A morvaországi Fulnek városkában látta meg a napvilágot egy sokgyermekes kántortanító családjában. Rokonok révén 1845-ben került Pestre, ahol optikusinasnak állt a Calderoni céghez. Segédlevele megszerzése után külföldre ment szakmai gyakorlatot szerezni: két évet töltött Bécsben, négyet az Egyesült Államokban, majd 1861-ben visszatért Pestre, és betársult mestere cégébe.
A Calderoni az 1840-es években főként távcsövek, szemüvegek és más mérőműszerek forgalmazásával foglalkozott, ám az 1850-es évek végén már földgömböket, vetítő berendezéseket, ködfátyol-készülékeket, földrajzi fotográfiákat is árusított.
A vállalkozást és az üzletet Hopp Ferenc 1864-ben megvásárolta, majd a már ismert Calderoni és Társa nevet megtartva a látszerészeti szolgáltatások mellett elindította az iskolai tanszergyártást, amelyet ő honosított meg Magyarországon.
Erre a báró Eötvös József által a kiegyezés után kezdeményezett, I. Ferenc József által 1868. december 15-én szentesített első népoktatási törvény adott lehetőséget – az Eötvös vezette minisztérium 1870-ben 4750 népiskola számára biztosított iskolai felszerelést 200 ezer aranyforint értékben. A Hopp Ferenc irányította Calderoni és Társa cég a század végén már csaknem 2500 féle taneszközt forgalmazott, amivel Európában is úttörő szerepet töltött be. Szakmai tevékenysége ötvenéves jubileuma alkalmából Hopp Ferenc 1895-ben megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét „a magyar tanszergyártás megszervezésében és megindításában való érdemeiért”.
A Calderoni és Társa az 1896. évi millenniumi kiállításon kétszáz geodéziai, erdészeti és bányászati műszert (pl. távcsöveket, szintezőket), továbbá oktatási célú műszereket, szemléltető- és taneszközöket állított ki. A cég ma már antikváriumi kincsnek számító árjegyzékeinek egyikében ez olvasható: „A leghíresebb külföldi cégek speciális jellegű készítményeit kivéve, a lehetőség szerint mindent itthon készítettünk, s ezen készítményeinket kipróbálás nélkül sohasem szállítjuk”. Hopp Ferenc a magyar optikai és finommechanikai műhelyek sorának biztosított folyamatosan munkát, értékesítette és propagálta a gyorsan fejlődő új találmány, a fényképezés eszközeit és anyagait is.
A cég virágzása lehetővé tette, hogy ötvenéves kora után a természettudományok és a földrajz, a távoli népek élete és a technika fejlődése iránti érdeklődésének engedve utazgasson.
Meglátogatta a világkiállításokat, körutazást tett a Földközi-tengeren, Nyugat-Afrikában a kongói vasutat tanulmányozta. 1882 és 1914 között ötször utazta körbe a Földet, utazásairól beszámolt a Magyar Földrajzi Társaság ülésein, beszámolói nyomtatásban is megjelentek, ezeket saját fényképeivel illusztrálta.
Hopp Ferenc utazásain eleinte emléktárgyakat vásárolt – az ásványoktól a míves fegyverekig, a technikai érdekességektől a különös használati tárgyakig és dísztárgyakig mindent megvett, ami felkeltette érdeklődését.
Figyelme fokozatosan fordult a magas művészet és a tudatos műgyűjtés, ezen belül a keleti művészet és díszítőművészet felé – különösen a kézműves alkotásokat, a finom faragásokat és a távol-keleti lakkmunkákat értékelte. Az Iparművészeti Múzeum 1907-ben megrendezett Amateur Gyűjtemények Kiállításán ő szerepelt a legnagyobb ázsiai anyaggal. Felkérésre saját pénzén vásárolt ásványokat a Műegyetem Geológiai Tanszékének; a Magyar Nemzeti Múzeum ókori osztályának egy karthágói pun kerámiagyűjteményt vett meg, amely a Szépművészeti Múzeumban található. Rendszeresen támogatta a Magyar Földrajzi Társaságot és számos tudományos és társadalmi egyesületet. Régi optikai és csillagászati műszerekből álló gyűjteményét a Meteorológiai Intézet Asztrofizikai Múzeumára, fotógyűjteményét a Magyar Földrajzi Társaságra hagyta, ezek a második világháború idején megsemmisültek.
Hopp Ferenc Budapesten halt meg 1919. szeptember 9-én. Végrendeletében legfontosabb, több mint négy és fél ezer keleti műtárgyból álló gyűjteményét Andrássy úti villájával és kertjével az államra hagyta, egy kelet-ázsiai művészeti múzeum alapítása céljából. A kollekció legértékesebb darabjai a drágakő, az elefántcsont, a nemesfa faragványok, a rekeszzománcok, a bronz használati és dísztárgyak, illetve a japán lakktárgyak, de megtalálható benne a buddhista művészet több, Japánból, Kínából, Thaiföldről származó alkotása is. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum állománya az adományozás óta az ötszörösére gyarapodott, az intézmény ma kilenc külön gyűjteménnyel, könyvtárral, állandó és időszaki kiállításokkal várja a látogatókat.
Képek forrása: a Hopp Ferenc Múzeum Facebook-oldala
