A barlangrajzok motívumait először dekódoló szakértőcsoport bizonyította, hogy mintegy 20 ezer évvel ezelőtt az Európa-szerte élő emberek a vadállatokról és szaporodási ciklusaik idejéről is készítetek „feljegyzéseket”.
Elsőként egy londoni bútorrestaurátor, Ben Bacon fedezte fel, hogy a barlangrajzok bizonyos jelei egyfajta holdnaptárra utalnak. Bacon számtalan órát töltött a barlangrajzok tanulmányozásával és az adatok elemzésével.
Az amatőr kutató a Durham Egyetem és a University College London tudósaival működött együtt a tanulmány elkészítésén, amely a Cambridge Archaeological Journal című folyóiratban jelent meg. Az Európában fellelt barlangrajzokon számos korabeli állat képe jelenik meg, köztük rénszarvas, halak vagy bölény. A rajzokon látható jelekről, például pontokról korábban is gondolták, hogy jelentéssel bírnak, de nem tudták megfejteni őket.
Bacon megfejtései alapján a kutatócsoport rájött, hogy a barlangrajzokon a jégkorszaki állatokhoz kapcsolódó jelek száma holdhónapok szerint rögzítette, hogy mikor párosodtak. Az Y alakú jel pedig a szülést jelenthette.
Tony Freeth, a University College London professzora, a kutatócsoport tagja elmondta, hogy nagyon meglepte, amikor Bacon felvetette neki, hogy az állatokon lévő pöttyök vagy vonalak száma az életciklusuk kulcsfontosságú eseményeinek holdhónapját jelzi.
Paul Pettitt és Robert Kentridge, a Durhami Egyetem két professzora, akik a vizuális paleopszichológia területével foglalkoznak, Bacon kutatásait áttörő jelentőségűnek tartják. Mint Pettitt kiemelte: a kutatás eredményei azt mutatják, hogy a jégkorszaki vadászó-gyűjtögető emberek voltak az elsők, akik naptárat és jeleket használtak környezetük fontosabb eseményeinek rögzítésére.
Kentridge a felfedezés jelentőségével kapcsolatban kifejtette: „a jégkorszaki vadászó-gyűjtögető emberek nemcsak a jelenben éltek, hanem a múltbeli eseményeket is rögzítették, és ezekből arra is tudtak következtetni, hogy mikor fognak hasonló események bekövetkezni a jövőben.”
Nyitókép forrása: Durham Egyetem
