Ki volt a gyilkos Mikulás, akinek élete több óbudai műemlékhez is kapcsolódik? Hogyan képes megmozdulni egy képzőművészeti alkotás? Melyik középkori templomrom maradványai húzódnak meg a panelházak tövében? A válaszokat az Óbudai Kult Éjen kaphattuk meg augusztus első szombatján.

Óbuda kulturális intézményeinek összefogásával egyetlen este alatt ismerhettük meg a városrész történetét, meghatározó személyiségeit, látványos gyűjteményeit, mindezt koncertekkel és vezetett sétákkal fűszerezve.

Óbuda újkori történetét átszövi a korszak legizgalmasabb bűnügyi szenzációja, Mágnás Elza meggyilkolása, a bűntény gyors felgöngyölítése, majd a 15 év múltán kiszabadult gyilkos élettörténete. A Kiscelli Múzeum épülete is összefonódott a hírhedt bűnténnyel, hiszen Elza pártfogója éppen az akkori tulajdonos, Schmidt Miksa bútor- és lakberendező gyáros volt. A múzeum épülete egykor trinitárius rendháznak és a hozzá kapcsolódó templomnak épült. A mariazelli Mária kegyszobor autentikus másolatát helyeztette el Zichy Péter gróf az óbudai birtokán felépített kápolnában 1725-ben, innen ered a Kiscell kifejezés is.

A zarándokhely népszerűsége hamarosan új templom és kiszolgálóépület létrehozását tette szükségessé. 1738-58 között épült fel a bécsi Johann Entzenhofer tervei alapján barokk stílusban a már említett rendház és az új templom, mely azonban nem sokáig szolgálhatta a zarándokokat. A francia eredetű trinitárius rendet a fogolykiváltás feladatára alapították, II. József azonban 1783-ban feloszlatta, hivatkozva a pogány veszély elmúltára és a rendi munka hiányára.

A feloszlatás után az épület a kincstár tulajdonába került és katonai célokat szolgált, majd szükséglakásokat alakítottak ki benne. 1910-ben a már említett Schmidt Miksa vásárolta meg, aki jelentős iparművészeti gyűjteményét 1935-ben múzeumalapítás céljából a fővárosra hagyományozta. A hagyatékot a főváros azonban nagyrészt elárvereztette, és csak 1941-ben nyílt meg egy várostörténeti és képzőművészeti múzeum az épületben.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum szintén az óbudai múzeumok sorát gazdagítja, amely három egymás mellett álló, 19. századi lakóház összenyitásából keletkezett, a pincében pedig még Aquincum maradványait is felfedezhetjük. Két római korszak eltérő építkezési stílusa is jól megfigyelhető, hiszen Pannónia elfoglalásakor a támadó harcmodor és a bőséges létszám miatt nem volt szükség vastag falakra, míg a késői császárkor védekező harcmodora ezzel szemben széles falakat követelt meg. 3,2 méteres római falmaradványokon is nyugszanak a múzeum alapjai, ráadásul egy ókori kút romjai is megidézik az egykor nyüzsgő légiós tábort.

A török időkben elnéptelenedett a település, melyet a 18. században elsősorban német betelepülőkkel népesítenek be, Óbudát – mezőváros révén – sohasem vette fal körbe, kimondottan befogadó városnak számított. Egyre gyarapodott a népesség, lakóházak sora épült – köztük a Templom utca 13., 15. és 17-es számú, melyek ma a múzeumnak adnak otthont. Ezekben fűszerüzletet, vendéglőt is működtettek egykor, az Óbudai Olvasó Egylet is itt tartotta üléseit, sőt a karácsonyi ünnepségüket is. Itt kapcsolódunk ismét a Mágnás Elza gyilkossághoz. Az 1914 januárjában óriási port felvert bűntény elkövetője, Nick Gusztáv szabadulása után hófehér szakállával a karácsonyi ünnepségek Mikulásaként szerepelt itt éveken át.

1930-33-ig, haláláig lakott Krúdy Gyula a 15-ös számú házban. Manapság emlékkiállítással tisztelegnek a ház nevezetes lakója előtt, aki híres haspártiként szorosan kötődik az épület jelenlegi funkciójához. Ehhez kapcsolódik egy Krúdy-anekdota is. A bejárati ajtó melletti takarékpénztár feliratot nem távolította el az író, mondván:

„kint hagytuk a táblát, hátha hoz pénzt valaki”.

A 19. századi kisvárosi lakóházak és a 20. századi panelrengeteg mellett nem is gondolnánk, hogy Assisi Szent Ferenc neve is felidéződhet. Fáklyás esti sétán ismertük meg a középkori Óbuda ferences kolostorának maradványait. Károly Róbert felesége, Nagy Lajos édesanyja, a lengyel származású Piast Erzsébet idején alapították a ferences rendházat és a klarisszák kolostorát is. Assisi városából származott Szent Ferenc és Szent Klára is, az általuk alapított rendházak haláluk után is összekapcsolódtak.

A ferences kolostornak ma már csak az alapjaiban gyönyörködhetünk. Építésekor felhasználtak aquincumi maradványokat, és a római kori padlófűtést is az élelmes építők. A templom kapuja leírások szerint Fehéregyháza felé nézett, amely a magyarok számára a középkorban nevezetes zarándokhelyeknek számított. A legenda szerint Árpád sírja található a településen, amely oly mértékben elpusztult, hogy a helyét beazonosítani a mai napig nem sikerült biztosan.

A történelmi emlékek mellett Óbudához kötődik a 20. század egyik leghíresebb magyar képzőművésze, Vasarely is. A művész kívánságának megfelelően került az adományozott gyűjtemény az egykori Zichy-kastély külső szárnyába. A Kassák Múzeum közelsége volt a döntő érv.

A Kult Éj programján a matematika és a véletlenek
szempontjai alapján ismerhettük meg az op art nagymesterét. Vasarely
matematikusnak sem lett volna utolsó. A népszerű, optikai illúziókat használó
remekművek pontos matematikai számítások és szerkesztések alapján születtek.
Szín, forma, méret alapján Vasarely kódrendszert készített, ezért egyes művei
először „kódnyelven” születtek meg, az összeállítás már gyerekjáték volt ezek
alapján. A kinetizmus, a mozgás művészetének megszületése is Vasarely nevéhez
fűződik. Két, egymással szemben 10 cm-re elhelyezett plexilapon egyforma
mintákat készített, melyek a nézőponttól függően „életre kelnek”, mozgásukhoz,
illetve a mozgás illúziójához nem szükséges külső behatás. A pontos
szerkesztések, a matematikai tudatosság mellett Vasarely a véletlennek is
engedett, hiszen alkotásainak véletlenszerűen, a csillagászat tudományából választott
címet.