A törökök 1690-ben elfoglalták Belgrádot, ez a hadi esemény indította el a „nagy szerb vándorlást”. A mai Nyugat-Szerbia, Koszovó, Macedónia és a Bánát területéről III. Arsenije Čarnojevič pátriárka vezetésével a Dunán indult észak felé a menekülő lakosság. Körülbelül negyvenezer ember telepedett meg a Duna mellett (Rácalmás, Ráckeve), elsősorban a török hódoltság idején elnéptelenedett területeken. Az I. Lipót császár kiváltságlevelének birtokában levő budai kamarai adminisztráció Szentendrén Zichy István grófot, Óbuda birtokosát bízta meg a délszláv menekültek letelepítésével.
A különböző régiókból származó, ortodox vallású bevándorlók új lakhelyükön is elkülönülve, úgynevezett mahalákban (negyedekben) telepedtek le. Házaikat magas kerítésekkel vették körül, és a hazájukban jellemző kanyargós, szűk utcákat alakítottak ki – ez a településszerkezet máig jellemzi Szentendrét. A mahalák mindegyike ragaszkodott saját templomhoz, amelyet gyakran arról a régióról, városról neveztek el, ahonnan az ott lakók származtak. A Pozsarevacska-templomot építők Požarevac környékéről, a Csiprovacska-templomot a Csiprovačból, az Opovacskát pedig az Opovačból származók építették, először fából, majd a 18. században már kőből.
A nándorfehérváriak azonban már legelső templomukat, a Belgrád-székesegyházat is kőből építették, ezzel is jelezve a püspöki székhely jelentőségét. Ez Mária Terézia ideje alatt nyerte el végleges, barokk formáját. Az ortodox templomok szentélye mindig kelet felé néz, a férfiaknak és a nőknek külön kapujuk van. Az ortodox templombelső mindig három részre tagolódik. A szertartásokon mindenki áll: a férfiak az épület közepén, a nők egyetlen lépcsőfokkal megemelten a templom nyugati végében. Csak a rászorulók számára helyeznek el néhány támaszkodószéket a fal mellett.
A templombelső harmadik része az ikonosztázzal elválasztott szentély, ahol az eucharisztiát őrzik, ide nő nem léphet be. Az ikonosztázokon legalább négy, de maximum 48 ikon látható, a prófétákat, a 12 apostolt és a főbb ünnepeket ábrázolják, a sorrendjük meghatározott. A szerb ortodox templomokban nincsenek szobrok, az emberi test háromdimenziós ábrázolása nem megengedett. Az ikonokat lehetőség szerint erősen aranyozták. A templomokban mindig elhelyeznek valamilyen ereklyét. A Belgrád-székesegyház tornya a maga 48 méterével a város legmagasabbja, ezzel is igyekeztek a jelentőségét hangsúlyozni.
A templomokat erődítményszerű fallal vették körül, a templomkertben temetkeztek is. Vujicsics Tihamér, a híres szerb zeneszerző például a Belgrád-székesegyház kertjében nyugszik.
A Požarevac környékéről menekültek a Pozsarevacska elnevezésű egyházközséget alapították meg, és már a bevándorlás évében, 1690-ben fatemplomot emeltek. A jelenlegi, 1763-ban felszentelt, egyhajós, barokk kőtemplomét csak 1794-ben követte a harangtorony megépítése. A templom ikonfala Szentendre legrégebbi, ma is eredeti helyén álló ikonosztáza. Alkotói Georgije Ranite és Nedeljko Popovic temesvári festők voltak.
A Csiprovacska-templom 1944-től római katolikus templomként működik, a tornyáról azonban nem vették le a pravoszláv jelképet, a kettős keresztet. Szentendre legnagyobb templomát a korábbi fatemplom helyén 1750-ben, késő barokk stílusban kezdték építeni. Harangtornyán máig olvasható szentelésének dátuma: 1753.
A 20. század elején a szerb hívők számának drasztikus csökkenése miatt a szerb egyház eladta a templomot a városnak, amely a katolikus egyházzal együtt felújíttatta. A Szent Péter és Pál-templom belső kialakításában felhasználták a pravoszláv hagyatékot, a korábbi ikonosztáz vonalában, az oltár felett szinte lebeg Kisléghi Nagy Ádám keresztre feszítette Krisztus-alakja, az egykori ikonosztáz emlékét idézve. Megőrizték és felújították az egykori támaszkodószékeket is, a falakon pedig Csikszentmihályi Róbert modern stációi láthatók.
Szentendre másik katolikus temploma, egyben a város legrégebbi szakrális épülete a Várdombon magasodik a város fölé. Az egykori erődtemplom védőszentje, Szent András apostol az András magyar névváltozata, Endre formájában a város névadója is lett. A középkori épület a tatárjáráskor megsemmisült, és gótikus stílusban építették újjá: erről jellegzetes támpillérei, lőrésablakai, kőkeretei ma is tanúskodnak. 1710-től a Zichy-uradalom újíttatta fel, így a gótika mellett barokk stílusjegyeket is hordoz. De még római vonatkozás is fellelhető rajta, mert az építkezés során felhasználták a közeli római erődítmény, Ulcisia Castra elhordott köveit.
A Szentendrére menekült délszláv népekkel dalmátok is érkeztek ide, akik katolikus vallásúak lévén a település akkori egyetlen templomát használták A Keresztelő Szent János-plébániatemplomban a magyar mellett még napjainkban is mondanak dalmát, német és szlovák nyelvű misét.
Az egyszerű, kereszthajó nélküli templom védőszentje a felújítás után Keresztelő Szent János lett. Érdekessége, hogy a templombelső freskóit a Szentendrei Festők Társaságának tagjai festették, ezért jellegzetes szentendrei épületek is láthatók rajtuk. A templom külső falán pedig hazánk egyik legrégebbi csillagászati emléke, egy 13. századi napóra található.
A legkisebb szerb templom, az Opovacska jelenleg a református egyházé. Először itt is fatemplom épült, amelynek helyére 1746-ban emeltek fallal körülvett kőtemplomot, a kőfal kapuja még az eredeti. A 18 méter magas harangtorony ugyan a legalacsonyabb templomtorony a városban, ám a harangja a legrégebbi Szentendrén. Az élelmes kálvinista polgárok idejekorán megvásárolták, nehogy más kezére jusson, és esetleg megsemmisüljön.
A református egyház az 1820-as években erősödött meg a városban, ám csak 1913-ban jutottak az egykori szerb Opovacska-templomhoz. A homokos talaj nem adott az épület számára elég stabilitást, ezért támfalakkal erősítették meg, legutóbbi felújításakor pedig dróthuzallal abroncsozták össze a falakat. A harangtorony tetejének kettős keresztjét itt lecserélték a református jelképre, a betlehemi csillagra, amely Jézushoz vezet.
A templombelsőt teljesen átépítették, a reformátusok puritánságának megfelelően fehérre festett falak fogadják a betérőt.
A szentendrei evangélikus egyházközösség 2004-ben vehette birtokba frissen megépült templomát a Bükkös-patak partján . A Kocsis József által tervezett templomot a közeli Dunabogdányban kitermelt, rusztikusan rakott kő borítja. Bensőségesen kialakított belső teréért az év belsőépítészének járó díjat nyerte el 2009-ben Kocsis Barnabás és Gáspár.
A szentendrei baptista imaház 1988-ban épült meg. Érdekessége, hogy bemerítő medencéje, amelyben a megtért és a gyülekezethez csatlakozni kívánó embereket megkeresztelik, a szószék alá van beépítve.
A hatodik felekezet, amelynek Szentendrén temploma van, a zsidó. A zsidó imaház és Szántó György-emlékház a világ legkisebb működő zsinagógája.
Az egykor Szentendrén élt kereskedő, Szántó György fia az elhunyt végakaratának megfelelően, szülei házában alakította ki a mai imaházat és múzeumot, ahol a II. világháború előtti szentendrei zsidóság életét bemutató kiállítás tekinthető meg.
A szentendrei templomok történetét bemutató izgalmas sétát Komáromi-Raisz Borbála vezette.
A szerző felvételei.
Nyitókép: Shutterstock/ZGPhotography
