A vírus okozta korlátozások sokakat ráébresztettek arra, hogy a limitált látogatószámú, kisebb rendezvények során a zenekarok sokkal intimebb, direkt kapcsolatba kerülnek a közönségükkel. A La Boum nemcsak arról szól, hogy hogyan csináljunk limonádét, ha az élet citromot dob, hanem a zenekarok közötti barátságról és a zene embereket összehozó erejéről is.
„Olyan rendezvényt szerettünk volna csinálni, amire mi magunk is szívesen mennénk.
Sőt igazából azt is mondhatnám, hogy magunknak csináltuk, csak kinyitottuk a kastély kapuit” − mondja Makumi Kamau, a fesztivál egyik ötletgazdája és főszervezője.
A zenekarok és barátaik beköltöztek a mesés helyen található, pusztazámori Öreg Tölgy-kastélyba, ahol a város zaját hátrahagyva felhúztak néhány színpadot, hogy aztán két napon keresztül telt házas házibulit csapjanak.
„A kastélynak lelke van, ami mindenkit magával ragadott, amint beléptünk a kapun”
− meséli Henri Gonzo, a Fran Palermo frontembere és a fesztivál art directora.
De itt még nem ér véget a La Boum története. A tavalyi nagy sikerű esemény után idén az augusztus 20-i hétvégén veszik be az Öreg Tölgy-kastélyt, ahol a tervek szerint a fesztivál baráti jellegét is szeretnék megőrizni, így csak nagyon limitált darabszámú jegyet értékesítenek.
A Kápolna Színpadon délutáni akusztik performanszokat csíphetünk el, őket követik a zenekarok a Tölgy Színpadon, az éj leszálltával pedig az elektronikus csemegéké és az afteré a főszerep a Kastély Bálteremében. A Red Bull mellé csatlakozott főtámogatóként a Mastercard, így élő podcast előadásokat is meghallgathatunk, de egy új színpaddal és szupertitkos meglepetés fellépőkkel is készülnek. Ha mindez nem lenne elég, a második napot a színpadon egy egyszeri és megismételhetetlen all stars end show-val zárják a fesztiválon fellépő zenekarok koprodukciójában, illetve újból szemet gyönyörködtető, különleges vizuális megoldásokat láthatunk majd az egyébként is mesébe illő helyszínen.
Addig is kedvcsinálónak megnézhetjük a tavalyi fesztiválról készült dokumentumfilmet az HBO Go-n.
Fotók: Szabó János
