Kiállítási programját a Ludwig évek óta egy-egy átfogó kerettémába helyezi, amely értelmezési keretként szolgál kiállításaik és kapcsolódó programjaik számára. A gondoskodás ebben az értelmezésben a szó szoros jelentésén túl a szolidaritás, a személyes és a társadalmi felelősség, a bizalom, a humanitás és az altruizmus témaköreit foglalja magában – közölte a múzeum szerdai sajtótájékoztatóján Fabényi Julia igazgató.
Az idei kiállításokról szólva elmondta, hogy az állandó gyűjteményből válogató, Időgép című tárlatot december 31-ig meghosszabbították.
Péntektől látható Lengyel András, a Felhőmúzeum alapítója ...minden fent van a felhőben... című kiállítása, amely átfogó igénnyel tekinti át a magyar neoavantgárd jeles alakjának eddigi pályafutását. A tárlat segítségével végigkövethető az a folyamat, amelynek során a Fluxusból és a konceptuális művészetből kibomló életmű az akción, a fotóalapú sokszorosított grafikán, a Mail Arton és a festészeten keresztül teljesedett ki a posztmodernben.
Boris Lurie és Wolf Vostell konfrontatív művészete Magyarországon először a Ludwigban lesz együtt látható:
Művészet a soá után címmel, március 31-én nyíló kiállításuk a holokauszt borzalmait és az áldozatok traumáit állítja szembe a fogyasztói társadalom felszínességével. A Cukizmus – Absztrakció és figuralitás között című tárlat könnyed, játékos módon közelít a társadalmat súlyosan érintő problémákhoz június végétől. A nemzetközi válogatás egyszerre ismerős és különös, többnyire rajzfilmekből, képregényekből vagy az internetről vett képi világot jelenít majd meg.
A szeptemberben nyíló, Handle with care című kiállítás az élet törékenységére, a gondoskodásra szoruló egyének és közösségek sérülékenységére reflektál, és arra keresi a választ, hogy milyen szerepe lehet a kortárs művészetnek és a múzeumoknak ennek a sokszorosan összetett társadalmi problémának a feloldásában.
Till Brönner október végétől látható Identity – Landscape Europe című kiállítása a legnevesebb német jazz-zenészek között számon tartott alkotó fotóin keresztül mutatja be a pandémia utáni Európa valóságát; majd az évet ismét az Esterházy Art Award döntőjébe jutott művészek alkotásaiból válogató kiállítás zárja.
A 18. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé magyar pavilonjában a Ludwig Múzeum május 20-tól Kondor-Szilágyi Mária Reziduum – The Frequency of Architecture című projektjét mutatja be,
amely a Néprajzi Múzeum új épülete homlokzati fémrácsának rasztereit dolgozza fel egyfajta összművészeti kísérletként.
Fabényi Julia kiemelte, hogy többéves kutatómunka eredményeként a napokban jelent meg a szecessziós magyar pavilon történetét új megközelítésben bemutató kiadványuk, Boros Géza A Magyar Pavilon a Velencei Biennálén című könyve.
Az igazgató emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években a múzeumok számára nem maradhatott többé kérdés, megjelennek-e az online térben, itt egy új verseny kezdődött közöttük a közönség figyelméért. A Ludwig online programjainak, kiadványainak és egyéb tartalmainak elérése azt mutatja, hogy az, amit a múzeum közvetít, másoknak is fontos – hangsúlyozta. Mint hozzátette azonban,
tavaly már fizikailag is látogatható volt a Ludwig, 11 kiállításukon összesen 82 500 látogatót fogadtak, a múzeumpedagógiai programokon pedig 8-10 ezren vettek részt.
Gyarapodott a gyűjtemény is: vásárlás útján és ajándékként 12-12 műtárgy, letétként pedig további 6 műalkotás került a múzeumba 2022-ben. Tavaly 7 országba, 14 kiállításra kölcsönöztek műveket, olyan intézményeknek, mint a párizsi Pompidou Központ vagy a Kunstmuseum Basel.
Nyitókép: Makai Mira: The Idol of Greed (2022, akril, vászon; 235 x 400 cm, részlet). A művész és a Galerie Droste jóvoltából. A mű a Cukizmus – Absztrakció és figuralitás között című tárlaton lesz látható.
