A könyvek, amik vagyok: Rakonczay Gábor
Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Rakonczay Gábor extrémsportoló, kétszeres Guinness-világrekorder és többszörös magyar csúcstartó. Hat alkalommal kelt át óceánon, birtokosa az amerikai Év Kalandja Díjnak és a Magyar Formatervezési Díjnak. Tagja volt az első magyar páros óceánátkelő evezős csapatnak, és ő az egyetlen ember a világon, aki kenuval szelte át az óceánt. Ultrafutó-világbajnokként rendszeresen teljesít több száz kilométeres távokat. Kétszer átszelte Grönlandot, valamint egy 44 napos expedíció során elérte a Déli-sarkot. Hat könyv szerzője, célmegvalósítással kapcsolatos előadásait pedig eddig több mint 250 ezer ember hallotta öt különböző országban. Utolsó expedíciója 2025 márciusában ért véget, amikor 75 nap alatt átkenuzta az Atlanti-óceánt. Beszélgetésünk során elmondta, mely könyvekből merített erőt útja során, és legújabb könyvéről is mesélt.
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől
„Van egy irodalmilag kifejezetten művelt barátom, Ádám, akivel annak idején 700 kilométer hosszan átfutottuk Magyarországot. Amikor a 75 napos óceánátkenuzásra csomagoltam, arra gondoltam, hogy viszek magammal pár könyvet. Felhívtam Ádámot, aki nagyon közelről ismer engem, és megkérdeztem, mely könyvet javasolja? Az volt az első kérdése, hogy van-e otthon Hemingway-kötetem? Mondtam: persze, de az Az öreg halász és a tengert nem fogom elvinni. (nevet) Helyette ő a Búcsú a fegyverektől című regényt javasolta, mondván, hogy szerinte nagyon „élni fog” a mondanivalója abban az ingerszegény környezetben. Igaza volt.
Hiába jönnek problémák, a szereplői rendíthetetlenül mennek előre – ezzel tiszta tükröt tartva a mai, sok szempontból kevésbé aktív és kevésbé cselekvésre hajlamos világunk elé.
Lényegében életveszélyes helyzetben, nagyrészt szuperfókuszált állapotban vettem a kezembe a könyvet, így igazán mélyreható élménnyé vált az olvasás – akkor is, ha csak apró részleteket tudtam olvasni egyszerre, például pihenőkor, amikor bementem a kabinba, vagy akkor, amikor evezés közben oda tudtam szorítani a lábam alá a könyvet a hullámok csapkodásától mentes jó kondíciók miatt.”
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
„Ennek a könyvnek olyan jó a hangulata, hogy mélypont esetén elég volt egy-két oldalt elolvasnom belőle, és máris felderített valami benne megfogalmazott abszurd, vicces helyzet.”
James R. Hansen: Az első ember: Neil Armstrong élete
„Neil Armstrong volt az első ember, aki a Holdra lépett. Ez a rengeteg adattal tűzdelt életrajzi könyv szépen megmutatja, hogy a nagy sikerek nagy energiabefektetés, piszok sok munka eredményeképp történnek.
Roland Huntford: Scott és Amundsen: Versenyben a Déli-sarkért
„Kissrác korom óta érdekelt, hogy hogyan lehet eljutni a Déli-sarkra, felnőtt fejjel jártam is ott. Amundsen egy norvég felfedező volt, Scott pedig egy angol katona. Amikor szinte az egész világunk meg volt rajzolva a térképen – már majdnem mindenhol jártunk, majdnem mindent felfedeztünk –, még nem voltak információink a Déli-sarkról. Miközben Scott arra készült, hogy odamegy egy hatalmas expedícióval, Amundsen gondolt egyet és elindult egy csapattal.
Nagyjából két évig tartott a két társaság útja. Amundsen hajója befagyott, áttelelt a legénységgel, majd a csapat elitjével elérte a Déli-sarkot, majd hazamentek. Scott csapata pár héttel később ért oda, másodikok lettek. Ebből adódóan motivációt vesztettek – emiatt és a rengeteg elkövetett szakmai hiba miatt elpusztultak a sarokponttól a kontinens széléig vezető úton. A könyv azt boncolgatja emberi, kulturális, valamint vallási, csapatdinamikai és felkészültségi szempontokat figyelembe véve, hogy miként értek el komoly eredményt a norvégok az utolsó – még felderítésre váró – helyszín felfedezése által, és miért ért drámai, tragikus véget az angolok útja. Ez az írás rávilágított számomra, hogy a hősködés végzetes is lehet, míg a precíz felkészülés konkrét, pozitív eredményhez vezet.
Ugyanakkor, azért is meghatározó, hogy a felsorolt könyveket az óceán közepén, letisztult, ingerszegény környezetben, csendes és szinte kiüresedett elmével olvastam például azt, hogy »borvörös naplemente«, akkor azt nemcsak egyszerű pirosként láttam magam előtt, hanem lenyűgöző, az érzékeimet esszenciális mértékben átjáró színként. A jó könyveket – így ezt is – igazán plasztikusaknak éreztem, szinte minden bennük leírt szó életre kelt.”
Rakonczay Gábor: 42
„Emlékszem, anno az egyetemen a szobrászművész tanárom mondta egy óra előtti fejtágítás során, hogy: egy idő után már nemcsak olvasni kell a könyveket, hanem írni is. Itt nem feltétlen konkrétan a könyvírásra gondolt, hanem arra, hogy ne csak gyűjtsük magunkba az információkat, hanem előbb-utóbb kezdjünk el alkotni. Nálam ez az alkotás könyvírás terén is megnyilvánul.
A hajónaplók egy részét feltöltöttem a közösségimédia-oldalaimra, ahol sokan követték nyomon az utam a soraimon keresztül, és sokan szenteltek nagy figyelmet a projektemre. Tehát miközben egy viszonylag magas veszélyfaktorú projektet csináltam, nemcsak hogy könyveket olvastam, könyvet is írtam.”
