Nem egyértelmű tehát, hogy ki is áll az elszakíthatatlannak látszó rablánc végén. A hatalom ebben az ügyben legalább annyira béklyóba kötött, akár a vádlott. Mindenesetre meg kellene szabadulni valakitől, aki gyújtókanócként fenyegeti a társadalmi békét. Erről a történelemből és a politikából ismerős patthelyzetről szól a Stúdió K Színház Stuart Mária-előadása.
A látvány és főleg a ruhák a társadalmi alá- és fölérendeltségi viszonyok érzékeltetésére törekszenek. A térelválasztásért felelős, átlátszó PVC-függöny rosszul működő sínjei ugyan több alkalommal inkább akadályozzák a játékot, semmint segítik, ám ez betudható annak, hogy a társulat évek óta áldatlan anyagi viszonyok között létezik. Mindennek ellenére a jól beazonosítható, erősen metaforikus környezet megteremtése sikerült. Egy irodaház sokadik emeletének építési területére helyezte a cselekményt Schnábel Zita látványtervező. A falaknak támasztott mennyezeti neonok arról tanúskodnak, hogy a szint rekonstrukciója nagyjából sikerült, ám az utolsó simítások hiányoznak az emeleten.
A rivális (király)nők kivitelezéssel foglalkozó cégek vezetői. Körülöttük árnyalt ábrázolásban helyezkednek el a tengernyi gondtól sújtott magyar építőipar jellegzetes figurái. Találunk a felújítást végzők között megbízhatóan régi vágású, nagy tudású tervezőmérnököt (Talbot); nem túl tehetséges, de a szakmáját régen gyakorló műszaki ellenőrt (Burleigh); a projekt piramisát jól ismerő, nem túl gyakorlatias, de mindig kéznél lévő managert (Leicester); a pályáját most kezdő művezetőt (Davison). Természetesen nem hiányozhatnak a rutinos kétkezi munkások sem (Őr1, Őr2).
Nagy Péter István rendezése a karaktereket a regnáló uralkodó, Erzsébet és a trónkövetelő Stuart Mária közötti vonzások és választások függvényében helyezi el. Előbb-utóbb mindegyiküknek vitatott lesz a pozíciója a választott oldalon, legalább annyira, hogy megkísértse őt az ellenpárt. Az előbbiek alól mindössze Talbot a kivétel. A bizonytalan, átmeneti világban is pártatlan embersége vitathatatlan. Fodor Tamás sokat megélt politikus a darabban, akinek embersége megkérdőjelezhetetlen. Vonzónak találja Máriát, ám képes lenne egyéni ízlésén túl a köz érdekében dönteni. Talbot hozzáállása ezért mérce a többieknek, de az elszabadult indulatokon, a titkos játszmákon már ő sem lehet úrrá.
A metroszexuális Leicester a feszes ritmusú előadás komoly erőssége. Nagypál Gábor magabiztosnak játssza Erzsébet királynő jelenlegi, Stuart Mária egykori szerelmét. Leicester igazi kaméleon. A hatalmi piramis csúcsának közvetlen közelében úgy lehet megkapaszkodnia, ha előre tudja, hogy kinek az oldalára kell éppen állnia. Leicester azonban okosabbnak véli magát, mint amilyen valójában. Őszintén hiszi, hogy irányítani képes a rapszodikus eseményeket. Az alakítás arról szól, hogyan csúszik ki a manipulátor kezéből a kezdeményezés.
A lelepleződéstől való félelmében őrült tempóban igyekszik a villámgyorsan változó történések nyomába eredni. Leicester lassanként csúszik át domináns személyiségből a komikum területére. A nézőtér felé forduló Nagypál padlóra vetett pillantása és elkerekedett szeme fogalmazza meg azt, amit emberünk magának alig vall be. Nemcsak a következő lépést nem tudja immár, de az életéért kell küzdenie.
Hasonlóan sokat tesz az előadás ritmusáért az apparátusban a pályakezdőket megjelenítő Samudovszky Adrián. Samudovszky pedánsnak és félénknek tűnő fiatalemberei, Mortimer és Davison nekikezdenek a csúcs meghódításának, de különböző okok miatt nem sikerül vállalkozásuk. Az utóbbi az egyszerűbb eset, mert egyszerűen rosszkor van rossz helyen. Azonban Mortimer komplex személyiség, mert nem eldönthető, hogy melyik királynő a kedvesebb számára. Valójában önmagán kívül nem létezik más Mortimernek. Adja az ártatlant és tapasztalatlant, ám áldozatának kiszolgáltatottsága felébresztik szunnyadó ragadozó ösztöneit. Samudovszky játéka már-már groteszk, mert a fiú a gyengébb nemet érintő végtelen naivitása, rajongása, valamint a férfi taszító, tettlegességig fajuló durvasága egyaránt hangsúlyos Mortimer alakjában.
A két főszereplő ellentétes női sorsokat él meg. Magányosak, de nem egyformán. Máriát a börtönben is férfiak dongják körül, míg Erzsébet megtartani igyekszik azt az egyet, akit igaznak hisz. Pallagi Melitta okos és vonzó asszony a címszerepben. A kezdetben a plafonra erősített láncon pörgő Stuart Mária végzete saját könnyelműsége. Remélt szabadulása érdekében belekezd olyan játszmákba is, amelyeket messzire kerülnie kellene. Homonnai Katalin az idősödő nő portréját adja Erzsébet alakítójaként. Az uralkodó a közvetlen környezetétől már nem kap hízelgés nélküli visszajelzést. Erzsébet képtelen elengedni Leicestert. A zárlatra a királynő összetételből eltűnik az uralkodó, és csak a NŐ marad. Az uralkodó feláll a munkaterületen felejtett kiskocsira. Győzött, de nem néz körbe diadalittasan. Ünnepi beszéde visszafogott. Már nincs mögötte senki, örök magány várja.
Az üresjáratok nélküli, egyfelvonásos Stuart Mária-előadás a kényszerű politikai pragmatizmust és annak áldozatait tematizálja. Nincs mese, dönteni kell, különben véged van. De ha leteszed valami mellé a voksod, akkor sem biztos, hogy életben hagynak. Valamikori humanizmusukat, ha volt egyáltalán, fokozatosan vesztik el a hatalom közelében lévők. Friedrich Schiller több mint kétszáz éves klasszikusa a Ráday utcában azokról a szélsőséges játszmákról szól, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a legfőbb vezető kegyeiben bármi áron, de megmaradjon a feltörekvő vagy egyszerűen túlélésre játszó közember/politikus.
Fotó: Dömölky Dániel
