Csilla és Tamás közös története egészen 2016-ig nyúlik vissza. Anno az egykori Müsziben fogalmazódott meg bennük először a közös projekt ötlete, majd miután mindketten a Meetlab közösségi műhelybe költöztek, elérkezettnek érezték az időt a tervek megvalósításához. Csilla akkor még kizárólag üvegből készítette szobrait, ezek egyikére vetített rá Tamás mozgóképeket. Az installáció először a Design Héten, majd a Trafóban debütált, rá egy évre pedig a Millenárison is megjelent a duó az addigra betonnal kiegészült szobrokkal. A Kossuth-emlékévre készített közös installáció az előző modell továbbgondolt és tökéletesített változata.

Tamás eredetileg fénytechnikus, aki partikon és különböző projekteken dolgozik – elmondása szerint a képzajok mindig is közel álltak a szívéhez. „Én nem igazán definiálom magam művészként, inkább csak játszom, kísérletezem a dolgokkal. A legtöbb vízió, ami a fejemben él, nehezen szabadul ki onnan. Az én utam a kísérletezésből és a játékból áll” – meséli.

Csilla 2006-ban kezdett el szobrászattal foglalkozni. Ezt ugyan megszakította egy tízéves kitérő, de utána szerencsére visszatalált az eredeti területre, és kedvenc mestere hatására az üveget is bevonta az alkotói folyamatba.

„Minden szobrom mögött mély gondolatiság van. Foglalkoztat az alkotások ereje, és szeretem azt a játékot, ami a képzőművészetet, az építészetet, a formatervezést és az iparművészetet összeköti. Van egy sokrétűség benne, és úgy csinálok szobrokat, hogy azokat bármilyen módon tovább lehessen vinni. Ez ahhoz hasonló, mint mikor a divatbemutatókon izgalmas, de használhatatlan öltözékeket mutatnak be, amik egy kis újragondolással utcai viseletté alakíthatók.”

Csilla alkotásaiban az üveg fizikai és lélektani ablakként töri meg a beton szigorúságát – ez köszön vissza a Transfuse installációban is, ami Kossuth Lajos Bulgáriában töltött időszakát sűríti a dizájn nyelvén. Kossuth és tiszttársai az 1948–49-es forradalom leverése után érkeztek Sumenbe, ahol a feljegyzések szerint nagy hatást gyakoroltak a török fennhatóság alatt álló bolgárokra. A helyiek számára újszerű élmény volt Kossuthék nyugatias viselkedése és megjelenése, olyannyira, hogy érkezésük katalizálta a bolgár nemzeti öntudat megújulását is.

„Azért döntöttünk a fényinstalláció mellett, mert újító, nyugati esztétikájú objektumot szerettünk volna kirakni, ami párhuzamba állítható azzal, ahogy Kossuth és baráti köre megjelent Sumenben. Az üvegeken áthatoló fény a friss szellemiséget tükrözi, a beton pedig számomra a bolgárok brutalista épületeire reflektál. Szerintem progresszív esztétikával bír ez az installáció” – mondja Csilla.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a szobor valójában már 2019-ben elkészült, csak épp a mostani kiállításhoz Tamás teljességgel megújította a vetítést. A Transfuse a nevéhez hűen átvezeti magán a fényeket, ezzel izgalmas mintákat és alakzatokat rajzolva maga mögé.

„Sok izgalommal járt a technikai megvalósítás. A lézer és a vetítés szinkronba hozása egy viszonylag új megoldás. Korábban ehhez több gépet hálózatba kellett kötni, de most már szoftvert használok, ami lehetővé teszi ennek az azonnali kivitelezését” – árulta el Tamás.

Az installáció leginkább sötétedés után mutatkozik meg teljes valójában, hiszen napfényben nem adja ki az összképet. Csilla szerint éppen az a legjobb benne, hogy rengeteg különböző értelmezési lehetőséget kínál az absztrakt és geometrikus elemekből álló kompozíció – valószínűleg minden látogatónak egészen mást juttat eszébe. Mikor arról kérdezem őket, nekik mi a személyes víziójuk a betonszoborról, érdekes asszociációk merülnek fel.

„Az absztrakciónál mindig teljes szabadsága van a befogadónak. Számomra a fény útja a meghatározó: hogy bemegy, történik vele valami a szoborban, és más formában megy tovább a másik oldalon” – kezdi Csilla. „Engem ez az energiaáramlásra emlékeztet. A fény eleve nagyszerű eszköz ahhoz, hogy pozitív üzeneteket közvetítsünk. Utat tör magának a sötétségen keresztül, ez pedig csodálatos, bármilyen színben is jelenjen meg.”

Csilla hozzátette, hogy a háromszög alakú rácsos szerkezet miatt a növények belsejére is asszociálhatunk a szoborból. A vázon úgy áramlik át a fény, akár a növényszelvényeken az éltető víz. Ez a gondolat egyébként olyannyira közel áll az alkotóhoz, hogy a jövőben több szobrot is készít majd, amin a növények belső buborékos szerkezete lesz a fókuszban.

Tamás szerint a lézer használata már önmagában is új jelentésréteggel egészíti ki az installációt. „Mindig is jelentéskereső ember voltam, és éppen ezért különösen szeretek a fénnyel és az üveggel dolgozni. Ezek mindig új nézőpontot, a világ egy korábban talán ismeretlen aspektusát mutatják meg.”

Miután a Tranfuse végigjárta a Debrecen–Sumen–Szófia tengelyt, a tervek szerint idén Magyarországon is látható lesz még. Bár az installáció útja ott véget ér, Csilla és Tamás továbbra is folytatja a közös alkotást.

Fotók: Czeglédi Zsolt. Forrás: a Lighthouse.art Facebook-oldala.