Az időutazós történetek állandó dilemmája, hogy mi történik, ha az ember találkozik jövő- vagy múltbéli önmagával. Rendszeresen visszatérő motívum a figyelmeztetés, hogy ennek sosem szabad megtörténnie, hiszen ez feloldhatatlan anomáliát okozna az idő- és tér kontinuitásában. Hervé Le Tellier 2020-ban Goncourt-díjjal kitüntetett, azóta bestselleré vált Anomália című regénye is ezzel a problematikával foglalkozik – csak ő el is megy odáig, hogy az ének valóban találkoznak… és láss csodát, a világ nem omlik össze.

Persze a történet mozgatórugóját adó anomália magyarázata nem ilyen egyszerű, a regény jó részében pedig nagyon is félnek attól, hogy összeomlik a világ. A különbség az az időutazós történetekhez képest, hogy Le Tellier-nél az idő valóban kizökken. Az aktuálisan megélt valóság rendje, szövete felfeslik, amikor ugyanaz a Párizs–New York-járat ugyanazokkal az utasokkal kétszer is leszállási engedélyt kér a JFK reptéren. Hogy mi ennek az oka, és hogyan, ki fogja „helyretolni azt”, erről a kirakósról szól az Anomália.

Részben.

Ugyanis a francia matematikus–nyelvész író nem véletlenül nyerte el könyvével az első pandémiás évben a Goncourt-díjat, és döntögetett eladási rekordokat: többrétegű, többszólamú regénye egyszerre irodalmi játék, stílusgyakorlat, filozófiai eszmefuttatás és nyugtalanító thriller.

Az Anomáliát olvasni sokszor olyan, mintha egy amerikai katasztrófafilmet vagy sorozatot néznénk – miközben Le Tellier kifinomultsága a nagy francia elődöket idézi.

Le Tellier függőben hagyott cselekményelemekkel is operálva, de inkább a feszültséget végig fenntartva dolgozik; a horrorisztikusabb vagy nyugtalanítóbb, thrillerbe és krimibe illő részek mellett a romantikus komédia és a dráma műfaja is szerephez jut. Élvezetes, sodró lendületű, szórakoztató, még akkor is, ha nem minden (egyébként jól megrajzolt) karakter áll ugyanolyan közel a szívünkhöz vagy ha az anomália matematikai magyarázatát – Niklas Böstrom svéd filozófus 2003-ban publikált szimulációs hipotézisét – nem értjük, nem értünk vele egyet, esetleg a bonyolult tudományos magyarázat mellett hiányolunk valami megfoghatóbb feloldást.

Ami a könyv szerkezetét illeti, az in medias res kezdés („Nem nagy szám megölni valakit”), a regény a regényben technika használata (az egyik főszereplő, a fordító-író Victor Miesel Anomália című könyvéből még idéz is Le Tellier) vagy a narratív puzzle lépésről lépésre való összeállítása mind-mind olyan eszközök, amelyek lebilincselő olvasmánnyá teszik az Anomáliát, az összképet pedig tovább javítja Gulyás Adrienn remek fordítása, aki kiváló munkát végzett, akár a különböző nyelvi regisztereket, akár a történetrétegeket vesszük, nem beszélve arról, hogy részleteiben is meg kellett értenie az előbb említett szimulációs trilemmát. Amely a mesterséges intelligencia fejlettsége és a poszthumán kor kapcsán azt veti fel, nem mindannyian egy gépek által irányított valóságszimuláció részei vagyunk-e, valahogy úgy, ahogy a regény mottójául választott Csuang-Ce-idézet szól: „Ha azt mondom, álmodsz, az is csak álom.”

Mindemellett a fordítás hangvételének megtalálása sem volt a legegyszerűbb a feladat, hiszen az egész könyvön végighúzódik a helyenként szarkasztikussá váló, hol erősebben, hol gyengébben megjelenő irónia – mintha valaki végig gúnyos mosollyal olvasná fel a történetet. Ez a hangnem, a többféle narratív technika, a jegyzőkönyvek, kihallgatás-leiratok, e-mailek, versek és dalszövegek beemelése teszi nyelvileg és stilisztikailag izgalmassá Le Tellier-t.

Az egész könyvet átszövő nyomozás részei a remekül kidolgozott karakterek, akik különböző hangon szólalnak meg – ezek a nézőpontváltások a polifónia mellett nagyban hozzájárulnak a regény jó ritmusának megteremtéséhez. Arról nem beszélve, hogy ezáltal sokkal közelebb kerülhetünk az általunk szimpatikusnak vélt szereplők életéhez, történetéhez, így valóban lesz tétje a végső döntéseknek.

A queneau-i nyomvonalon haladó Le Tellier kirakósának része az is, hogy az egész történet szellemében az utolsó oldalakra is tartogat csavart – az olvasóra bízva nemcsak a regény értelmezését, de tulajdonképpen a megfejtését is. Ő tolja helyre a kizökkent időt.

Hervé Le Tellier: Anomália. Fordította Gulyás Adrienn. Budapest, Park, 2021, 348 oldal, 3999 forint.

A teljes írás az 1749.hu oldalán olvasható.