| Szálinger Balázs költő, író, drámaíró (1978, Keszthely) Szülővárosában érettségizett, a Károli Gáspár Református Egyetemen és Kecskeméten jogot hallgatott, mellette Pécsett magyar szakra járt, de művelődésszervezőként diplomázott az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán 2001-ben. Verseit 1999 óta publikálja, drámáit 2008 óta mutatják be a színházak. 2012-től 2017-ig a Hévíz folyóirat főszerkesztője volt. A 2014-ben alakult Szűcsinger formáció tagja és szövegírója Szűcs Krisztián zenész-énekes oldalán. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas. Hosszú idő után tavaly óta ismét Keszthelyen él. Szépirodalmi kötetei: Kievezni a vajból (versek, 1999), Zalai Passió (vígeposz, 2000), Első Pesti Vérkabaré (versek, 2002), A sík (kiseposz, 2005), A százegyedik év (három kisepikai mű, 2008), M1/M7 (versek, 2009), Köztársaság (líra, dráma, epika, 2012), Fehérlófia (gyermekdarab, 2015), 360° (versek, 2016), 361° (versek, 2018), Szűcsinger: Ennyit tudtunk segíteni (Szűcs Krisztiánnal – lemez és kötet, 2018), Al-dunai álom (útirajz, 2020). Fontosabb díjai: Sziveri János-díj (2000), A Magyar Rádió Petőfi-díja (2001), Bródy Sándor-díj (2001), Salvatore Quasimodo-különdíj (2007), Színházi Dramaturgok Vilmos-díja (2008), Szép Ernő-jutalom (2008), Junior Prima Díj (2008), Székely Bicskarend (2009), József Attila-díj (2010), Salvatore Quasimodo Emlékdíj (2010), Az Évad Legjobb Magyar Drámája Díj (2012), Artisjus-díj (2013), Szépíró-díj (2013), Méhes György-nagydíj (2016), Bárka-díj (2019), Pannon Tükör Díj (2020). |
A hét szerzője – Portréfilm Szálinger Balázsról
Irodalom
22 éves korában Ady szellemének nyomába eredve egy évre Nagyváradra költözött, és, mint mondja, negyven centivel a föld fölött járt. Vagyis annak idején pontosan olyan volt, amilyennek az igazi költőket képzeljük. Valami petőfis dacot most is érezni benne, például abban, hogy azt mondja: megvan ars poetica nélkül, de talán egyszer majd kitalál egyet a Nők Lapja-olvasók számára. Együttese, a Szűcsinger révén a versei ifjú szívekben élnek tovább. Kívánhat-e többet egy költő?
