Rögtönzés minden mennyiségben
Égerházi Attila első zenekara a Novus Jam nevet viselte, amely elnevezés – vélhetően – az együttes improvizatív jellegére utalt, hogy tudniillik közös „jammeléssel” alakították ki a számokat a muzsikusok.
„Gesztelyi Nagy Judit hegedűssel 1983 óta zenéltünk együtt, és valóban improvizációs zenét játszottunk” – ismerte el Attila, hozzáfűzve: akadtak bizonyos harmóniák fixálva, sőt, elvileg témák is voltak, de Judit általában nem emlékezett rájuk. Édesanyja mondta: milyen jó, hogy minden koncerten mást játszanak, noha ugyanazt adták elő.
Egyébként még ’83-ban díjat nyertünk egy debreceni amatőr fesztiválon. Én tizenhét éves voltam akkor, a díjat pedig Matolcsy Kálmán adta át, a Panta Rhei billentyűse
– amely zenekarral a jubileumi fellépéseket tartják Debrecenben és Budapesten.
Ezután Gesztelyi Nagy Judit Németországban és Olaszországban tanulmányozta a zen buddhizmust. Hazatérését követően Attilával rögzítették a Karácsonyi Albumot, majd belevágtak együttesük bemutatkozó lemezének megvalósításába.
„Judittal és Rácz Tamás gitárossal elkezdtük egy Novus Jam-album felvételét, hiszen hivatalosan még csak házi felvételeink voltak. Egyik nap Judit azzal jött, hogy megismerkedett egy fantasztikus ütőssel, úgy hívják, Bubik István” – mesélte Attila, s azt is: találkozót beszéltek meg a Keleti pályaudvarnál, ahol a jeles színész így szólt: akad ám nála jobb ütős, kollégája, Sipos András, aki itt lakik a közelben, hát fel is keresték nyomban.
„Elmentünk hozzá. Lepukkant, belső udvaros ház, aztán a lakásba lépve mindenütt a falon különböző ütőhangszerek, egyik csodálatosabb, mint a másik, legtöbbjük számomra ismeretlen” – idézte fel a gitáros, a folytatásban kifejtve: Sipi hamarjában hangszerbemutatót tartott a muzsikusoknak, majd megállapodtak a lemezfelvétel részleteiben, amely felvételen még Bubik István is részt vett, ellenben a koncerteket nem tudta vállalni színházi elfoglaltságai miatt.
Djabe-lemez Novus Jam együttes
„A második stúdióalbumot még Novus és barátai néven rögzítettük, de az lett a Djabe bemutatkozó lemeze. Olyan jól sikerült az anyag, hogy Sipivel úgy határoztunk, jó lenne zenekarként továbbvinni, koncertezni vele” – emlékezett Égerházi Attila, akihez – és persze Sipos Andráshoz – csatlakozott Barabás Tamás basszusgitáros, a Novus Jam vendég szaxofonosa, Muck Ferenc, illetve a három Novus-tag (Gesztelyi Nagy Judit fuvolista, Rácz Tamás gitáros, Karvaly Tibor billentyűs, hegedűs) és Kovács Ferenc trombitás, hegedűs.
Magyarázatot kíván az együttes névválasztása.
Kész volt a lemez, de még nem volt neve. Erre Sipi javasolta a djabe szót, ami ghánai ashanti nyelven szabadságot jelent, és mivel a zenénk teljesen szabad volt, nem követtünk klasszikus konvenciókat, így a névválasztás telitalálat
– magyarázta a zenekar-alapító, aki (persze Sipos Andrással) úgy döntött, profi jazzmuzsikusokat vesznek maguk mellé, akik az ő ritmikai, harmóniaalapjaikat tovább építik, s lettek négyen Barabással és Muckival.
„Végleg csatlakozott hozzánk Barabás Tamás, aki zeneszerzői munka mellett saját stúdiónk hangmérnöke lett. A stúdió azért fontos, mert nem voltunk kitéve a bérelt stúdióidőnek, addig dolgozhattunk a számokon, amíg úgy éreztük, hogy kész” – avatott be Attila, aki az első kézzelfogható eredménnyel szintén elbüszkélkedhetett, tudniillik második albumuk, a Witchi Tai To Arany Zsiráf (ma Fonogram) -díjat kapott, amit a következő lemezzel, a Ly-O-Lay Ale Loya-val megismételtek.
Sztárvendégek
A Djabe jó szokása, hogy világhírű vendégmuzsikusokkal erősíti produkcióit, mint Snétberger Ferenc, Steve Hackett, Chieli Minucci, Malik Mansurov, Ben Castle.
„Hogy lehetne az első lemez nagy dobás, erről beszélgettünk. Arra jutottunk, kellene valami ismert zenész. Muck Feri javasolta Snétberger Ferencet, ő Németországban már híres gitáros volt” – mondta el Attila, aki azóta is rendszeresen invitál sztárokat produkcióikba, például Ben Castle-t.
„2000-ben Muki kilépett, átalakult a zenekar: jött Banai Szilárd dobos, erősíteni a ritmusszekciót, a Novus Jamből Kovács Feri, Barabás Tamás hívta régi barátját, a zongorista Kovács Zoltánt. De a szaxofont még senki sem pótolta, hát felhívtam Ben Castle-t. Ő Steve Hackett zenekarában játszott, és egy Petőfi csarnokbeli koncerten láttam” – fogalmazott Égerházi Attila, hozzátéve: Ben fújt a Radioheadnek, a Blurnek, Stingnek, Gerorge Michaelnek és játszott Michael Berckerrel is.
A fentebb már több ízben megemlített Steve Hackett nem kizárólag vendég-zenésztárs/barát, de a Djabe a gitáros egyik kísérőzenekara.
„Közös gyökér, hogy az ő édesapja is festőművész volt, az enyém is, aki akkor halt meg. Emléklemezt készítettünk, ez lett a Táncolnak a kazlak (2003). Ezen Égerházi Imre képei inspirálta muzsikát játszottunk. Ekkor kértem fel Steve-et, működjön közre az albumon. Nem kért pénzt, azt mondta, barátság” – idézte a múltat a zenekar-alapító, leszögezve: ezután indult be a Djabe nemzetközi karrierje.
Sipi nélkül
„Nem bírta a tempót, 2007. szeptember 11-én leállt a szíve. A stúdióból ment a Tam Tam Dobcentrumba, kicserélni a bongóján a bőrt. A Tompa utcai megállóban összeesett. Későn érkezett a segítség” – elevenítette fel a tragédiát a zenésztárs, barát, majd megjegyezte: megváltozott a zenekar élete, addig, ha valaki nem ért rá, nem koncerteztek, most pedig elment az egyik alapító, egy oszlopos tag, ám lekötött előadásaik voltak, folytatták.
„Nagyon fájdalmasak voltak azok a koncertek. A dolog a november 30-i Sipos András-koncerten lendült tovább” – vallotta be Attila, felidézve: a több mint négyórás PeCsa-bulin fellépett Dresch Mihály, Balogh Kálmán, Budai Sándor, színészkollégák: Venczel Vera, Lengyel Ferenc, Oberfrank Pál és Steve Hackett.
„Felhívott, hallotta, mi történt. Kérdezte, miben segíthet. Mondtam, szervezünk egy jótékonysági koncertet a családnak, három kislány maradt utána. Természetesen jött, pénzt nem kért, viszont megtelt a Petőfi Csarnok – mondta Égerházi Attila. – Annak a lemeznek a szabad áramlása, ahogy zenészek jöttek ki-be a színpadra, átrendezte a gondolkodásunkat. Úgy döntöttünk, nyitunk, innentől kezdve nagyon sok vendéggel muzsikálunk. Másnap ismét hívott Steve. Elmondta, mennyire jól érezte magát, mennyire jó volt, hogy a tragédiát dicsőséggé változtattuk. Ha nyitottak vagyunk rá, szeretne még játszani velünk. Mit lehet erre mondani? Hirtelen előugrott a szervezői énem, és megkérdeztem: ezek szerint leköthetek bulikat? Persze, persze. Go ahead, go ahead, mondta.”
Djabe nagyzenekarral
Az egyik Steve Hackett–Djabe-turnén felléptek Miskolcon, a Művészetek Házában, a Miskolci Szimfonikus Zenekar otthonában, a zenekar közreműködésével. A világhírű gitáros, aki több művében használt vonósokat, menten terveket szőtt a szimfonikusok vezetőjével.
„Steve nem, én azonban megkerestem a zenekart. Nem régi szerzeményeket alakítottunk szimfonikussá, vadonatúj kompozíciók készültek nagyzenekari hangszereléssel. Az albumot bemutattuk a Müpa Bartók termében. Akkor azt mondtam, ha ezután már nem történik semmi jobb a zenekarral, akkor ez volt a csúcs” – árulta el Attila, aki megosztotta velem, milyen érzés volt szimfonikus zenekarral muzsikálni:
A legújabb felállás
2016-ban Égerházi Attila azt érezte: szét fog esni az együttes. A rengeteg koncerttel járó szervezés pedig kedvét szegte.
„A kanadai turné volt az utolsó annak a felállásnak. Nem szerveztem bulikat Steve-nek sem. Fel is hívott, hogy még nem küldtem át neki a turnédátumokat. Idén nem lesz koncert, mondtam. Csend volt a vonal túlsó végén. Majd a döbbent kérdés: nem fogunk idén találkozni? Akkor rájöttem: ez így nem fog menni” – mesélte a zenekarvezető, aki kiötlötte, hogy menjenek Szardíniára, ahol barátja apartmant üzemeltet, amelynek közelében áll egy nagyon régi román székesegyház, ahol berendezhetnék a hangstúdiót.
„Barátom beszélt a pappal, aki Steve Hackett-rajongóként megörült a hírnek. Komoly gond volt azonban, hogy a misékre ki kellett volna hurcolkodnunk. Ezért az atya felajánlotta a paplakot, ami ideálisnak tűnt, de nagyon kongott. Kiderült, él egy magyar nő a faluban, aki függönyöket varr. Így volt mivel szigetelni a különtermet” – magyarázta Attila, majd elmondta, hogy felhívta Steve-et, aki csodálkozva kérdezte: mit fogunk csinálni? Hallgassák meg, mit válaszolt.
„Ekkor alakult ki az új, a mostani felállás” – így a gitáros.
Ketten maradtak Barabás Tamással, melléjük érkezett Koós-Hutás Áron fúvós, Kaszás Péter dobos és Nagy János Yancha zongorista – akit pár éve Bubenyák Zoltán váltott.
Velük találkozhatunk az 50/30 születésnapi koncerten, első ízben szombaton, a debreceni Kölcsey Központban, majd Budapesten a MOMkultban. A nyolcvanpercnyi Djabe-produkciót szünet, majd nyolcvan perc Panta Rhei-muzsika, végül közös meglepetésszám követ. A Djabe Chieli Minuccit látja vendégül, a Panta Rhei a Rotunda Kórust, hogy segítsék a Peer Gynt szvitet és A Kijevi nagykapu megszólaltatását. A hangversenyre kiadott két tripla lemezes anyag megjelenéséhez Debrecen városa nyújtott segítséget.
Ne múltidéző bulira készüljön senki. Hogy milyenre? Hallgassák:
Élőzene vs. mesterséges intelligencia
Elkerülhetetlennek tartottam, hát feltettem a kérdést Égerházi Attilának: mit várhatunk a mesterséges intelligenciától, mennyiben alakítja át a zenei színteret?
Fotó: Sorok Péter / Kultúra.hu
