A statisztikák temetik a férfi olvasókat, de azért még van remény. Nyáry Krisztián író, Makranczi Zalán színművész és Holczer Ádám labdarúgó élő bizonyítékai annak, hogy munka és család mellett is lehet időt szakítani könyvekre. Farkas Ferenc, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár vezetője kérdezte őket a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Akár férfiról, akár nőről van szó, nagyon fontos, hogy legyen olyan felnőtt, aki még gyerekkorban megszeretteti velünk az olvasást. Holczer Ádámnál ez a nagyapja volt. A klasszikus fiús könyvek, például a Winnetou és a Nagy indiánkönyv jelentette a kezdetet, de azóta sincs megállás. Az sem akadályozta meg az olvasóvá válásban, hogy 12 évesen a Fradiba ment focizni. Ahogy akkor, most is szüksége van azokra a magányos órákra, amikor olvashat, így nemegyszer padon ülve, könyvvel a kezében éri az este.

Életfogytig olvasás

Farkas Ferenc szerint is fontos a korai minta és még inkább a rendszeres meseolvasás. Az élőszavas mese ugyanis rengeteget lendíthet azon, hogy valakiből olvasó váljon. Egy három éve elvégzett felmérésből az derült ki, hogy akinek gyerekkorában naponta olvastak mesét, azok 72 százaléka felnőttként is olvas, akinek viszont nem, annak csak két százaléka.

Ezt a drámai különbséget Nyáry Krisztián tapasztalatai is megerősítik. Szerinte a magyar gyerekek nagy részének még olvasnak kiskorukban, ám ez tízéves koruk körül megszakad. Az énekes versek is kikopnak a repertoárból, így egy idő után elpárolognak az olvasásra ösztönző közös tevékenységek. Szerinte a felnőttkori nem olvasás szorosan összefügg a digitalizációval is. Tudományosan bizonyított, hogy akik nagyon fiatalon elkezdik használni a digitális eszközöket, azoknak csak elenyésző százaléka fog történeteket olvasni. Ami azért baj, mert a könyvek teljesen másfajta agyi funkciót fejlesztenek. A mélyolvasási képességünk ugyanis a meséktől kezd el fejlődni. Általuk tanuljuk meg, hogyan kell egy történetszálat követni, hogyan tudjuk magunkat belehelyezni egy-egy karakter bőrébe. A digitalizáció, majd az iskolai irodalomórák rossz élményei rendesen elvehetik a kedvet az olvasástól.

Aki 12–14 éves kora körül leszokik a mesék olvasásáról és hallgatásáról, csak nagyon kis százalékban marad olvasó.

Holczer szerint a mesék azért is
hasznosak, mert olyan üzenetek, tanulságok, életbölcsességek vannak bennük
elrejtve, amelyek egy életre szólnak, és amelyekhez mindig vissza lehet nyúlni.
Ő ezért igyekszik minden este olvasni a kisfiának.

Már felnőttként, de Makranczi is
megtapasztalta a digitális világ negatív hatásait: őt a közösségi média
végeláthatatlanul hömpölygő posztáradata vonta el a könyvektől egy időre, de
azóta már szerencsére visszatalált hozzájuk. Törölte magát minden platformról,
és ismét a könyveket lapozza telefongörgetés helyett. Sőt mi több, ma már
olvasókört is tart békásmegyeri fiataloknak, akikkel a gyűlölt kötelezőket
dolgozzák fel, kicsit sem iskolás módszerekkel. Legutóbb például a Rómeó és
Júlia
volt terítéken, amelynek kapcsán a traumatizált családokról
beszélgettek. Holczer Ádám szintén könyvklubot hozott létre: rokoni, baráti
körével beszélnek át egy-egy művet havonta.

Nyáry felhívta a figyelmet arra, hogy
bár nem gondolnánk, az olvasás biológiai folyamatokat is elindít bennünk.
Képalkotó gépekkel már több tudományos vizsgálatot folytattak arról, hogy mi
történik az agyunkban, amikor olvasunk. Az derült ki, hogy amikor különböző
érzelmi szituációkról olvasunk, akkor, bár gyengébben, ugyanazok az idegpályák
aktivizálódnak, mint amikor valóban érezzük őket. A szakértők szerint ez azért
van, mert az olvasás relatíve új, ötezer éves tevékenységünk, így még nincs a
génjeinkbe kódolva: az agyunk nem tud különbséget tenni a valóságos és az
olvasott tapasztalatok között. 

De nem ugyanazt a hatást éri el az e-
és a papírkönyv. Vizsgálatok azt mutatták, hogy a papíron olvasott történetekre
hosszabb távon is sokkal jobban emlékezünk. Ez azért lehet, mert az agyunk arra
van edzve, hogy a digitális tartalmakat gyorsan kell befogadnia, ami akadálya a
mély megértésnek.

Könyves férfiak, férfias könyvek

Hogy miért érdemes rendszeresen és
hagyományos módon olvasni, arra meg az edzést hozta fel analógiaként: ha folyamatosan
tréningezzük az agyunkat, akkor egyre kreatívabbak, empatikusabbak leszünk, és
az intelligenciánkat is egyre jobban ki tudjuk használni. Viszont ha
abbahagyjuk az olvasást, az edzéshez hasonlóan nehéz újrakezdeni. Kitartással
azonban sikerülhet: két hét után egyre jobban fog menni az olvasás, sőt egy idő
után már hiányzik is majd. Akárcsak egy kiadós edzés. 

Ahogy a jó fizikum, a könyvek ismerete a randevúzás terén is segítség lehet, bár nem minden esetben és élethelyzetben. Makranczinak volt egy időszaka, amikor lenézte azokat a lányokat, akik nem olvasnak, míg máskor őt nevették ki a könyvmolysága miatt. Nyáry tudatosan élt az olvasottságából fakadók előnyökkel. Erre szüksége is volt, hiszen szentesi középiskolás évei alatt az akkoriban nagyon sikeres pólóválogatott tagjai mellett kellett kitűnnie. Irodalmi tudása és verbális képességei segítették ebben. Olvasó focistaként Holczernek kicsit könnyebb dolga volt: ha a könyvekkel nem sikerült felhívnia magára a figyelmet, még mindig kitűnhetett azzal, hogy a Fradiban futballozik.

A beszélgetés során szóba kerültek a
férfi és a női olvasók közötti különbségek is. Nyáry úgy látja, hogy míg a
gyerek- és ifjúsági irodalomra vonatkozóan még beszélhetünk fiús vagy lányos
könyvekről, ez a felnőttek esetében már nem jellemző. Nem is tud olyan
marketinggyakorlatról, ami kifejezetten a férfi olvasókat célozná meg. Már csak
azért sem, mert egyre inkább az jellemző, hogy a nők vásárolnak könyveket a
férfiaknak is: a könyvesbolti vevők közel kétharmada nő. És bár valóban több
női olvasó van, de azért nem ennyivel. A sokat olvasók között – akik a felnőtt
társadalom tíz százalékát alkotják – nincs jelentős nemi eltérés. Inkább az
olvasók és a nem olvasók közötti különbség lesz egyre nagyobb: aki nem olvas,
az nagyon nem olvas, aki viszont igen, az egyre többet. Ennek is köszönhető,
hogy az eladott könyvek száma az elmúlt években a gazdasági nehézségek ellenére
folyamatosan növekszik.

Egy férfiak könyvolvasási szokásairól szóló beszélgetés nem lenne teljes anélkül, hogy az aktuális kedvencek szóba kerüljenek. A futballistasztereotípiákra már eddig is rácáfoló Holczer Ádám ez ügyben is igen szimpatikusan nyilatkozott. Mivel az október a mellrák elleni küzdelem hónapja, ennek apropóján ő most csak női szerzőket olvas: mások mellett Polcz Alaine-t, Szabó Magdát és Galgóczy Erzsébetet említette. Makranczi Zalán jelenleg dr. Máté Gábor újra felfedezett sikerkönyvét, A test lázadását olvassa, párhuzamosan a Fausttal, a Dűne ötödik kötetével és az Ötös számú vágóhíddal. Nyáry Krisztián szintén több könyvet olvas egyszerre. Könyvkiadói munkájából adódóan már túl van Darvasi László még meg sem jelent novelláskötetén, az ágya mellett pedig ott van Hunyadi Sándor egyik elbeszéléskötete és Zajácz D. Zoltán retró krimitrilógiájának harmadik könyve, a Dermesztő Balaton is.

Fotók: Kultúra.hu/Bach Máté