A kísérletező kedvű amigo – Alejandro González Iñárritu mexikói filmrendező 60 éves

Mexikóvárosban látta meg a napvilágot egy baszk származású bankár hét gyermeke közül a legfiatalabbként. Ötéves volt, amikor apja tönkrement, és ezután gyümölcskereskedéssel biztosította családja szerény megélhetését. A középiskolából 16 évesen rossz jegyei és magatartása miatt kicsapták, ekkor egy teherhajón dolgozva bejárta a Mississippit, Európát és Afrikát.

18 évesen az apjától kapott ezer dollárból egy évet Európában töltött. Az így szerzett szellemi és fizikai tapasztalatok, az egzisztencialista írók munkáinak megismerése hatottak későbbi filmjeire.

Hazatérve kommunikáció szakot végzett az egyetemen, közben egy népszerű rádióban DJ-ként dolgozott, 25 évesen már az adó igazgatója volt, és filmzenéket is írt. Ő lett a legnagyobb mexikói tévétársaság legfiatalabb producere, majd saját céget alapított Z Films néven, ahol reklámokat írt és rendezett, emellett Los Angelesben filmművészeti tanulmányokat folytatott. Az egyetemen ismerte meg Guillermo Arriaga írót, aki alkotótársa, forgatókönyvírója lett.

Az „igazi” történetet keresve több évi közös munka, sok rövidfilmötlet és több tucat piszkozat után a sok történetből hármat tartottak meg, ezeket egybegyúrva született meg 2000-ben Iñárritu első játékfilmje, a Mexikóváros ellentmondásos világát bemutató Korcs szerelmek (Amores perros). A „Halál-trilógia” első része diadalmenetben vonult végig a világon: Cannes-ban elnyerte a Fiatal kritikusok díját, a Kritikusok hete díját, több mint ötven fesztiválon kapott elismerést, jelölték a Golden Globe-díjra, a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában megkapta a brit BAFTA-díjat, és jelölték az Oscar-díjra is a legjobb idegen nyelvű filmek között.

Iñárritu rendezte 2002-ben a 110901 – Szeptember 11 kollektív projekt mexikói részét, majd a következő évben a hollywoodi Universal stúdiónál elkészítette trilógiája második darabját. A 21 gramm kegyetlen, egyben lírai alkotás a megbocsátásról, a megváltásról, az elfogadásról és a reményről; a filmben Sean Penn, Naomi Watts és Benicio del Toro nyújtottak kiváló alakítást. A záró darab, a 2006-ban készült Bábel a világ különböző kultúráiban, különböző helyszíneken játszódik, de az összefogó, közös pontot minden esetben a meg nem értettség, a kommunikációs nehézség, az elidegenedés, a bábeli zűrzavar jelenti. Iñárritu a filmben amatőrökkel is dolgozott, a főbb szerepeket Brad Pitt, Cate Blanchett, a mexikói Adriana Barraza és a siketnéma lány megrendítő szerepében debütáló japán Rinko Kikucsi alakította – az utóbbi két színésznőt Oscarra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. A film Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés és az ökumenikus zsűri díját, megkapta a Golden Globe-díjat a legjobb drámai film kategóriában, és hét kategóriában kapott jelölést az Oscar-díjra, de csak a filmzenei elismerést nyerte el.

Következő filmje, a 2010-ben, Cannes-ban bemutatott Biutiful forgatókönyvét már nem Guillermo Arriaga jegyezte: alkotói együttműködésük viharos körülmények között ért véget, Iñárritu kitiltotta az írót a Bábel forgatásáról és cannes-i premierjéről is. A spanyol nyelvű alkotás egy halálosan beteg, gyermekeit egyedül nevelő kisstílű bűnözőről szól, aki halála előtt szeretné elrendezni dolgait. A filmet és a főszerepet alakító Javier Bardemet Oscar-díjra jelölték, Bardem Cannes-ban a legjobb színésznek járó díjat el is nyerte.

2014-ben mutatták be a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmjét, amely egy valaha szuperhősöket játszó színészről szól, aki klasszikus színházi szerepben szeretne visszatérni. A bravúros formai megoldásokban bővelkedő, egzisztenciális kérdéseket is feszegető szatirikus vígjátékért Iñárritu egyszerre három Oscar-díjat is kapott – a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában.

Rendezői karrierje legnehezebb munkájának a 2015-ben bemutatott A visszatérő című, megtörtént eseményeken alapuló túlélődrámát tartja.

A Leonardo DiCaprio főszereplésével készült, a 19. század elején játszódó film hősét társa egy medvetámadás után sebesülten magára hagyja az észak-amerikai vadonban, ő azonban a könyörtelen természettel küzdve az áruló nyomába ered és bosszút áll. Az alkotást 12 Oscar-díjra jelölték, ezekből hármat váltott díjra. Maga Iñárritu a legjobb rendezőnek járó szobrocskát nyerte el, ezzel John Ford és Joseph L. Mankiewicz után ő lett a harmadik (és 65 év után az első), aki két egymást követő évben nyert ebben a kategóriában.

A kísérletező kedvű Iñárritu Carne y Arena (Hús és homok) című, a Sonora-sivatagon át az Egyesült Államokba tartó latin-amerikai bevándorlókról szóló virtuálisvalóság-filmjéért (a nézők a hatperces film alatt VR-szemüveget viselnek) 2017-ben különleges Oscar-díjat kapott, azelőtt utoljára 1995-ben a Toy Storyért John Lasseter részesült ebben a kitüntetésben. Eddigi utolsó alkotása, a tavaly bemutatott Bardo című Netflix-film megosztotta a közönséget és a kritikusokat is.

A Los Angelesben élő Iñárritu 2007-ben barátaival, a szakmában „három amigóként” emlegetett, szintén mexikói és szintén Oscar-díjas Alfonso Cuarón és Guillermo del Toro rendezőkkel közös produkciós irodát alapított Cha Cha Cha Films néven.

Nyitókép: Alejandro González Iñárritu a Critics Choice Association rendezvényén Los Angelesben 2022. november 13-án. Fotó: Xavier Collin / Image Press Agency / NurPhoto via AFP