George Roger Waters 1943-ban született a délkelet-angliai Great Bookhamben egy keresztény tanár házaspár kisebbik fiaként. Korán félárva maradt, öt hónapos volt, amikor apja 1944-ben Apriliában, az anziói csatában elesett. (2014-ben Apriliában Waters emlékművet állíttatott apjának és a háború áldozatainak.) Özvegy édesanyja a gyermekeivel Cambridge-be költözött.
Waters Cambridge-ben járt iskolába, itt ismerte meg a későbbi Pink Floyd együttes két tagját, Syd Barrettet és David Gilmourt. Két további taggal, Nick Masonnel és Richard Wrighttal 1962-ben a londoni Regent Street-i Politechnikumban (a későbbi Westminsteri Egyetemen) találkozott. Mérnöknek készültek, de hamar a zenélés mellett döntöttek.
Előbb Waters és Mason játszott együtt, majd 1963 végén Wrighttal, Keith Noble énekessel és Clive Metcalfe basszusgitárossal kiegészülve Sigma 6 (illetve Meggadeaths) néven együttest alapítottak. Waters ritmusgitározott, Mason dobolt, Wright billentyűs hangszereken játszott, főként magánrendezvényeken léptek fel. Metcalfe és Noble kilépése után Waters basszusgitározott, Syd Barrett és az új tag, Bob Klose gitározott. Formációjuknak 1964-ben – több próbálkozás után – a Tea Set nevet adták. Ebből született meg 1965 végén Barrett, Mason, Waters és Wright alapításában a legendás Pink Floyd, amely az évek során a pszichedelikus rock legfontosabb együttese lett. 1967 augusztusában adták ki The Piper at the Gates of Dawn című első nagylemezüket, amelynek nagy részét Barrett írta, Waters a Take Up Thy Stethoscope and Walk című önálló szerzeményével debütált rajta.
1968-ban, a mentális problémákkal küszködő Barrett kiválása után Waters vette át a David Gilmour gitárossal kiegészült banda vezetését, filozofikusabb, politikusabb irányt adott a Pink Floydnak. Nemcsak zenét írt és énekelt, de ő írta a legtöbb dalszöveget is. Korai albumaik, filmzenéik után az áttörést a The Dark Side of the Moon (1973) című lemez hozta meg nekik, amelynek szövegét, a zene nagy részét, illetve a Money című számot teljes egészében Waters írta. Az album megszakítás nélkül 736 héten át, 1988 júliusáig szerepelt a Billboard magazin 200-as listáján, és több mint 40 millió példányban kelt el.
Waters vezetésével olyan különleges zenei világú konceptalbumokat adtak ki, mint a Wish You Were Here (1975), az Animals (1977) és a The Wall (1979). Ez utóbbi majdnem teljesen Waters szerzeménye, az ő élettörténetén alapul. Nemcsak látványos koncerteken adták elő, hanem 1982-ben Alan Parker rendező és Gerald Scarfe grafikus-animátor filmet is készített belőle a rockzenész Bob Geldof főszereplésével. A bezártság és a szabadság témáit feldolgozó alkotást a Pink Floydból már kivált Waters 1990-ben, a nyolc hónappal korábban lebontott berlini fal tövében is bemutatta.
A The Final Cut című album 1983-as megjelenése után Waters lényegében véget vetett a közös zenélésnek, majd alkotói és pénzügyi nézetkülönbségek miatt 1985-ben kilépett az együttesből. Két évbe telt, mire megegyeztek a név és a zenei anyag felhasználásáról, a Pink Floyd nevet a többi tag vitte tovább. Közös szerzeményeiket azóta egyetlen esetet kivéve Waters és Gilmourék is külön-külön játszották koncertjeiken.
Waters szólópályafutása során négy stúdiólemezt és egy operaalbumot készített.
Első szólóalbuma, a The Pros and Cons of Hitch Hiking 1984-ben jelent meg, ezt követte a Radio K.A.O.S. 1987-ben, az Amused to Death 1992-ben, majd az Is This the Life We Really Want? 2017-ben. 1988-ban a francia forradalom 200. évfordulójára készülve kezdte el felvenni Ca Ira című operaalbumát, amely végül 2005-ben jelent meg, ősbemutatóját Rómában tartották.
2005-ben szenzációként hatott az is, hogy 24 év után a londoni Live Aid koncerten ismét együtt játszott a Pink Floyd mind a négy tagja. A húszperces fellépés végén Gilmour – akivel együtt játszottak, de szóba sem állnak azóta sem – annyit mondott a közönségnek, hogy „nagyon szépen köszönjük, jó éjszakát”, és elindult lefelé a színpadról, de Waters visszahívta egy közös fotózásra, a fénykép a rendezvény leghíresebb fotója lett.
Waters számos lemezbemutató világturnét tartott, többször is koncertezett Magyarországon, először 2002-ben, legutóbb 2023-ban töltötte meg itthon is a nézőteret. Us + Them című koncertfilmjét a világpremierrel egy időben, 2019-ben a hazai mozik is vetítették. A film anyagát a 2018 májusában Budapestet is érintő turnéján rögzítették.
Waters, aki magánemberként és a színpadon is aktívan politizál, gyakran szélsőséges megnyilatkozásaival indulatokat szít, tiltakozásokat vált ki. Minden kérdésben állást foglal. 2004-ben ellenezte az Egyesült Államok iraki beavatkozását, és George W. Bush elleni szavazásra buzdított. 2016-ban ellenezte a Brexitet, majd bírálta Donald Trumpot a mexikói határkerítés felépítéséért. 2019-ben a WikiLeaks alapítójának, Julian Assange-nak a szabadon engedését kérte. 2013-ban a palesztinokkal szembeni izraeli bánásmódot a náci Németország eljárásához hasonlította, amiért megvádolták antiszemitizmussal, ugyanakkor ő tagadja a vádakat. 2023 elején – náci katonákra emlékeztető fellépőruhája miatt – Frankfurt városa betiltotta, de bírósági döntésre végül engedélyezte koncertjét. Waters szerint fellépőruháját a fanatizmus elleni tiltakozás művészi kifejezésére használta. Az orosz-ukrán háború kitörését az oroszok jogos védelmi igényével magyarázta, amiért krakkói koncertjét a lengyelek lemondták.
Watersnek öt feleségétől három gyermeke született. Először 1969-ben házasodott, legutóbb 2021-ben, amikor 78 évesen elvette 43 éves volt sofőrjét. Idősebbik fia, Harry Waters 2002 óta apja turnézenekarában játszik billentyűsként.
Fotó: NurPhoto via AFP / Mairo Cinquetti
