kortárs képzőművészet
Olyan, mint egy kapcsolat, vagy valóban az?
Kivel beszélgetünk, ha imádkozunk? Ha álmodunk? Ha elképzelünk egy beszélgetést, vagy fejben teljes vitákat folytatunk le? Valódi kapcsolatba léphetünk, ha nem tudjuk pontosan, ki – vagy mi – válaszol? Mi történik, ha egy gép felel? Spitzer Fruzsina képzőművész, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Számítógépes Művészeti Szakosztályának alelnöke az alkotásai által nem válaszokat ad, hanem egy határhelyzetbe visz: oda, ahol az ember és a gép közötti kapcsolat megtapasztalható.
Kovács Gabriella titokkal övezett, burjánzó univerzumai
A Vasas Székházban található műtermében találkozunk vele, ahová nemrég költözött át a Nyolcésfélből. Kovács Gabriella meséli, hogy négy év után nem volt könnyű maga mögött hagyni a napsütötte festőtermet és az ottani közösséget, de mostanra az új épületben is megtalálta azokat az alkotókat, akikkel rezonál. A költözés új munkaritmust is hozott, miközben nemrég zárult Agavé című kiállítása a Hybridart Space-ben.
Összeszőve – történelmi szőnyegek és kortárs művek válnak hidakká a HAB tárlatán
A HAB Összeszőve-kiállítása a régmúlt idők szőnyegeit, textiljeit, szövött emlékeit és a kortárs festményeket állítja párbeszédbe. A térben és időben létrejövő dialógusok hidakat emelnek idősíkok és kultúrák között: a múlt és a jelen egymást értelmezve, egymásba kapaszkodva jelenik meg. A kiállítás kurátorával, Kocsis Katicával beszélgettünk.
Makai Mira: Olyan formákat kerestem, amelyekben van játékosság és humor
Makai Mira lényei egyszerre kedvesek és zavarba ejtők: egy pillanatban rajzfilmfiguráknak tűnnek, a következőben már szörnyekké válnak. Képlékeny, fluid formái az absztrakció és a figurativitás határán egyensúlyoznak, ahol a jelentések folyamatosan elcsúsznak, és a néző tekintete újra és újra átírja az értelmezést.
Mágikus realizmus ma: amikor a valóság már nem elég
A valóság egyre kevésbé tűnik stabilnak, és egyre több benne a bizonytalanság. Nem véletlen, hogy a kortárs művészetben megint egyre több az olyan kompozíció, amely egyszerre ismerős és zavarba ejtően idegen – mintha a hétköznapiban keresné azt, ami már nem magától értetődő.
Vajon milyen nyomok maradnának egy ember utáni tájban?
Csatlós Asztrid és Metzing Eszter Archive of Contact című közös kiállítása arra kérdez rá, hogyan gondolkodhatunk jelenlétről és nyomhagyásról egy olyan világban, ahol az ember már nem középpont, hanem sebezhető, változó, a környezetével folyamatos kapcsolatban álló létező.
Vágy, hiány, láthatatlanság és mindennapi rutinok: az anyaság műtárgyakon
Közeledik az anyák napja, ennek apropóján pedig olyan kortárs műveket mutatunk, amelyek az anyaságról nem a megszokott, idealizált toposzokon keresztül beszélnek.
Nincs hová hátrálni Herman Levente és Radu Belcin közös kiállításán
Herman Levente és Radu Belcin Alkony két világ között című, a Várfok Galériában látható kiállítása nem kínál feloldást, és nem tesz úgy, mintha a sötétségen túl valamilyen megnyugtató horizont várna ránk.
A debreceni Modem átírja a hazai múzeumi térképet
A debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ új kiállítása nem egyszerűen egy gyűjtemény bemutatása. A Dinamikus struktúrák című tárlat valójában intézményi látlelet: arról mesél, hogyan válik egy vállalati gyűjtési stratégia közgyűjteményi örökséggé – és hogyan írja át a hazai múzeumi térképet.
Poszter helyett: Hegedűs Anett
Hegedűs Anett Átman című szobra első pillantásra a keleti meditációs hagyományok ikonográfiáját idézi: a figura lótuszülésben, keresztbe tett lábakkal jelenik meg, teste nyugodt és zárt, tekintete befelé fordul. A mű azonban nem egyszerű spirituális idézet.
Egy játszótér a white cube romjain
A Lowbrow goes on kiállítás a Deák17 Galéria tereiben laza könnyedséggel emeli be azokat a műfajokat és vizuális nyelveket, amelyek korábban a művészeti világ perifériájára szorultak.
Magyar festőművész képeit is beválogatták a világhírű művészeti folyóiratba
A Phaidon új kortárs festőművészeti perspektívákról szóló kiadványában kaptak helyet Keresztesi Botond munkái.
A jelen archívuma – három Barcsay-díjas alkotó gondolatai
Hogyan gondolkodnak a fiatal képzőművészek a jövőről, a társadalmi rendszerekről vagy az emlékezetről a digitális korszakban? A 2025-ös Barcsay-díjasok, Agg Lili, Molnár Judit Lilla és Tomecz Dániel körkérdésünkre válaszolva beszélnek aktuális kutatásaikról és alkotói terveikről.
Juhász Dóra: A nagyvonalú, egészben gondolkodó megközelítés érdekel
Juhász Dóra huszonöt éve dolgozik ugyanazzal az alapformával, amelyre nem elhatározásból, hanem festés közben talált rá. Csendéleteket festett, amikor felismerte, hogy nem a tárgy érdekli igazán, hanem az, ahogyan a formák egymáshoz viszonyulnak.
A mindennapok filozófiája – Bóbics Diána
A festőművésszel a saját alkotói világában való elmerülés és a festészetében testet öltő gondolatiság mentén igyekeztünk feltárni a műveit életre hívó szellemiséget.
Ábel Tamás: Az üvegben van valami ősi és megismételhetetlen
Üveggel dolgozik, ugyanakkor konceptuális gondolkodása és festészeti attitűdje miatt mégis képzőművészként tekintünk rá. Ábel Tamás munkáiban az anyag nem cél, hanem eszköz: az üveg és a tükör jelentéshordozóként működik.