A gyász feketén izzó atlasza Az apostol képregény
A Képes Krónikák Kiadó gondozásában megjelent Petőfi Sándor Az apostol című elbeszélő költeményének képregény-adaptációja egyfajta kései gyásztávirat is egyben, hiszen Futaki Attila, aki a munkát elkezdte, 2024. január másodikán elhunyt. Ha ez gyásztávirat, akkor a mérete miatt egyetlen postaládába nem fért volna bele, ahogy a könyv sem illeszthető be a hagyományos képregények keretrendszerébe. Először is nincsenek benne szóbuborékok, mert az Futaki szerint megsértette volna az eredeti szöveg integritását, a kötet storyboard jellege felerősíti a kötet feketén izzó vizuális energiáját.
Az apostol jó eséllyel indulna a Szép Magyar Könyv versenyen. A mérete is lenyűgöző (375 mm × 285 mm), akkora, mint egy színes atlasz, de itt a címbetű rózsaszínén kívül minden fekete-fehér. A melodramatikus történet az emberi búskomorság atlasza is egyben, hiszen a pincemélytől a hegy tetején álló kereszt magasságáig bejárja az emberi sorscsapások földrajzi szempontból nehezen meghatározható helyszíneit. A címoldalon egy hegytetőn álló feszületet látunk, alatta az imádkozó férfit, Szilvesztert, Az apostol főhősét, aki árva fiú, gyerekként sem szeretetet, sem ételt nem kap, koldulni küldik, verik, majd, amikor mégis fölemelkedik, az eszméi miatt nem kap munkát, így a kisebbik gyereke éhen hal.
Bebörtönözik, de szabadulása után nem találja szeretett asszonyát és a másik fiát. Lázadó, antiklerikális szabadságeszméi és a politikai merénylet kísérlete után ismét elfogják, de ezúttal már kivégzik. Halálhörgés, siralom. Van, akinek mindez sok, mások pont ezért szeretik a meg nem értett zseniről, Szilveszterről, azaz Petőfiről szóló elbeszélő művet. Mert róla szól, és nemcsak azért mondhatjuk ezt, mert Szilveszter, a kötet főhőse ugyanúgy szilveszterkor születik, ahogy Petőfi maga is, hanem azért is, mert a történet nyilvánvaló módon tapogatja le Petőfi Sándor életrajzának eseménysorait. Nem csoda, hogy Futaki Attilának a betegsége, majd halála árnyékában megtetszett a történet, amelyből elkészített egy varázslatos, goth-noir zsánerű képregény-karakterológiáját, megrajzolt néhány oldalt, de betegsége súlyosbodása miatt már befejezni nem tudta.
A kötet egyik jellegadó képe a pincében ülő gyermek Szilveszter (29. kép – a kötet sem oldalszámot, sem a képek számát nem jelöli). Ugyanezt az ábrázolatot látjuk az előszó mellett, a kötet hátoldalán és a kötethez készült, dedikált képeslapon is. A sötét tónusú grafikán a földön ülő fiú mellett csak a rácsos ablak beáramló fénye kivehető. Ebben a képben benne van az olvasó pozíciója is, aki ezen az ablakon pillant be a sötétségbe, ez az az ablak, amely megvilágítja Szilveszter földi szenvedéstörténetének stációit.
Futaki Attila, a külföldön idáig legjelentősebb karriert befutó magyar képregényrajzoló három éve kezdte el Az apostol-adaptációt, de az anyag torzó maradt. A Képes Krónikák Kiadó mintegy felszínre hozta a sötét anyagot, és sajátos módon más alkotókkal befejezte a megkezdett művet. Felkérték Futaki pályatársait, hogy Kántor Mihály forgatókönyve alapján, reflektálva az eredeti, megkezdett kompozíciókra, hozzanak létre egy közös alkotást, mintegy megemlékezve Futaki Attila életművéről is.
Cserkuti Dávid, Haragos Péter, Farkas Lajos, Németh Gyula, Levi, Szabó Csaba és Terebesi Gyula méltó módon egészítették ki és a maguk módján árnyalták Petőfi és Futaki apostolát. Minden rajzoló a Futaki-féle Szilveszter-karakterológiából indult ki, de mindegyik arcél más és más, mégis egységes világba rendeződik a mű egésze. Szilveszter néha kimondottan Petőfire emlékeztető karakterré válik, máskor kortárs profilja lesz. A könyv egyik nagy erénye, hogy meg tudja szólítani azokat is, akik szeretik a képek mellé rendelt idézeteket az Instagramon, ott van például a „Mi célja világnak? Boldogság! S erre eszköz a szabadság!” idézet, amelyhez Szabó Csaba készített egy feszületet ábrázoló ihletett rajzot.
A feszület visszatérő motívum, már a címlapon is láthatjuk. Van olyan oldalpár, ahol négyszer is feltűnik a kereszt, amit az istenkeresés, a sorsszerűség és a gyász is indokol, illetve annak a konfliktusnak a kihordása, amely a társadalmi igazságosság és a klerikális erők között feszül. A szabadságot és Istent kereső Szilveszter konfliktusba keveredik az egyházzal is, mert az a fennálló rend támasza, és elutasítja a társadalmi reformokat.
(„… a papok nem emberek, / ördögök. / A királyok nem istenek.”)
Amikor Szilveszter egy föld alatti titkos nyomdában kinyomtatja társadalmi téziseit, az olyan, mint amikor egy punk még a rendszerváltás előtt saját maga fénymásolta fanzine-eket nyomtatott ki, szintén a szabadságot és az önkifejezés kiteljesedését hangsúlyozva. Mikor a már legyengült öreg, Szilveszter kiszabadul a börtönből, és hiába keresi felesége sírját, nekiront az Istennek, és ezúttal is kisbetűvel írja a nevét:
Milyen kegyetlen az az isten!
S a balga ember térdet hajt előtte,
Atyjának híja és imádja őt…
Zsarnok vagy, isten és én
Átkozlak tégedet!
Ott űlsz az égi trónuson hideg
Méltóságodban érzéketlenül,
Csak úgy, mint itt a földi zsarnokok,
S uralkodol kevélyen, és naponként
Hajnalsugárral s megrepedt szíveknek
Vérével ujra s ujra fested
Királyi széked kopott bíborát!
Ezt a dühöt érezzük József Attila Tiszta szívvel című versében is. Ugyanakkor Szilveszter kisebbik gyermeke elvesztésének körülményei a mai olvasónak szokatlannak tűnnek. Mivel nem akar odaszegődni a gazokhoz, nem akarja megtagadni elveit, ezért éhezik a családja. De mégsem adja föl a szent szabadságba vetett tiszta hitét, és a legkisebb fia éhen hal. Szent őrült tehát, aki mindenét elveszti, csak a szabadságba vetett hitét nem. Volt egy aranygyűrűjük, amit ha eladnak, lett volna ennivalójuk is, de Szilveszter csak akkor ad túl rajta, amikor már sírkövet kell állítania. Miért nem hamarabb, amikor még megmenthető lett volna a kisgyerek? A forradalmi romantika nagy érzelmei és a korszak hevülete lehet erre a magyarázat. Szilveszter kiadatja eretnek írásait, ezután börtönbe kerül. Nem sokkal ezután felesége meghal, fia eltűnik, de amikor Szilvesztert kiengedik, még az asszony sírját sem találja meg. Nincs mese, a Dosztojevszkij-hősökre jellemző szent őrült, aki a népéért áldozta fel a családi életét, és végül a sajátját is.
A szűkre állított részletgazdag rajzok és a nagy totálok váltásai dinamikussá teszik a 104 oldalas, fekete-fehér, művészi albumnak is felfogható képregényt, amelynek szerkesztői munkálatait Kántor Mihály forgatókönyvíró és Mészáros János kiadó-szerkesztő végezték el. A lendületes rajzok zökkenőmentesen segítik át a szabadságukat és eszményeiket kereső kamaszokat a szöveg nehezebb fordulatain. Petőfi ihletetten felképezett keserű látomása szerint a szent forradalmárok nevei elhamvadnak, így aztán fel is teszi a kérdést: hol keressék, hol lelik meg őket? Nos, Petőfi próféta volt, saját sorsát illetően is, Az apostol kirajzolja a Pesttől Segesvárig feszülő horizontot is.
Képek: Képes Krónikák
