Öt világkörüli út, 1 250 000 kilométer repülőgépen, 325 000 negatív, 1637 riport. Az 1906-ban született, magyar származású fotóriporter, Paul Almásy életműve kiemelkedő helyet foglal el a magyar és a francia fotótörténetben. Fotóriporterként szinte a világ összes országát bejárta, több évtizeden keresztül dolgozott olyan emberi jogi szervezeteknek, mint a WHO, az UNESCO és az UNICEF. Fotográfusi magatartását a politika, a humanizmus és a társadalmi kérdések iránti érdeklődése határozta meg. A Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Paul Almásy tárlatával nyit újra május 11-én.
A Mai Manó Házban 2021 tavaszán a Magyar Fotográfiai Múzeum Paul Almásy-gyűjteményének egy részét láthatja a közönség.
Almásy újságíróként kezdte pályáját az 1930-as években, fényképezni egyik kiküldetése során a véletlennek köszönhetően kezdett. 1936-ban két figyelemre méltó riportot is készített, az egyiket a németországi téli olimpia edzőtáborában, a másikat a Szaharáról, amin elsőként Almásy kelt át fotóriporterként. Riporteri látásmódja azonnal megragadta a szerkesztők figyelmét, riportjaihoz a képeket és a szöveget is saját maga készítette.
1935 és 1985 között öt alkalommal járta be a világot, számtalan riportanyagot készített az úgynevezett „harmadik világ” fejlődő országaiban, Afrikától Délkelet-Ázsián keresztül egészen Latin-Amerikáig. Almásy is a humanista fotográfia szemléletében alkotott; kiemelt témái közé tartozott a gyermekek és a nők taníttatása, valamint az oktatásba vetett hit. Életműve a II. világháborút közvetlenül megelőző, majd azt követő világ politikai, gazdasági, szociális és kulturális történelmének lenyomatává vált.
Fotóriportjaival a különböző földrészek országainak problémáira hívta fel a figyelmet:
az afrikai országokban a nők helyzetére és a faji megkülönböztetésre, Brazíliában az éhező gyerekek nehéz sorsára, míg a Távol-Keleten a drogproblémákra. 1952-től kezdve több nemzetközi szervezet (UNESCO, UNICEF, WHO, FAO) hivatalos munkatársaként dolgozott.
Paul Almásy nem művészként, hanem olyan újságíróként tekintett magára, aki kétféle nyelven fejezi ki magát, a képet és a szöveget kétféle írásmódként értelmezte. A fotográfiát a kommunikáció eszközének tekintette, az esztétikai szempontokat a képek valóságtartalmával szemben másodlagosnak tartotta. Így fogalmazott: „Soha nem szép, hanem jó fotókat akartam készíteni. A fotóművész számára az esztétikai minőség számít, a riporter számára a szemantikai minőség.” Élete során több cikket és könyvet is írt a sajtófotográfia funkciójáról, működéséről és szabályairól. Életműve gondolkodásra késztet.
Életművének kezelője jelenleg a berlini sajtófotó-archívum, az Archiv für Kunst und Geschichte, művei azonban számos művészeti köz- és magángyűjteményben is megtalálhatók, mint a Magyar Fotográfiai Múzeum vagy a franciaországi Nicéphore Niépce Múzeum.
Nyitókép: Paul Almásy kiállítása a Mai Manó Házban. Fotó: MTI/Mónus Márton
