Madách Imre drámai költeményét Az ember tragédiája 1. címmel mutatták be 2018. december 1-jén, a Vörösmarty Színház fennállása óta első alkalommal. A négy rendezőt, Bagó Bertalant, Hargitai Ivánt, Horváth Csabát és Szikora Jánost már akkor megkísértette a gondolat, hogy milyen érdekes volna folytatni Ádám és Éva történetét. Vajon merre és hogyan vezette az embert a huszadik század és milyen utat mutat neki a huszonegyedikben? Ebből fakadt Az ember tragédiája 2. ötlete. A mű próbafolyamata május 4-én a székesfehérvári Vörösmarty Színház online próbatermében az írók felolvasásával kezdődött. „Madách a XIX. század végén befejezte a nagy emberiség költeményét. De a történet nem ért véget. Minket az izgatott, vajon milyen alkut kötne ma az Úr Luciferrel és milyen történetekbe sodorta Ádámot és Évát a huszadik század. Felkérésünkre ennek nyomába eredt a mai magyar irodalmi élet négy kiváló személyisége, hogy kalauzunk legyen ezen a kalandokban gazdag virtuális túrán. A szöveget olvasva úgy érzem szellemileg gazdag hónapok elé nézünk.”– így vezette fel az olvasópróbát a Vörösmarty Színház igazgatója.
Darvasi László Térey János sajnálatos halála miatt került bele a produkcióba, ami több okból is nagy kihívás elé állította, nem csak a madáchi hagyomány, de immáron a Térey-hagyomány letétesévé is vált. A Keretjáték utáni első szín, a Titanic indulása előtti bál jutott neki:
„Én olyan jelenetsort próbáltam megcsinálni, amiben mozgás van, ármány, megcsalás, bűn, bűnhődés. Emberi viszonyok teljesednek és hunynak ki, alakulnak át. A rendező úr (Szikora János) kért tőlem egy euforikus alapfelütést. Ez egy indulás előtti bálban csúcsosodik ki a jelenetben, ahol a kor mindenféle reprezentatív figurája megjelenik. Ezeket a figurákat megpróbáltam élő figuraként, a rendezőm és a nézők kedvére alakítani.”
Závada Pál színe, a Nagyvárad-Berlin tengelyen játszódik, Ádámja mondhatni egy egész karriertörténetet jár be, a Nagyváradról indulva jut el a ’30-40-es évek Berlinjéig, hogy aztán a berlini fal leomlásával tetőzze be a maga karriertörténetét:
„Ádám figurája egy nagyváradi művelt polgári családi miliőbe született bele. Egy rendkívül modern, felvilágosult, minden művészeti ág iránt érdeklődik, és van annyira tébolyult és kalandor, hogy felizgatják a Németországban elindult folyamatok, és Berlinbe vágyik. Ádám egy csomó mindent egyesíthet magában: esendőségeket, erényeket és bűnöket, amelyek erre a közép európai tébolyult, és különféle eszmék vonzásába került értelmiségi figuráknak a modellje lehet, aki persze megpörkölődik a hatalom és a politikum által. Ilyen történetekbe próbáltam őt belevetni, erre jó volt egy határmenti, odacsatolással-visszacsatolással az országát változtató város, egy magyar kulturális tradíció helyszíne, közép-keleteurópai nemzetközi eszmék áramlásának keresztútján fekvő hely.”
Márton László írta a keretjátékot, ahol – csakúgy, mint Madách-nál – Lucifer szembesíti az emberpárt, Ádámot és Évát azzal, hogy mik a huszadik század egészének és a XXI. század elejének tanulságai. Emellett az ún. Picasso Színben kalauzolja el a nézőt a ’30-as évek kihívásai között:
„Picasso esetében egy zárt jelenetnek kellett létrejönnie, ahol úgy néz ki, hogy a festő nyerésre áll, mert nem tud annyi képet festeni, hogy rá ne licitáljanak a műkereskedők, csak közben múlik az idő – ez egy 15 max. 20 perces jelenet, és közben Picasso a színpadon megöregszik. Az elején még egy idősödő férfi, aki jól tartja magát, a végén már egy kifosztott öregember, akit otthagyott a felesége, akitől már nem vesznek olyan lelkesen képeket a műkereskedők, akiről a műkritikus azt mondja, hogy „valaha nagy festő volt, most már sajnos csak egy zseni”.”
Tasnádi István felvonása a közeli jövőben játszódik, de már most is létező jelenségekkel. Helyszíne a pillepalackokból és más kommunális hulladékokból összeállt, Franciaország méretű „nagy csendes-óceáni szemétsziget”:
„Madách pesszimizmusa a XX. században történtek fényében szelíd idealizmusnak tűnik, talán a legborzasztóbb rémálmában sem feltételezte volna, hogy egy európai kultúrnemzet szisztematikus népirtást fog végrehajtani egy eszelős ideológia nevében, így talán nem csoda, ha a mi jeleneteink még erőteljesebb kérdéseket fogalmaznak meg a „modern” emberiség jövőjével kapcsolatban. Komoly aggodalom szól a szövegekből, hogy merre tart a túlkínálattal felpörgetett, túlingerelt fogyasztói társadalom. A koronavírus járvánnyal már kaptunk is egyfajta választ...”
Az előadás tervezett bemutatója 2020. szeptember 12.
