fbpx

A kamaszkor (újra)felfedezése – Száraz Miklós György Bitang nyarak című könyvének bemutatóján jártunk

„Emlékszem a napra, amikor felismertem, hogy valójában sok-sok világ van, és az a sok-sok világ mégis egyetlenegy. Megrendítő volt, mert addig a csillagokat és a felhőket közelebb éreztem magamhoz, mint a körülöttem létező világ nagyobb részét.”

Bitang nyarak című új kötetéről a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgetett Száraz Miklós Györggyel Jánossy Lajos. Ilyés Krisztinka beszámolója.

A könyv minden csínja-bínja a novellaírás mestersége körül mozog – indította a beszélgetést Jánossy, aki a kötetben megszólaló kamasz fiú életkorának fontosságára utalva tette fel a kérdést: mikor érkezhet el életének azon szakaszához, amikor a gyerek-, illetve a kamaszkorból szerzett élményeit, tapasztalatait összefoglalja egy kötetbe?

A Bitang nyarak írója, mint mondta, csupán egyben biztos: a kötet első sorai öt évvel ezelőtt születtek, ami elsősorban jó barátjának, Zalán Tibornak köszönhető. Ő hívta el ugyanis az írót a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaságba, Hévízre, ahol ,,belépőjét” egy – kijelölt témában megírt – szöveg ellenében válthatta meg. Ez a téma akkor a szerelem volt, s a kötet első fejezete ennek az útmutatásnak megfelelően íródott.

A beszélgetés során az is kiderült, hogy a tíz fejezetet magába foglaló könyv végeredménye, illetve az a nyersanyag, amelyből az író dolgozott, nem tekinthető önéletírásnak.

– Természetesen én is voltam tízes éveiben járó kölyök, ez pedig már azonosságnak számít. Olyan élményanyagokból dolgozom, mint a legtöbb író: amit átéltem. Akkor működhetek igazán jól, hogyha olyan anyagot írok meg, amit ismerek. Az ismerés persze nem feltétlenül a megélés, de azt tudjuk legjobban megfogni, amit megtapasztalunk, amit átélünk – fogalmazott Száraz Miklós György.

Száraz Miklós György

A könyv hőse egy mindenkori kamasz fiú. Ahogyan a szövegrészletek is elárulják: minden kamasz gyerek problémás, mindegyik kínlódik és meg akarja fejteni a világot. Ennek ellenére a prózaíró egyfajta játékként élte meg a fiatalkor (újra)felfedezését, ábrázolását: – Nagyon élveztem ötven év távlatából átélni újra, viszont már-már jólesett öregnek lenni, és bizonyos fajta megbocsátó szeretettel szemlélni ezt a valakit, aki ott csetlik-botlik, és állandóan valami baja van.

Jánossy Lajos szerint a kötetben ábrázolt világ fojtogató, de a mű legnagyobb erénye, hogy nagyon szépen teremt egyensúlyt az archetipikus korosztályos problémák és az aktuális politikai és az ilyen-olyan szubkulturális berendezkedés világa között.

Az est moderátora zárógondolatként egy idézettel hangolta rá a közönséget a Bitang nyarakra, s ez a szövegrészlet akár a könyv belső krédójának is tekinthető:

„Emlékszem a napra, amikor felismertem, hogy valójában sok-sok világ van, és az a sok-sok világ mégis egyetlenegy. Megrendítő volt, mert addig a csillagokat és a felhőket közelebb éreztem magamhoz, mint a körülöttem létező világ nagyobb részét. A fizikai valóságnak csak töredéke érintett meg.”

Fotók: Bach Máté

Forrás: Helyőrség.ma

A rovat további cikkei