A nemrégiben megjelent kötet a Hamvas Béla Karneváljának világirodalmi előzményei című könyv folytatása. Bánki Éva szerint ezek korszakos munkák, annak ellenére, hogy a felépítésüket meglehetősen extravagánsnak és meglepőnek tartja. Nincsenek bennük általános igazságok: mindkettő egy-egy beszélgetéssorozat.
Nyitrai Tamás elmondta, hogy noha az ő neve szerepel a könyv szerzőjeként, valójában nem ő írta, csak az ideát adta hozzá.
Két tudós barátjának munkája, állította róla, de a nevüket nem árulta el. Csak annyit tudtunk meg róluk, hogy két különböző karakter, akik bizonyos mértékben másképp vélekednek a témáról, és egymással folyamatos dialógusban mutatják be azt a folyamatot, amelyet a szerző indított el két évvel ezelőtt, mondván: „Akkor most keressük meg a Karneválnak, a magyar és a világirodalom kiemelkedő alkotásának a magyar irodalmi előzményeit.”
„Sötét éjszakában és járhatatlan lépcsőkön kellett járni, mint a borítón lévő képen”, fogalmazott Nyitrai. „Rendkívül problematikus volt, hogyan fogunk bármilyen eredményt elérni, bármilyen magyar irodalmi műhöz eljutni, ezért
a bevezetés első kérdése, ami a kutatást elindítja, így szól: »Tényleg vannak a Karneválnak előzményei a magyar irodalomban?«
Hát melyik tudós merné feltenni azt a kérdést, hogy tényleg van-e az a dolog, amit kutatni akarok? Szerintem nincs. Egészen addig, amíg ki nem találja, hogy milyen irányba induljon, milyen elvek szerint kereshet egyáltalán. Szerzőként csak arra korlátozódtam, hogy írtam egy előszót, amelyet elöljáró beszédnek nevezek.”
Nyitrai elsorolta, hogy ez a könyv mi nem.
„Nem egyetemi disszertáció, nem akadémiai székfoglaló és nem monográfia.”
„Tamás, ez egy monográfia!” – szólt közbe Bánki Éva, Nyitrai azonban vitatta ezt, és beszélgetésnek nevezte. „A két megbízottam és a művek, amelyeket idéznek, szintén beszélgetnek egymással. A könyv majdnem fele eredeti szövegek párosítása a legkülönbözőbb módon, tehát a Karnevál mindig megszólal, aztán lassan a többi mű is elkezd megszólalni” – fejtette ki. Az olvasó úgy kapcsolódik be a beszélgetésbe, hogy kapcsolatba lép a magyar nyelvvel és a különböző műfajokkal, és nemcsak a regényelőzményekkel, hanem költői alkotásokkal is. Ezáltal erőteljes párbeszéd alakul ki közte és a könyv között.
A kötet tárgya Hamvas Béla és a magyar irodalom, ami nagyon kényes kapcsolat, fogalmazott Bánki Éva, és visszaemlékezett egy Danyi Zoltánnal folytatott beszélgetésére. A Hamvas-kutató botrányosnak tartotta, hogy a témáról annak ellenére sem lehet beszélni, hogy
Hamvas szerint az ő fantasztikus, egyetemes életművéhez a magyar irodalom semmiféle módon nem járult hozzá.
„Én viszont mertem idézni azokat a soha nem idézett részeket – hangsúlyozta Nyitrai. – A két megbízottam körülbelül 15 oldalon keresztül előszedi azokat a hamvasi szövegeket és bizonyítékokat, amelynek alapján nem is lenne szabad elkezdeni ezt a kötetet, és minden szempontból a mélypontra jutunk. Ez persze dramaturgiailag nagyon jó, mert a mélypontról szépen, fokozatosan fel lehet emelkedni, például úgy, hogy megmondjuk: ebben az éjszakai sötétben milyen irányokban indulhatunk el.”
Bánki Éva hozzáfűzte: „Azzal nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: Hamvas rengeteget lopott a 20. század eleji magyar irodalomból. E téren jelentős felfedezések vannak Tamás könyvében, a tartalomjegyzékben viszont nem találjuk az érintett magyar írók névsorát. Tehát a kötettel nem lehet úgy haladni, hogy kikeresem mondjuk Madách és Hamvas »kapcsolatát« a 130. oldalon.” Nyitrai így reagált: „Odáig el kell jutni, mert erre a találkozásra az olvasónak meg kell érnie. Ha csak odadobom neki tíz-tizenkét magyar író nevét és még több mű címét, akkor annyit mond majd: »Milyen érdekes, erre én is gondoltam!« Arról nem is beszélve, hogy egy teljes éven keresztül csak arról beszélgettünk, kik jöhetnek szóba.”
Bánki szerint
a könyv révén egészen sajátos magyar irodalmi emlékezet bontakozik ki, ha az előzményeinek tekinthető irodalmi műveket Hamvas fényében újragondoljuk.
Szerinte a világirodalom tanításához a tankönyveket és a szöveggyűjteményeket is ehhez a könyvhöz hasonlóan kellene felépíteni, még akkor is, ha Nyitrai munkájából viszonylag keveset tudunk meg arról, hogy a Karnevált hogyan helyezzük el a magyar irodalomban, továbbá arról, miért maradt idegen test a magyar irodalomban. Nyitrai szerint ez „az olvashatatlanság panasza” miatt van.
A Karnevált csak Karneválként lehet olvasni.
„Nem lehet Jókaiként, Kosztolányiként olvasni, ahogy a középiskolában Móriczot is meg kellett tanulni olvasni. Ehhez hasonlóan kell ma újraalkotni a magyar irodalmat: az írókat újra meg kell tanulni olvasni.”
