Mennyit adunk fel meggyőződésünkből a túlélés érdekében? Ha szeretteinket féltve nem állunk ki az igazságtalanság ellen, nem épp őket sodorjuk-e egy élhetetlen világba? Lehet-e az igazságtalanságot zsebredugott kézzel szemlélni, és (hiába) várni, amíg elmúlik? Ismerős kérdések, ismerős létforma: Brecht 1941-ben bemutatott drámája máig tisztán világít rá arra, hogy mivé válhat az egyén, ha az embertelen körülményeket természeti erőként elfogadva a saját hasznát lesi.
„Hiszem, hogy a (mindenkori) rendszer működésének, és főleg a rendszerben élő egyén lélektanának szétszálazásán keresztül reflektáltabban tudunk magunkról, tetteink miértjeiről és a szükséges következő lépéseinkről gondolkodni.” (Kovács D. Dániel, rendező)
Kovács D. Dániel a főszereplő figuráján kívül ugyanolyan hangsúlyt fektet a darabban a Kurázsi mama által a gyerekeinek adott túlélési stratégiákra. Érdekes megfigyelni, hogy ezek a különböző intelmek miként teljesednek be a gyerekei kezében. Ehhez nyújt segítséget Bíró Bence dramaturg Ungár Júlia fordítását felhasználva formált nyersebb szövegkönyve.
Az előadást Pető Kata, Kárpáti Pál, Fekete Ádám, Piti Emőke, Hajduk Károly, Egger Géza, Kurta Niké és Koroknai Sándor, Váradi Gergely eh., Samudovszky Adrián eh. játsszák. Zenei közreműködő Kákonyi Árpád, a jelmezt Pattantyus Dóra tervezte, az előadás konzulensei Hegymegi Máté, Szenteczki Zita és Pass Andrea voltak.
Az előadás a Suhrkamp Verlag AG engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre. A produkció a budapesti önkormányzat által meghirdetett és támogatott Staféta-program keretében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma további támogatásával kiegészülve valósult meg.
