„A közös éneklés csudajó dolog” – Beszélgetés Sipos Mihály prímással

Podcastok

Elméleti matematikus, aki a gyakorlatban különösen jól muzsikál: világhírű zenekarával a magyar népzene hírnevét öregbíti itthon és külföldön – immár fél évszázada. Péczeli Dóri podcastsorozata, a Puzzle ötödik epizódjának vendége Sipos Mihály, a Muzsikás együttes prímása. Podcastajánló.

 Hetvenöt éves idén, a Muzsikás pedig ötven. Van matematikai jelentősége ezeknek a számoknak?

Annyiból összefüggnek, hogy a különbözet, a huszonöt épp az ötven fele. Huszonöt év környékén is van egy váltás az ember életében, hiszen aki főiskolát, egyetemet végzett, annak akkor kezdődik el a munkája vagy a „munkaszerűen művelt hobbija”, mint az én esetemben. Az ötven év pedig egy összegzés. Akkorra már annyi élmény felgyűlik, hogy érdemes visszatekinteni.

Nagyon sok helyre vitték el a magyar népzenét, a legkisebb településtől kezdve egészen a New York-i Carnegie Hallig. Emlékszik olyan esetre, amikor valakinek változást hozott az életében a Muzsikás zenéje?

Az általános inkább az, hogy később mondják el, milyen sokat jelentett számukra egy-egy muzsikánk. Érdekes dolog, hogy azokon a koncerteken, ahol egymás mellett szólal meg egy Bartók-gyűjtés és egy Bartók-mű, a hallgató a gyűjtés hallgatása közben önkéntelenül is nyitottabbá, befogadóbbá válik. Nem az idegenség-érzés dominál benne, hanem azt veszi észre, hogy megérintette őt az a dallam, a lelke ráhangolódott.

Lelkes természetjáró. Ha dallal fogalmazhatná meg a természethez való viszonyát, melyik népdalt választaná? 

Ez nagyon nehéz kérdés, rengeteg népdalt szeretek. Odahaza állandóan énekeltünk, az öcsémmel rendszeresen úgy aludtunk el, hogy álomba dúdoltuk magunkat. Inkább az a különös, de valószínűleg ezt más is megtapasztalja, hogy ha reggel, ébredés után eszembe jut egy dallam, akármit csinálok, egész nap elő-előbukkan.

Dallamtapadást okoz.

Igen, annak a napnak biztosan ez lesz a kedvenc dala, egy másiknak pedig esetleg egy másik.

Mire figyel a természetben? 

Számtalanszor megtapasztaltam azt a jelenséget, hogy megyek az erdőben, hallgatom a madarakat, figyelem a fákat, a gombákat, és olyan gondolatok jönnek elő, amik már régóta meg akartak születni. Ezek sokszor nagyon kézenfekvő dolgok. „Hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe!”, csapok a homlokomra. Az erdőbe az ember mindig magával viszi a problémáit, a gondjait, az örömeit, és ami feszíti belülről, arra általában ott érkezik egy válasz.

Említette, hogy figyeli a gombákat az erdőben. Mint végzett gombaszakértő, gombász?

Igazság szerint nem vagyok végzett gombaszakértő. Jártam ugyan tanfolyamra, szorgalmas tanuló is voltam, dolgozatot is írtam, de amikor a gyakorlati vizsga volt, nem voltam idehaza, épp egy külföldi turnén voltunk, és ugyanígy jártam a szóbeli vizsgával is.

Mi vonzza a gombázásban? A gyűjtés élménye, mint a népdalgyűjtésnél?  

A válasz kiderül a beszélgetésből, amelyben szó esik Kodály Zoltánról, hangzó matematikáról és a hetvenes évek elején kibontakozó táncházmozgalomról is. 

Puzzle – a beszélgetés, amelyben kirakóst játszunk kiválóságaink életképeivel. Műsorvezető: Péczeli Dóri.