Poszter helyett: Kondor Attila
Kondor Attila Velence III. című festménye jelenleg a Resident Art Láthatatlan város című kiállításán látható. Az alkotó saját Itália-élményei mellett az európai művészettörténet toposzait és közös emlékezetünk vallási archetípusait is megidézi.
A festmény csendességbe és időtlenségbe burkolózik. Látjuk ugyan a várost, az azonban csak a felette húzódó táj által válik igazán értelmezhetővé. A kivágatszerű alakzat negatív, szinte transzparens és éteri teret rajzol ki: az ember alkotta környezetet inkább hiányként, mint konkrét látványként érzékeljük.
Mégsem tűnik el a város karaktere. Éppen a hiány, az elhagyás és a leegyszerűsítés teszi érzékelhetővé. Kondor nem a konkrét hely leírására törekszik, hanem arra a pillanatra figyel, amikor a látvány már leválik a valóságról, és belső képpé, emlékké, hangulattá alakul. A festmény így nem Velence felismerhető arcát mutatja meg, hanem azt, ami egy városból megmarad bennünk: egy élmény, egy nehezen megfogható atmoszféra.
A mű erős spirituális töltettel bír, de ez nem látványos gesztusokból fakad, hanem abból a csendből, amelyet az üres terek és a festői felületek finom párbeszéde hoz létre. A hűvös kékek, a leegyszerűsített formák és a tágas, levegős tér lassabb nézésre hívnak. Kondor festménye kivonja a nézőt a hétköznapi zajból, és teret ad annak, hogy megérkezzünk önmagunkhoz.
A Velence III. a klasszikus festői hagyományokból építkezik, mégis erősen konceptuális mű. Azok számára lehet különösen izgalmas, akik elmélyülésre hívó művet keresnek. A kép csendes, időtlen atmoszférájában a város, a táj és az emlékezet rétegei fokozatosan tárulnak fel. Visszafogott színhasználata és meditatív kompozíciója miatt könnyen befogadható, mégis karakteres mű: nyugalmat teremt, miközben gazdag művészettörténeti referenciákat is hordoz.
