A géppuskalábú dobos, aki nélkül nem lett volna Led Zeppelin – John Bonham

A Birmigham közelében, Redditch városban született Bonham egészen kiskorától a ritmus megszállottja volt, ötéves korában már konzervdobozokból és ládákból fabrikált dobon játszott. Dobórát soha nem vett, a tanórákon sem tündökölt, tanítója ezt írta ellenőrzőjébe: „Vagy kukás lesz belőle, vagy milliomos.” Kezdetben az első verzió tűnt valószínűnek: Bonham 17 évesen munkába állt apja műhelyében, megnősült és bőszen dobolt a helyi bandákban. Feleségével egy lakókocsiban éltek, a bérleti díjat csak úgy tudta kifizetni, hogy abbahagyta a dohányzást.

Aztán mégis főállású zenész lett belőle. Egyik bandájában gyermekkori barátja, Robert Plant volt az énekes, aki beajánlotta a Yardbirds után új együttes alapításán fáradozó Jimmy Page gitárosnak. Page egyszer látta élőben Bonzót, és azonnal nyaggatni kezdte, de a dobos csak nehezen állt kötélnek. A legenda szerint az ötvenedik távirat után „tört meg” és tette át székhelyét Londonba.

John Paul Jones basszusgitárossal minden idők talán legjobb ritmusszekcióját alkották, a Led Zeppelin az ő gőzmozdonyra emlékeztető dobolása nélkül soha nem hozta volna máig utánozhatatlan hangzását. Lábgépét – amelyhez csak egyik lábát használta – géppuskához hasonlították. Bonham stílusa nem volt különösebben kifinomult. Amikor technikájáról faggatták, először visszakérdezett, mert nem értette a kérdést, aztán azt válaszolta: „Jó magasra felemelem a kezem, aztán nagy lendülettel leengedem, a fejtől a dobig, minél erősebben, annál jobb.” Őserő áradt belőle. Kezdő korában megesett, hogy kis klubok visszamondták annak az együttesnek a fellépését, amelyben a túl hangos Bonzo ült a dobok mögött.

A szakmában neki voltak a legnagyobb dobverői (a kollégák csak faágaknak nevezték őket), de ezek is piszkafaként törtek kezében. Megesett, hogy puszta kézzel esett a doboknak. Erre a leghíresebb példa a Moby Dick című dal, amelynek szólója koncerteken olykor félórára is elnyúlt. Érdekes módon lemezen csak még egy szólója hallható, az 1976-ban felvett Bonzo's Montreux az 1982-es Coda című albumon. Sokan próbálták utánozni látszólag egyszerű, de gyakran aszimmetrikus ritmusait – kevés sikerrel. Dobjai mennydörögtek, de ha kellett, tudott halk és szinte gyöngéd is lenni, hogy aztán annál hangosabban csaphasson le újra. Haláláig a Led Zeppelin kilenc lemezt készített Bonham közreműködésével.

Bonham sikerei csúcsán is megmaradt egyszerű, kedves és harsány fickónak. Egyik nagy szenvedélye a régi, de gyors járművek, motorok gyűjtése volt, a másik sajnálatos módon az alkohol. Ha többet ivott a kelleténél, elszabadultak pusztító energiái, nem ismert mértéket. Szállodai szobákat amortizált le, kocsikat tört össze. Egy alkalommal születésnapi bulija úgy ért véget, hogy minden vendégét beledobta a medencébe. Az ital lett a végzete is: 1980. szeptember 24-én egy próbákkal töltött nap során gyakorlatilag éhgyomorra ivott meg mintegy negyven féldeci, azaz két liternyi vodkát. Ez még az ő bivalyerős szervezetének is sok volt, másnap holtan találták ágyában, vélhetőleg álmában fulladt meg.

Az együttes még élő tagjai azóta csak nagyon ritkán zenéltek együtt, ilyenkor elismert dobossá fejlődött fia, Jason Bonham ült helyére a dobok mögé. Amikor a Led Zeppelin még élő tagjai 1985-ben először álltak ismét össze a Live Aid koncert kedvéért, Bonzót ketten – Phil Collins és Tony Thompson pótolták a dobok mögött. A dobos halálának 70. évfordulóján avatták fel szobrát szülővárosában, az eseményt emlékkoncert követte.

A képen szobra Redditchben. Forrás: Wikipédia