az alkotó önálló kiállításán.
Simon Holpertnél az érintés nem csak anyagi tapasztalat
A Simon Holpert alkotta nyitott-zárt formákban ott húzódik a Covid utáni évek érintéshiánya, a távolságtartás megszokása, vagy éppen a túlzott kitárulkozás és a magánszféra elvesztése is. A kerámiaművész műtermében jártunk.
Tíz emblematikus mű Maurer Dórától
Maurer Dóra 1937. június 11-én született, idén, néhány hónappal halála után, ezen a napon ünnepelné 89. születésnapját. Most tíz emblematikus művén keresztül tisztelgünk előtte. Nem lezárt életművet szeretnénk összefoglalni, hanem azt a következetes, kíváncsi és szabad gondolkodást megmutatni, amely Maurer Dórát a magyar és nemzetközi művészet megkerülhetetlen alakjává tette.
Steven Balogh olyan, mint egy vulkán
Balogh István Vilmos (vagy ahogyan a nemzetközi szcéna ismeri, Steven Balogh) Beyond Borders/Határokon túl című, a Szentendrei Régi Művésztelep kiállítóterében látható kiállítása egy erős, sűrű, érzelmileg telített anyag, amely egy hosszú, több országon, korszakon és médiumon átívelő művészi pályát erős hívószavak mentén közelít meg. A kiállításról a művésszel és a tárlat kurátorával, Jusztusz Noémivel beszélgettünk.
Identitás, anyag és jövőképek: tíz kiállítás, hogy beinduljon a nyár
Júniusban a kortárs kiállítási programok különösen sok irányból közelítenek az érzékelés, az identitás és az anyag kérdéseihez. Van, ahol a festészet lép ki a térbe, máshol a gyerekkori tapasztalatok, a társadalmi reflexek vagy a jövőről alkotott képeink kerülnek előtérbe.
Koleszár Kata képein a természet emléke költözik a lakásba
Koleszár Kata Who holds the flower? című kiállítása első pillantásra idillinek tűnő világot teremt. Ha azonban közelebb lépünk a képekhez, ez a harmonikus univerzum gyorsan elbizonytalanodik.
Csurka Eszter: Olyan vagyok, mint egy pók, szövögetem a hálót
Csurka Eszter saját fotókból, régi benyomásokból és érzelmi helyzetekből építkezik, majd mindezt sűrű, színpadszerű jelenetekké rendezi. Művészetében a festészet, a fotó, a performansz és a szobrászat nem külön utak, hanem egymásba futó nyelvek.
Poszter helyett: Borbás-Tóth Marica
Borbás-Tóth Marica Sanctuary (Menedék) XII. című festményén első pillantásra burjánzó növényi világ tárul elénk, a látvány egy ponton túl azonban már inkább belső térélménnyé válik.