Ludwig van Beethoven 1814-ben kezdte komponálni a Névnapi nyitány című művét Ferenc császár tiszteletére, amelyet az adott évben, október 4-én, Szent Ferenc ünnepén terveztek bemutatni. A darab nem készült el időben, így csak a következő év karácsonyán hangzott el először. Ajánlása Antoni Radziwill lengyel hercegnek szól, aki bőkezűen támogatott olyan jelentős alkotóművészeket, mint Goethe, Paganini és Chopin.
Szergej Prokofjev öt zongoraversenyt komponált, az elsőt 1911-ben, a másodikat 1913-ban, de ekkor már foglalkozott következő zongoraversenyének anyagával. Közbeszólt azonban a történelem, a bolsevik forradalom miatt elhagyta hazáját. Szibérián keresztül Japánba utazott, majd tovább San Franciscóba, ahol bemutatkozását, modern játékát nem fogadták szívesen. Chicagóba ment tovább, és 1921. december 16-án az ottani szimfonikus zenekar mutatta be III. zongoraversenyét. A szólót ő maga játszotta. Zenéje energikus, de megtalálhatók műveiben az áttetsző, finom hangzások, a dallamosság, a vidámság és a tragikum, sőt a groteszk elemek is.
Április 26-án a Zeneakadémia nagytermében a nagy virtuozitást igénylő zongoraverseny szólistája Alexander Malofeev lesz, aki 2001-ben született Moszkvában, jelenleg Berlinben él. 13 éves korában megnyerte a Fiatal Muzsikusok Csajkovszkij-versenyét, ennek eredményeképpen már tizenévesen beutazta a világot, a leghíresebb hangversenytermekben játszott szólóesteken, és a legnagyobb zenekarokkal és a legnevesebb karmesterekkel dolgozott együtt.
A hangverseny második részében Beethoven II. szimfóniája (D-dúr, op. 36) csendül fel, amelyet 1803 áprilisában mutattak be Bécsben, a Theater an der Wienben. A szimfónia tele van derűvel, vidámsággal, humorral, tréfás ötletekkel.
Beethoven halála után vált ismertté az 1802-ben öccseihez írott leveléből, az úgynevezett heiligenstadti végrendeletből, hogy fokozatosan, de visszavonhatatlanul elveszíti a hallását. De nem adta meg magát sorsának, hanem dacosan szembefordult vele. A legerősebb bizonyíték, amely az élet szeretetéről tanúskodik, az ekkoriban született II. szimfóniája. Minden későbbi méltató kiemeli, hogy ebben a szimfóniában virágzik ki Beethoven egyéni és sajátos hangszerelő-művészete is.
Takács-Nagy Gábor, a MÁV Szimfonikus Zenekar állandó vendég karmestere hegedűművészként kezdte sikeres pályafutását. Az általa alapított Takács Quartet ösztöndíjat kapott az Egyesült Államokban Coloradóban, így tagjai ott telepedtek le. Rövid idő alatt világhírre tettek szert, számos lemezük jelent meg, díjakat nyertek. 1992-ben Takács-Nagy Gábor kivált az együttesből, és közel húsz év után visszaköltözött Európába, azóta Svájcban él, a genfi Zeneakadémia tanára, emellett a világ számos pontján vezet kamarazenei mesterkurzusokat.
A Londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli professzora. Visszatért Magyarországra is: 1992-től 2001-ig rendszeresen vendégszerepelt a Budapesti Fesztiválzenekarban mint koncertmester, valamint 1999-től új vonósnégyesben – Mikrokozmosz – játszott, amellyel felvették Bartók összes vonósnégyesét a Hungaroton Bartók-sorozatához. 2002 óta vezényel. 2007 óta a Verbier Fesztivál (Svájc) Kamarazenekarának zeneigazgatója, koncertjeiken világhírességek szerepelnek. 2011-től kezdődően az angol Manchester Camerata zenekar szerződtette vezető karmesteréül.
A MÁV Szimfonikus Zenekarban 2005-től kezdve művészeti tanácsadóként irányította a vonósok műhelymunkáját, 2008 óta a zenekar első vendég karmestere, 2010-től 2012-ig pedig az együttes vezető karmestere és művészeti vezetője volt. 2014-től 2016-ig a Budapesti Fesztiválzenekar első vendég karmestere, 2018-tól a MÁV Szimfonikus Zenekar állandó vendég karmestere. Magyarországon 2017-ben Bartók–Pásztory-díjjal, 2021-ben Prima Primissima díjjal, 2024-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Vezényletével a múlt évben jelent meg a Deutsche Grammophon kiadásában Beethoven összes szimfóniája a Verbier Fesztivál zenekarának előadásában.
Az eseményre jegyek itt válthatók.
