Irodalom

A könyvek, amik vagyok: Zoltán Áron

Nagy Daniella 2026. január 12.

Mely könyvek formálnak minket azzá, akik vagyunk? Sorozatunkban ismert arcok vallanak személyiségformáló olvasmányaikról – ezért a cím: A könyvek, amik vagyok. Zoltán Áron a Vígszínház – jelenleg a Frankenstein – A modern Prométheusz februári bemutatójára készülő – művésze, A Pál utcai fiúk, a @LL3t4rgIA, a Liliomfi, a Magyar Elektra szereplője, a VerShaker kezdeményezés elindítója, a Víg Szalonban futó Versmegzenésítés Challenge műsorvezetője. Szorcsik Krisztával karöltve formabontó és egészen magával ragadó előadást írt és rendezett a tragikus sorsú vajdasági költő zseni, Sziveri János ma is égetően aktuális, örök érvényű és nem mellesleg különleges humorú műveiből – az Elmecirkusz a budapesti KuglerArt Szalonban tekinthető meg. Áron mindig más és más könyv hatása alá kerül. Nincsenek általános érvényű kedvencei, így a pillanatnyilag kedvencnek nevezhető könyveiről mesélt nekünk.

Győri Aliz: Hanitkai álmok

„Győri Aliz Hanitkai álmok című könyve speciális módon áll közel hozzám, hiszen szoros viszonyt ápolok az illusztrátorával, nagyon szeretem. Ő a kedvenc illusztrátorom, egyszersmind a feleségem: Száler Tímea. Olyan szép és gazdag a könyv képi világa, hogy pusztán belelapozni is öröm, a szöveg pedig nagyon erős mondanivalóval és misszióval bír. A Hanitkai álmok több, mint ifjúsági regény – olyan fontos társadalmi kérdéseket boncolgat, mit például az igazságérzet –, általános iskola felső tagozatától kezdve minden korosztálynak figyelmébe ajánlom. Felnőttként olvasva segít újraértelmezni a társadalomhoz való viszonyunkat.

A könyv egy kislányról szól, aki Péter király lánya, Hanitka ország királykisasszonya: Lili. A történet kiindulási pontjaként azt kéri a halálos ágyán fekvő királyné a férjétől, hogy váltsa valóra a kislányuk minden álmát. Ezt követően a király minden reggel összegyűjti az ország apraja-nagyját, együtt megbeszélik, mit álmodott Lili, és megtervezik, miként váltsák valóra az álmot. A könyv arról szól, miként jön rá Lili a háttérben történő munkálkodásra. Na de, hogy miért ragadott magával ez a gondolat?

Szerintem mindenkiben felmerült már a kérdés, hogy mi van akkor, ha valami, amit valóságként tálalnak nekem, pusztán illúzió az életemben a Truman Show-ban vagy a Mátrixban látottakhoz hasonlóan?

Határozottan emlékszem, hogy már általános iskolás koromban is nagyon foglalkoztatott ez a gondolat. Aliz könyve hosszan ható, szívmelengető szeretettel, kedvesen és gyönyörűen ábrázolja, hogyan feszül egymásnak a tiszta gyermeki és a sok tekintetben kevésbé tiszta felnőttvilág. Felteszi a kérdést: mi van, ha az a nagyobb érték, amit a gyerekek képviselnek, és mi történik, ha ennek az értéknek teret is adunk?”

Száler Péter: Hiénák könyve

„Ez is egy olyan – látszólag gyerekekhez, valójában felnőttekhez is szóló – mesekönyv, pontosabban: novelláskötet, aminek a témája általános iskolás korom óta foglalkoztat. A keresztény hitvilág kérdéses pontjait pedzegeti, de legfőbb témája a szeretet. Füge, a foltos hiéna kíséri végig az olvasót a bibliai történeteken, egészen addig a pontig, ahol feloldódnak a velük kapcsolatos kérdések. Száler Péter írta, és a feleségem, Tímea illusztrálta.

Péter indológus. Ősi eposzokat, ősi kultúrákat kutat, közben pedig nagyon foglalkoztatja a kereszténység. Amikor a kislányának mesélt bibliai történeteket, a leányzó mindig visszakérdezett – és olyan komoly kérdéseket tett fel, amiknek a megválaszolása rendesen megizzasztotta Pétert. Ez megihlette őt, ennek hatására született ez az Ádám és Éva történetétől kezdve sok további történetet bemutató, mindent átfogó kötet. A bibliai Áron történetét bemutató szöveg a kedvencem, nem csak a névrokonság miatt.

Bravúrosan megfogalmazott, katartikus írás – megkönnyeztem, amikor összeállt bennem, hogy miről szól.”

Franz Kafka: A kastély

„Ez egyike azoknak a könyveknek, amik a legerősebb érzelmi és idegrendszeri hatást gyakorolták rám. Az abszurditáson keresztül pszichologizál és megy bele társadalomfilozófiai kérdésekbe. Nagyon speciális munka ezt a könyvet olvasni. Beássa magát a hétköznapokat nehezen elviselő ember zsigereibe, reflektálttá teszi a hétköznapi életünkben jelen lévő, szenvedést és küzdelmeket okozó kérdéseket, ezáltal pedig gyógyít.

Amondó vagyok, hogy ezt a könyvet el kell olvasnia annak, aki szenved például az adózási, pénzügyi és egyéb ügyintézéstől, mert sorról sorra haladva átvezeti az embert egy tisztító programon.

Megtanít nevetni a kínos, idegőrlő, vége-hossza nincs ügyintézési folyamatokon.

Hogy őszinte legyek, megviselt az olvasása. Szabályosan fájt. Az könnyített ezen némileg, hogy nyaralás közben olvastam, Szicíliában, a tengerparton. A legjobban a vége fájt. Kafka méltatlanul fiatalon halt meg, és azt gondolják, hogy ez egy befejezetlen regény, de szerintem nem az. Én azt mondom, hogy a befejezetlenség érzete is hozzájárul a könyv által keltett hatáshoz. Ugyanis a benne leírt procedúráknak sosem lesz vége, ha folyamatosan reagálunk rájuk. Csak akkor szabadulunk meg, ha elkezdünk rajtuk nevetni, ezáltal föléjük emelkedünk.

Ami miatt pedig még mélyebb hatást gyakorolt rám a regény: előadást csináltunk belőle a Vígszínház nagyszínpadán Bodó Viktor rendezésében. Aki látni szeretné, mielőbb nézze meg, ebben az évadban már csak januárban játsszuk. Ez egy nehéz, de Bodó által nagyon kiérlelt, remekül kidolgozott és a könyvhöz hasonlóan felszabadító előadás. Fontos különbség a könyvhöz képest, hogy Viktor megcsinálta a történet végét. Befejezi. És nagyon jól csinálja!”

Sziveri János minden verse

„Nagy versrajongó vagyok, van egy VerShaker nevű YouTube-csatornám, és már jó ideje hozok létre verses előadásokat. Szándékosan olyan helyzetekbe hozom magam, hogy rendszeresen kelljen végigolvasnom versesköteteket, ezáltal edukálom magam. Így készült például a Szívlapát című előadásunk a Vígszínházban, ami egy Igó Éva és jómagam által játszott részvételi versszínház, és ilyen a Víg Szalonban futó Versmegzenésítés Challenge című kulturális műsorsorozatom is.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy próbálja ki, milyen regényként végigolvasni egy költő életművét. Mind közül Sziveri életműve, a Sziveri János minden verse című kötet volt rám a legnagyobb hatással. Általában azt tapasztalom, hogy nem ismerik őt az emberek, pedig szerintem ő az egyik legnagyobb hatású költőnk.

A verseit olvasva nem hittem el, hogy létezik ilyen szintű igazságérzet, éleslátás és emberismeret. Úgy érzem, hogy még József Attilánál is keményebben – félelmetes őszinteséggel és önkritikával – vájja bele magát az emberi lélekbe.

Sziveri József Attilából táplálkozik. Onnan folytatja, ahol József Attila abbahagyta. Harminchat évet élt meg, de ez idő alatt megírt egy teljes, kerek egésszé összeálló életművet. Az első kötete felér egy beavatással. Az ihlet analízisén és az alkotás elemzésén át sejtszintig elemzi önmagát. Félelmetes. Nem mondom, hogy ez könnyű olvasmány – nekem sem volt az –, de ezt követően jönnek a finomságok, csodálatosabbnál csodálatosabb, iszonyú jó humorral átszőtt versek.

Tavalyelőtt lett volna hetvenéves. Ekkor elhatároztam, hogy csinálok egy előadást az életművéből, hogy missziós jelleggel terjesszem azt. Velem párhuzamosan Szorcsik Kriszta kolléganőm is ugyanezt gondolta. Egymáshoz közeli helyeken terveztük bemutatni az estjeinket, ám egy kvázi véletlen során összehozott minket a Pinceszínház igazgatója, így – akkor egymásról még semmit nem tudva – elkezdtünk együtt dolgozni. Volt ő, voltam én és volt köztünk Sziveri, valamint az ő iszonyú őszintesége. Ezen az őszinteségen keresztül kezdtük el megismerni egymást Krisztával, ebből született az Elmecirkusz című előadás.”

Jón Kalman Stefánsson: Sárga tengeralattjáró

„2024-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt Jón Kalman Stefánsson izlandi író, akinek akkor jelent meg magyar nyelven a gyűjteményes verseskötete, és az a megtiszteltetés ért, hogy személyesen interjúzhattam vele. Őt egészen addig elsősorban regényíróként ismertük, holott, saját bevallása szerint, elsősorban költő. A verseskötete is mély benyomást tett rám, de most a Sárga tengeralattjáró című regényéről szeretnék beszélni, ami egy befelé forduló, álmodozó kisfiú felnövéstörténete, olyan csodálatos gondolatok kíséretében, amik folyamatosan levettek a lábamról.

A története: egy zárkózott apuka súlyosan elhanyagolja a gyerekét, majd egyszer csak meghal az anyukája. Ez a könyv nagyon szépen beszél a gyászról és arról, hogy miként dolgozza fel ezt a gyászt a kisfiú – egészen felnőtt koráig.

Azt gondolom, hogy a legnagyobbak közé tartoznak azok az írók, akik újat képesek megfogalmazni a halálról – Stefánsson közéjük tartozik.

Emellett a sumér kőtábláktól a The Beatles Sárga tengeralattjárójáig mindent bejár a történet, elképesztő széles spektrumot lefedve hoz kulturális referenciákat. Ilyen szempontból Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című könnyvére emlékeztetett, ami szintén nagyon közel áll a szívemhez.”