Élt egyszer egy ember, annak született egy József nevű gyereke. Az az ember szép szál, derék legény volt, magassága a két métert is meghaladta, ám a fiacskája nem akart megnőni. A kicsi gyerek tizennégy éves koráig gyengébb volt és kisebb, mint a kortársai. Hogyan lehet ennek a nagy embernek ilyen kicsi fiacskája? – kérdezték, akik meglátták. A középiskolában minden évben gyarapodott-izmosodott tíz kilót és nőtt tíz centit. Ugyanis cselgáncsozni kezdett, és az edzője tanácsára a technikai edzések mellett izomfejlesztő erőgyakorlatokat végzett. Akik addig sajnálták, attól kezdve csodálattal néztek rá, bámulták hatalmas erejét.
Később karatézott; karateedzői vizsgát tett, de folyamatosan tudatosan fejlesztette fizikumát, erejét. Volt saját edzőterme Békéscsabán. Két alkalommal, 1984-ben és 1985-ben nehézsúlyú magyar szkanderbajnok lett Papp László védnöksége alatt. Akkor kezdték igazán csodálni, amikor Toldi Miklós lett belőle. 1986-ban Visegrád városában kihirdették: keresik az ország legerősebb emberét. A mi Józsefünk is jelentkezett a versenyre. Össze is mérte erejét sok-sok óriáséval, és végül ő bizonyult a legrátermettebbnek. Az eredetileg villamos- és felsőfokú energetikai végzettségű erős ember szerepet kapott a visegrádi palotajátékokban, ahol tizenkét alkalommal játszotta Toldi Miklóst. Majd a következő évben Lajos királyt. Ezt meglátta egy japán forgatócsoport, és felkérték az egész társulatot egy kisfilm forgatásra, amelynek címe: Lajos király Visegrádon. Hősünk ezt az akadályt is nagy sikerrel vette, a filmet pedig egy nagyon távoli városban, Tokióban mutatták be. S mintha egy jó tündér kísérte volna Józsefünk útját, ezután érte csak a szerencse a Magyar Cirkusz és Varieté (Maciva) által. Herkulest erőművész alakítására kérték fel Mexikóban. Bár eredetileg csak fél évre szerződött, végül több évtizedet töltött a szakmában. Az USA 230 városában lépett fel. De nemcsak Amerikában ismerhették meg rettentő erejét – 43 ország 1100 nagyvárosában mutatta meg, mit tud.
Művésznevét Kristóf Istvántól kapta
Reggel furcsán ébredtem, mintha valaki szüntelenül azt duruzsolná a fülembe, hogy „ma te is benne leszel a mesében”. Meglehetősen szokatlan ígéret, de nincs ellenemre, szeretem a meséket, még jobban a szokatlan élethelyzeteket. Nem kell sokat töprengeni ahhoz, hogy kitaláljam, melyik meséről lehet szó, hiszen éppen a Fővárosi Nagycirkusz Művésztelepére igyekszem, hogy Pakucza Józseffel, a magyar Herkulessel találkozzam, aki több alkalommal is elnyerte a világ legerősebb embere címet. Amikor legutóbb a művésztelepen jártam, a legendás artistadinasztia egyik tagjával, Kristóf Krisztiánnal beszélgettem, majd édesapjával, Kristóf Istvánnal is találkozhattam, aki hosszú időn keresztül irányította a Fővárosi Nagycirkuszt. Krisztián apai nagyapja annak idején erőművészként szórakoztatta a nagyérdeműt francia Herkules néven. Az ő tiszteletére kapta a magyar Herkules nevet Pakucza József, nem mástól, mint Kristóf Istvántól. József már az első telefonbeszélgetésünk során szóba hozta ezt a történetet, aminek szomorú apropóját éppen az adta, hogy néhány nappal korábban hunyt el a legendás cirkuszigazgató, Kristóf István.
Amikor megérkezem a művésztelepre, már tudom, valóban egy mesébe csöppentem. A kapuban áll az óriás, maga Herkules. „Rémlik, mintha látnám termetes növését, / Pusztító csatában szálfa-öklelését, / Hallanám dübörgő hangjait szavának, / Kit ma képzelnétek Isten haragjának.” A Toldi sorai zakatolnak az agyamban, míg a kapuhoz érek, ahol Pakucza József vár. Miután köszönünk egymásnak, rögtön tudom, se dübörgő hang, se harag nem lesz itt a mai napon, viszont jót beszélgethetek egy roppant kedves emberrel, aki bár hatalmas, de csupa szív. Ma már nem lép fel a cirkuszban, ami évtizedekig az életét jelentette, de a művésztelepet ő vezeti, így közel lehet ma is ehhez a varázslatos világhoz. Sajátos birodalmat teremtett magának ezen a helyen, ahol ma is súlyzók között él, mi is itt foglalunk helyet. Mert edzeni kell, még akkor is, ha az ember életkora szerint nyugdíjas, mondja József, aki egyébként jó néhány évet letagadhatna.
Herkules a görög mondavilág egyik legismertebb alakja, az erő és bátorság, a hősiesség példaképe. Rendkívüli képességű és erejű állatokat, mitológiai szörnyeket győzött le, tizenkét éven át tizenkét olyan próbát állt ki, amelyeket más halandó nem tudott volna teljesíteni. Így, gondolom, érthető, miért kapta a világ legerősebb embere címet többször is kiérdemlő József a Herkules művésznevet. S hogy állításomat még inkább alátámasszam, próbálom csokorba gyűjteni a magyar Herkules azon mutatványait, mondhatni próbatételeit, amelyeket halandó rajta kívül nem igen tudna megcsinálni. Már itt szeretném leszögezni, hogy József nem illuzionista, nem trükközik egyetlen mutatványnál sem: amit látunk, az akkor és úgy történik.
Próbatételek
Az elefánt
„Van egy nagyon jó sztorim – mondja József. – Adtak egy elefántot, hogy húzzam el negyven méterre. Ez az Egyesült Államokban történt. A négy és fél tonnás elefánt egytonnás tréleren állt. Arra kötöttek egy hajókötelet, nekem pedig ezzel kellett végrehajtanom a mutatványt. Nem volt könnyű, a százhúsz kilómmal rendesen neki kellett feszülni. Itt jegyzem meg, hogy azt tapasztaltam, mindenhez hozzáerősödik az ember, ha sokáig csinálja. S bár négy éve húzgáltam már az elefántot, az nem lett semmivel könnyebb, mint az elején. Ezt elmondtam a Rinling tulajdonosának, Keneth Feldnek is. Erre ő mosolygott, és azt kérdezte: mérted te az elefántot mostanában? Mert az elmúlt négy évben két tonnát hízott, mivel amikor elkezdtél vele dolgozni, még csak növendék volt. Időközben tizenhat éves kislányból húszéves nagylány lett.”
Az autós mutatvány
József éppen fekve nyomott, amikor visszazuhant rá a kétszáz kilogrammos súly, és majdnem megfojtotta. Éjszaka volt, senkitől nem tudott segítséget kérni, ki kellett találnia, hogyan menekülhet meg a veszélyes helyzetből. Végül a mellkasán végiggurította a kétmázsás terhet, így szabadult ki. Ez aztán új mutatványra ösztönözte. Kitalálta, hogy megkér valakit, hajtson át a mellkasán egy Trabanttal, ami ötszáz kiló volt. Később kipróbálta ezt egy súlyosabb autóval, persze közben edzette magát ehhez a számhoz is.
„Volt egy hetvenkilós malomkövem. Rátettem a mellkasomra, és megkértem először kettő, majd négy embert, hogy ugráljanak rajta. Tudvalévő, hogy egy autó, amikor áthajt rajtad, nem a teljes súlyával nehezedik rád, hanem az egyharmadával vagy maximum a felével. Persze ez sem kevés. Szerencsére én kibírtam, pedig Amerikában már nagy, súlyos, lapos autók is áthajtottak rajtam.” Ezt a mutatványt számtalanszor megcsinálta Herkules, amin persze mindenkinek tátva maradt a szája. A legtöbb előadáson egy 2550 kilós terepjáró hajtott át rajta, de a müncheni sörfesztiválon egy négy és fél tonnás traktor ment át a mellkasán.
A kő
Mit szólnának ahhoz, ha valaki azt kérné önöktől, hogy egy hatalmas kalapáccsal verjenek szét a másik ember mellkasán egy követ? Megtennék? Vagy fordított esetben belemennének, hogy éppen önök feküdjenek a kő alá? A magyar Herkules ez utóbbit is bevállalta, de mint meséli, egyszer komoly problémája lett egy apró hibából.
„Akkor is, mint mindig, piff-puff szétverték rajtam a követ, de egy apró darab a manézsban maradt. Senki nem vette észre, ráterítettek egy szőnyeget, én meg ráfeküdtem. A kődarab a derekam alatt volt. Jött az autó, áthajtott rajtam, a kő pedig befúródott a hátamba. Egyből nem éreztem a bal lábam, de a derekam annál jobban fájt. Azonnal elvittek a kórházba. Alig bírtam, annyira fájt, bármilyen pozícióba helyeztek. Másnap hozták a biztosításomat, jött egy orvos Párizsból, egy Mexikóból, elvittek Houstonba, és ott három doki talpra állított. A legmodernebb endoszkópos beavatkozást végezték el rajtam.”
Az ágyúgolyó
„Dublinban egy tévéshow utáni beszélgetésben mutattak nekem egy régi felvételt. Egy helyi erőművész elkapott egy harminc kilogrammos ágyúgolyót. Kérdezték, ezt meg tudom-e csinálni? Azt feleltem, ha kapok egy évet, megpróbálom. No, elkészült az ágyúm, és a következő évben a karácsonyi műsorban Londonban, a Wembley stadionban bemutattam a számot ötezer néző és a királynő előtt. Nagy sikere lett. Erzsébet királynő is gratulált. Ezután sok éven át rendszeresen a műsor része lett.”
A mutatvány kelléke tehát egy ágyú, amiből egy harminckilós vasgolyót lőnek ki több mint százhúsz kilométer/órás sebességgel. József az ágyúcsővel néz farkasszemet, majd a felé repülő golyót elkapja, mintha természetes dolog lenne. Trükk itt sincs, mondja, ám az fontos, hogy jól legyen kimérve a távolság, és úgy álljon az ágyúcső, ahogy kell. Egyik alkalommal hiba csúszott a számításba, és Herkules feje mellett süvített el a golyó úgy, hogy súrolta.
A patkó
A magyar Herkules egyik legismertebb száma az volt, amikor vasrudakat hajlított meg. Külső szemlélő számára talán ez lehet az egyik legegyszerűbb mutatványa, de próbálják csak ki! A már említett rudakat azonban nemcsak úgy cél nélkül hajlítgatta, azokból minden alkalommal patkókat formázott, és nekiajándékozta annak, aki kijött hozzá ellenőrizni a kellékek valódiságát, mint az ágyúgolyó súlyát. Ezeknek mindig nagy sikerük volt. Herkules ilyen szerencsepatkót ajándékozott mások mellett Arnold Schwarzeneggernek, Barack Obamának, Stevie Wondernek, Eddie Murphynek és Ferenc pápának is.
József 32 és 64 éves kora között élt és dolgozott külföldön, egyebek mellett fellépett Amerikában, Mexikóban, Angliában, Németországban, Svájcban, Venezuelában, Kolumbiában és Brazíliában is. Számos helyen számtalan emberrel került kapcsolatba, így jogosan merül fel a kérdés: találkozott-e valaha magánál erősebb emberrel?
Gondolkodás nélkül vágja rá, hogy igen, volt erre is példa. A férfi Michigan államban kovácsmester volt. Az jut eszembe, hogy tessék, már megint itt egy tipikus népmesei figura, nem csoda, hogy tényleg egy varázslatos történetben érzem magam. Szóval ez a kovács még Józsefnél is nagyobb volt, magassága meghaladta a két métert, és száznyolcvan kilót nyomott. A hatvankilós üllőt úgy tette arrébb, mint más egy vekni kenyeret. Herkules is elcsodálkozott azon, amit látott. A férfit például eltiltották a Michiganben tradicionális bikafogó versenytől, ugyanis véletlenül eltörte a fiatal bika nyakát, mert nem tudta visszafogni hatalmas erejét. Herkules azt mondja, szerinte néhány nap alatt minden mutatványt meg tudott volna tanítani a kovácsnak, mert az ereje megvolt hozzá, csak a technikát kellett volna elsajátítania.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erős ember, a magyar Herkules, aki meghódította a világot. Lett neki szép felesége és egy derék fia, aki Londonban él. Az erős ember ma már nem húzgál elefántokat, nem löveti magát ágyúval, nem fekszik terepjárók elé, de elégedett, mert egész életében azt csinálta, amit szeretett, és szórakoztatta az embereket. Az erős ember boldogan él, míg meg nem hal, mint minden mesehős – legalábbis így képzelem.
Nyitókép: Kurucz Árpád
