„Utálok írni” – ez a mondat rögtön az első fejezetben olvasható. S akkor mégis mi ragadtatta Rubik Ernőt arra, hogy könyvet írjon? „Úgy döntöttem, az írást magát is egyfajta rejtvénynek fogom fel, egy olyan modellt követve, amit a legjobban ismerek. Ez pedig a Kocka. (…) Van egy látható réteg a felszínen, ami szórakoztat, és alatta a rejtett struktúra, aminek megértése tanulságos.”

Halmos Ádám, a Libri Kiadó ügyvezetője a könyvet bemutató sajtóbeszélgetésen elmondta: Rubik Ernő már írt egy könyvet 1983-ban, ez azonban soha nem jelent meg. „Nekem az volt a legfontosabb, hogy olyan könyv szülessen, ami az Ernővel folytatott beszélgetések élményét idézi.” Megjegyezte: egyszerre tíz országban debütál a kötet, amelynek kézirata angol nyelven született.

Nem akartam ismeretterjesztő művet írni, kívülállóként vonzódtam a matematika elvont világához – fogalmazott Rubik Ernő. Nonfiction könyv – ennél pontosabb meghatározást a diskurzus során sem találtunk. „Érthető módon akartam megosztani a tudást. Számomra kihívás volt a műfaj.

Én a tapintható, alakítható anyagokat szeretem leginkább, a szavak nem ilyenek, elég furcsa matéria.”

A szerző hozzátette: speciális alkotófolyamatot jelentett számára az írás, amelyben nehéz volt előre lefektetett szabályok mentén dolgoznia. „A mi kockánk a rejtvényekről szól, a kockáról, ami – kimondani is furcsa – több mint egymilliárd ember kezében volt már világszerte.” Időszerűvé vált, hogy az ezzel kapcsolatos gondolatokat egy könyvben összegezzem – tette hozzá a Kultúra.hu kérdésére.  „Nem vagyok visszatekintős típus, jobban szeretek előrenézni. Ám mégiscsak eltelt a kocka életében csaknem két emberöltő. A Kocka sikere korábban kevésbé volt érdekes számomra. Az, hogy az ezredforduló digitális robbanása sem törte le az iránta táplált lelkesedést, mégiscsak az időtállóság bizonyítéka.”

A könyv a Kocka egyes szám első személyben írt bevezetésével indul, és a kötet végén szerepel egy közös interjú a feltalálóval és a Kockával. A játékos hangnem hűen szemlélteti a szerző elgondolását, amely szerint a tanulás úgy lehet igazán eredményes, ha játékos módszerekkel történik.

„Számomra a – kreatív, magabiztos és hatékony – problémamegoldás az igazi intelligencia egyik legfontosabb jele.”

Az oktatásról, desigról írt eszmefuttatások közt felbukkannak személyesebb momentumok is. „…megvan bennem a képesség a boldogságra, amit egyértelműen anyámtól örököltem. Hiszem, hogy ez a képesség velünk születik – sokkal inkább a habitusunkból következik, mintsem a körülményeinkből. Vannak, akik a jólétben is boldogtalanok, és vannak, akik a nyomorban is megtalálják a boldogságot, van, aki elégedetlen a legnagyobb sikerek után is, és van, akit bukások sorozata sem képes megtörni. Anyámnak megvolt az a ritka képessége, hogy minden körülmények között meg tudta őrizni optimizmusát.”

A fejezetek közt kétségtelenül az egyik legérdekesebb a Kocka feltalálásának folyamatáról szóló személyes visszaemlékezés. Erénye, hogy olvasóként részesei lehetünk a felfedezésnek. A gyötrelmes rendszerezésnek, amikor az eleinte gumiszalaggal összefogott fakockák helyébe a belső kockára csavarral rögzített, jól forgatható elemek kerülnek. Majd a színesre matricázott kockák összekeverednek, és fogalmunk sincs, miként állíthatnánk vissza eredeti állapotukba. Első alakalommal ez Rubik Ernőnek egy teljes hónapjába telt. Megjegyzi: most sem hisz abban, hogy – bár akadnak néhány másodperces rekorderek – egy rejtély megoldásánál az idő lényeges tényező volna. „Inkább a megoldás minősége a fontos.”

Rubik Ernő hangsúlyozza: „ahhoz, hogy egy dolgot jól csináljunk, sok dolgot kell megismernünk”. A könyv lehetőséget ad arra, hogy bepillantsunk egy kreatív gondolkodó fejébe. A beszélgetésen nevetve mesélte, hogy bár a felesége nem rajong a Kockáért – ki sem tudja rakni –, a könyvet nagyon szerette, és úgy vélte: „olyan, mint én vagyok. Épp’ ez volt a cél.”

Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu