Hogyan teremthetünk a filozófiai gondolkodás által jobb életet?
Gondolkodunk, tehát vagyunk, és a gondolataink által teremtjük, formáljuk a fizikai valóságunkat és emberi környezetünket. Hogyan vezet a filozófia művelése jobb, szebb, örömtelibb élethez? Kérdésünkre Orbán Jolán és Boros János válaszol. Orbán Jolán irodalomtudós, a Pécsi Tudományegyetem Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszékének egyetemi tanára. Boros János Széchenyi-díjas filozófus, az MTA doktora, a Nemzeti Filozófia Központ vezetője. Jolán és János bő három évtizede házastársak, gyermekeik Boros Dániel biokémikus, aki a Cambridge Egyetemen szerzett biológusdiplomát, jelenleg a londoni Imperial College doktorandusza, és Boros Misi Junior Prima díjas zongoraművész, aki a berlini Barenboim Zeneakadémia mesterszakos hallgatója.
Mi a személyes meglátásotok, miért indokolt napjainkban a filozófia mindennapi életre gyakorolt hatásáról beszélni?
Orbán Jolán: „A filozófia életforma” – mondja Wittgenstein. Az életünk része, akár reflektálunk rá, akár nem. Abban a pillanatban kezdődik, amikor feltevődik bennünk a kérdés: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Mi a világ? Mit tehetnénk annak érdekében, hogy jobb életet éljünk? Ha elgondolkodunk ezeken a kérdéseken, sokkal mélyebben érthetjük meg önmagunkat, egymást, a világot, és szebb, kiegyensúlyozottabb életünk lehet.
Boros János: Bár mindössze 2500 éve van írott nyoma annak, hogy az ember felfedezte és elkezdett azon gondolkodni, hogy gondolkodik, a gondolkodás az, ami kétszázezer éve emberré teszi a homo sapienst. Emberekként akkor tudjuk jól érezni magunkat, ha önfejlesztés által önmagunk legkiválóbb megvalósulásává válunk, az önfejlesztés pedig gondolkodás útján történik. A gondolkodás a legkiválóbb képességünk, ebből adódóan: ha jobban, azaz értelmesebben gondolkodunk, akkor jobb és értelmesebb életünk lesz, amitől jobban érezzük magunkat és minőségi emberek leszünk. Ebben az esetben önnön természetünknek és a világ természetének inkább megfelelő fogalmak szerint, azaz jobban cselekszünk.
Platón barlanghasonlatára utalva: a sötét, árnyékos falú barlangban ülve hogyan segít minket a filozófia abban, hogy ráeszméljünk a valóságra?
O. J.: A filozófia tudatos, logikus, következetes kritikai gondolkodás. Általa megláthatjuk és követhetjük azt a bennünk lévő fényt, ami segít a külső fényhez igazodni. Kiszolgáltatott, alárendelt és vakon sodródó lényekből az életünk felelősségteljes döntéshozóivá és tudatos, következmények felmérésére és mérlegelésre képes cselekvő – a gondolatokkal is cselekvő – alakítóivá válhatunk.
B. J.: A filozófia tagolt, ápolt, figyelmes, önreflektív gondolkodás. A gondolkodásról való gondolkodás. Rávilágít arra, hogy amint a gondolatainkkal, úgy a beszédünkkel is cselekszünk, ezért célszerű szó szerint észnél lenni életünk során, és tudatos, értelmes, valódi jelenléttel megtölteni azt. Misi fiunk azt vallja: a zenét gyakorolni tiszta boldogság. Szókratész azt mondta: a filozófia a legmagasabb rendű zene, ami az emberi elme legmélyéről jön és azonos is vele. A filozófia művelése: tiszta boldogság, mert az ember legmélyebb valóját kutató és annak megfelelő életet jelent. A filozófia a teljes emberi élet lehetősége. Nincs jobb dolog, mint az emberi mivoltunkat adó gondolkodás, az elme kutatása és az azzal összhangban lévő élet keresése.
O. J.: Szókratész a mousiké (μουσική) szót használja, ami az ő korában zenét, táncot, költészetet, múzsát jelentett. Lényegében a kilenc múzsa által ihletett valamennyi művészetet. Azt állítja, hogy a filozófia a legmagasabb mousiké. Az emberiség első nagy gondolkodói szerint ugyanazt az alkotótevékenységet végezzük a művészi alkotás és a filozófiai gondolkodás során. Világot teremtünk és értelmezzük a világot. Alkotótevékenységünkkel önmagunk, a családunk és a közösségünk számára is értelmet adunk a létezésnek.
Egy házépítés is a saját gondolataink alapján történik – hiszen mi magunk döntjük el, mely építész által és milyen elképzelések szerint jöjjön létre az építmény. Ebből is látszik: életünk módja a fizikai világban a gondolkodásunk eredménye.
O. J.: Pontosan. Képzelőerő, eredendő kíváncsiság, szakmai tudás kell hozzá. A filozófia segít abban, hogy tudatosan tervezzük meg az életünket. A mérhetetlenül sok lehetőség közül mi magunk választjuk ki azt az utat, amelyiken elindulunk. Időnként keresztezzük egymás útját és hatunk egymásra, tanulunk egymástól. Mi a gyermekeinktől és a diákjainktól folyamatosan tanulunk, így állandó működésben tartjuk az intellektusunkat.
Milyen információs platformok lehetnek alkalmasak a filozófiai felfedezőúton történő elindulásra és a tudásszerzésre egy hétköznapi ember számára?
O. J.: A filozófia beszédmód, amit folyamatosan művelni kell. Ezért fontos a filozófia tanítása, és ezért van szükség olyan filozófiai könyvekre, enciklopédiákra, folyóiratokra, amelyek közérthetően fogalmazzák meg azokat a filozófiai problémákat, kulturális és közéleti kérdéseket, amelyek foglalkoztatnak minket. De olyan fórumokra, párbeszédhelyzetekre is szükség van, ahol a kérdéseinket közösen tudjuk megbeszélni. Nem indulatoktól vezérelve, hanem a kölcsönös megértés igényével. Ennek nem igazán kedvez a digitális kultúra, amely nem a reflexióra, hanem a reakcióra épít, nem a párbeszédre, hanem a nagyotmondásra. A filozófia éppen itt tud közbelépni.
B. J.: Ha mi nem foglalkozunk a fogalmakkal, akkor a fogalmak foglalkoznak majd velünk. A szofisztikáltabb, jól fogalmazó közélet felépítéséhez hozzátartozik egy nagy, filozófiai háttérkultúra kialakítása. Szuper a kultúránk, csodálatos dolgokat művel ez a tízmillió ember, de fontos lenne létrehozni a kultúránk fenntartását biztosító erős filozófiai alapot. Ahhoz, hogy a filozófia országos szinten elterjedjen, először is ez iránti igényre van szükség – ezt az igényt szellemes oktatással, érdekes publikációkkal kellene felébreszteni és életben tartani.
Mindketten filozófiával foglalkoztok, a mindennapi életben ez miként nyilvánul meg?
O. J.: Két éles kard egy hüvelyben? Folyamatosan pengeélen táncolunk.
B. J.: Nietzsche szerint a házasság hosszú beszélgetés. Én megfontoltam Nietzsche tanácsát.
O. J.: Mecseki sétáinkon olyan hosszan beszélgetünk, hogy még a madarak is Kantot és Derridát csiripelik. De erre a kérdésre Dani fiunk adta meg a legjobb választ: ebben a családban minden egyes szóért meg kell küzdeni.
Nyitóképen: Orbán Jolán és Boros János. Fotó: Czimbal Gyula
