A folyton újjászülető alagúton átutazott a történelem is
A pesti vicc szerint csak azért volt szükség a budai Váralagútra, hogy ha esik az eső, legyen hová betolni a Lánchidat. Az 1857. február 10-én átadott alagútba soha nem fért volna el a Lánchíd, viszont a magyar történelem egy része igen. Gondoljunk csak arra, hogy a fúrást 1848 áprilisában kezdték volna el, de közben kitört a forradalom, később pedig Haynau miatt hiúsult meg a munka, aki szerint az építmény gyengítette volna az akkor osztrákokkal teli vár védhetőségét.
És persze a történelem mellett még számos film plakátját mutathatnánk meg egy képzeletbeli kiállításon, itt, az alagútban, ugyanis számos magyar és nemzetközi alkotásban tűnt fel az építmény. Például az Én, a kém (I Spy) című amerikai mozi egyik akciójelenetében Eddie Murphy, Owen Wilson a siklóból kiszállva menekülnek az alagút felé, de beazonosítható az Emerald City című fantasyszériában is, és a Stranger Things 5. évadában szintén kivehető a sziluettje. És nem is akárhol. Dustin (Gaten Matarazzo) olyan pólót visel, amelyen a budai Váralagút látható. De feltűnik az 1934-es magyar Meseautóban. Ha viszont definiálni szeretnénk az alagutat, és nem csak úgy nézni rá, mint egy filmes díszletre, akkor azt mondhatjuk: a 350 méter hosszú budai Váralagút a Lánchíd budai hídfőjét, azaz a Clark Ádám teret köti össze Krisztinavárossal. Története jóval az 1857-es átadása előtt, még a reformkorban kezdődött, amikor Széchenyi István felvetette, hogy a Lánchíd megépülése esetén szükség van arra is, hogy utat nyissanak Krisztinaváros felé. Jókai Mór 1847-ben már így írt az alagút építésének ötletéről: „A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni. A dolog több mint bizonyos, a terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség.”
Persze, Jókai író volt és nem mérnök, így fenntartásokkal kell kezelnünk a kivitelezésre vonatkozó gyerekség kifejezését. Ürményi József alnádor az alagútépítő társaság élén folyamatosan kérvényezte az építkezés engedélyezését, míg 1845-ben a Helytartótanács azzal a feltétellel engedélyezte, hogy először egy próbavágatot kell készíteni a hegy két oldalán.
Kevesen fogadtak arra, hogy a két irányból indított fúrás majd összeér. Később Ferenc József 800 mázsa lőport adott az építkezéshez, mert meggyőzték arról, hogy a hadserege könnyebben mozog a pesti oldal irányában, ha elkészül az alagút. Később, ahogy haladtak a munkálatok, a vájárok egy vékony falat hagytak a két vájat között, hogy azt már 1853. október 25-én az alagúttársaság vezetőinek, többek között Ürményi Józsefnek a jelenlétében törjék át. Ezután havonta egyszer a nagyközönség is átmehetett a még bányafákkal teli, meglehetősen szűk alagúton. Ebben az időben még ingyen, majd, amikor 1857-ben átadták, 1918-ig mindenkinek használati díjat kellett fizetnie. A gyalogosok egy krajcárt, az egylovas kocsikat vezetők három, a kétlovas kocsit hajtók pedig hat krajcárt csengettek ki a vámszedőnek. Ebből is látszik, hogy üzletnek sem volt olyan rossz az alagút üzemeltetése, olyannyira nem, hogy még az építkezés alatt kifejtett követ eladták a dunai rakpart építéséhez.
A 19. század közepén még olajmécsesekkel világítottak a sötét járatban, később petróleumlámpákkal. A századfordulón már gázvilágítást alkalmaztak, 1915-től tértek át a villany használatára, és csak 1919-ben cserélték az úttestet eredetileg borító fakockákat kis kockakőre. Sokan attól tartottak, hogy gondot jelenthet a rétegvíz és a befolyó esővíz, de az alagút 1,8 százalékkal lejt a Duna felé, ami megoldotta a vízelvezetést.
Az alagút bizonyos szempontból az eklektikus Budapest szimbóluma is lehetne, ugyanis a keleti homlokzatot klasszicista stílusban álmodta meg Clark Ádám, míg a Frey Lajos tervezte nyugati kapu romantikus hatású. 1944-ben az SS és a nyilasok harcálláspontot vettek fel az alagútban, aminek következtében a háború végén a romantikus stílusú nyugati kapuzat megsemmisült. Ezt 1949-ben állították helyre, és az utat is ekkor aszfaltozták le. Ebben az időben már olyan nagy lett a motorizáció miatt az alagút légszennyezettsége, hogy felmerült a gépi szellőzőrendszer beépítése, amire csak 1960-ban került sor. Buda, Pest és Óbuda egyesítésének centenáriumára 1973-ban ismét korszerűsítették az alagutat, ekkor kapta meg a ma is látható üvegmozaik burkolatot, amely felületen sokan különféle jeleket, monogramokat véltek felfedezni. Az új szellőzőberendezés az alagút közepén percenként 1900 köbméter levegőt mozgat meg, mégsem ajánlja senki, hogy átmenjünk rajta gyalog vagy kerékpárral. Az utolsó, látványos beavatkozás 2013-ban volt, amikor a balesetek megelőzése érdekében felszereltek egy korhű öntöttvas korlátot. Előrelátóak voltak, akkor ugyanis még nem volt divatos a szelfipont kifejezés.
