Mennyire várta gyermekként a húsvétot?
Nagyon, mert izgalmas történéseket hozott, és éreztem, hogy fontos ünnepről van szó. A felnőttek megtanították a különféle szokásokat, és ezek engem mindig izgatottsággal és örömmel töltöttek el. A vallási szertartások ugyan elmaradtak, mert templomba nem járhattunk, viszont a böjtöt és nagypéntek ünnepét állandóan becsempésztük az életünkbe. Húsvéthétfőnként édesapám megfogta a kezemet, és elvitt magával locsolkodni. Volt, hogy kölnivel, volt, hogy csupán egy pohárnyi vízzel indultunk útnak. Manapság, életem derekán járva úgy tapasztalom, hogy a világ már másként éli meg ezt az ünnepet.
Mennyire gyűlt össze a család húsvétkor?
Anyai és apai ágon is sok testvér, rokon volt, akik szerte az országban éltek, ezért a teljes nagycsalád sosem találkozott ilyenkor. De beosztottuk, hogy az egyik család mikor látogatja meg a másikat az ünnepi napokban.
Gyűjtötte a hímeseket?
Persze, a tojás fontos volt, hisz a lányok azzal köszönték meg a fiúk jókívánságait. A hímes, piros és színes tojásokat legtöbbször megőriztük, kivéve ha megéheztünk, mert akkor megettük. Kisgyerekként is éreztem, hogy ez a szokás az ünnep becses része, és ezt a mai napig így gondolom. A gyermekeimet is arra neveltem, hogy a tavasz eljövetelekor megújulást, felfrissülést és jó egészséget kell kívánni.
Édesapám engem is elvitt locsolkodni, amikor gyermek voltam, de kamaszkoromban már a barátaimmal mentem tojást gyűjteni.
Kamaszként velem is ugyanígy történt. Fiatalemberként, néptáncosként és zenészként a húsvéthétfő mindig nagy ünnep volt, hiszen kísérhettem a táncosokat locsolkodni. Jártuk mi az utcákat gyalog vagy biciklivel, és bizony sokszor lovas kocsin muzsikálva mentünk a lányos házakhoz. Ilyenkor mindig sok szép, megható és izgalmas kaland történt. De nemcsak itthon, hanem az erdélyi Széken is eltöltöttem egy húsvétot az 1980-as évek közepén. A zenészek mellett megismerhettem az ottani emberek szokásait.
Érdekes, hogy az ember bármelyik életszakaszában megtalálhatja a helyét, szerepét az ünnepben, amely szerintem éppen ezáltal maradhat fenn.
Mennyi verssel készült?
Ez korszakonként változott. Amikor kicsi voltam, még egy-egy egyszerű vers elszavalását is megünnepelte a család. Nagyobb koromban viszont már az is szempont volt, hogy a lányok előtt ne kerüljek kínos helyzetbe. Volt, amikor a legényekkel közösen mondtunk el egy verset, de olyan is, hogy kiálltam egyedül, és vagy énekkel, vagy muzsikával köszöntöttem a lányokat. Előfordult, hogy néha elfelejtettem a szöveget, de hála Istennek mindig kitaláltam valamit, és tudtam folytatni. És aki hallgatta, megbocsátotta a hibát, hisz érezte a jó szándékomat. A családon belül a mai napig locsolással indul a húsvéthétfő. Ha rokonokhoz megyünk, ott is előkerül egy pohárnyi víz, mert úgy gondolom: meg kell őrizni húsvétkor azt a néhány kedves, mulattató, közösséget összetartó szokást. Hadd lássák a fiatalok, és vigyék tovább.
Van kedvenc locsolóverse?
Igen, bár sűrűn eltévesztem a szövegét. Lehet, hogy éppen amiatt, mert a kedvencem: „Korán reggel útra keltem, // Se nem ittam, se nem ettem. // Tarisznya húzza a vállam, // térdig kopott már a lábam. // Bejártam a fél világot // Láttam sok-sok szép virágot // A legszebbre most rátaláltam // Hogy megöntözzem, alig vártam. Szabad-e locsolkodni?”
Zenészként rengeteget utaztam életem során, és ezért is tetszett az a rész, hogy „térdig kopott már a lábam”. De olykor azt szavaltam, hogy „én kis zenész legény vagyok, // a füleim azért nagyok…”. Ezen mindig jót mosolyogtak.
Mi volt a húsvéti menü?
A szüleimnél mindig főtt sonka, főtt kolbász, főtt tojás volt tormával. Ezek mellé jött még a bableves és különféle saláták.
Volt olyan, hogy a Csík zenekarral érte önöket az ünnep?
Nagypénteken nem vállaltunk előadást, ahogy manapság sem, sőt olyan is volt, hogy húsvét egyik napján sem.
Mi az, ami nélkül a mai napig elképzelhetetlen az ünnep a családjukban?
Az ünnep érzése. Az életünk részévé kell tennünk, hogy ilyenkor szívből kívánhassunk minden jót egymásnak. A pandémia ugyan megnehezíti a mindennapokat, de a tavasz reményre ad okot. Legyünk boldogok, mert a napok egyre melegebbek. Szeressünk élni, hiszen a húsvét az élet, az életigenlés és az életöröm jelképe is.
Hogyan tudnak ünnepelni idén?
Itthon, a szépen megterített asztalon helyet kap egy nagy csokor szépen nyiladozó virág, amely a tavaszt hirdeti. Meglátogatjuk a gyerekeinket Budapesten, ők is eljönnek hozzánk, hiszen mi vidéken élünk. Locsolkodni ugyan már nem az én generációm jár, de ha hívnának, szívesen elmennék zenével kísérni őket. A családon belül azonban én vagyok az, aki ilyenkor a lányokat és az asszonyokat „megöntözi”.
Nyitókép: MTI/Komka Péter
