„A kudarc mélységet ad” – Zsolnai Gábor a lovagi érzületről

Az 1120-as évektől kezdve a lovagi életforma részévé vált a zarándoklatokon való részvétel, amelynek fő oka a természetfelettivel való kapcsolódás vágya volt. Az 1526-ban bekövetkezett katasztrofális vereség történelmünk egyik kitörölhetetlen eseményévé tette a törökök ellen a mohácsi csatát. 1526-ban II. Lajos király az ország vezetőivel a bátai kegytemplomban vett részt misén, itt tartották a mohácsi csata előtt az országtanács utolsó ülését, és indult a sereg – köztük huszonhatezer magyar lovag – a végzetes csatába.

A Történelmi Hadi Akadémia Alapítvány az utóbbi években komoly eredményeket ért el abban, hogy a magyar középkori és kora újkori hagyományok minden korosztály számára átélhetőbbé váljanak. Rendezvényeiken országszerte gyerekek ezrei lehettek részesei lovagi próbáknak, pillanthattak be a végvári vitézek életébe, szokásaiba, próbálhatták ki magukat bajviadalokon, megismerhették a kor fegyvereit, páncéljait.

Idén augusztusban újabb érdekes programsorozatot indítanak útjára: a Báta–Mohács lovagi zarándoklatot, amely nemcsak méltó újjáélesztése lesz a történelmi hagyománynak, hanem a történelem egy szeletének interaktív megismerésének lehetőségét is felkínálja. Ebből az alkalomból kérdeztük Zsolnai Gábort, a Történelmi Hadi Akadémia vezetőjét.

A magyarok magukra és a külföldiek ránk egyaránt gyakran tekintenek szívesen búsongó, „sírva vigadó”, az indokoltnál többet panaszkodó, „a múltat s jövendőt” már előre megbűnhődött (magukra ilyenként gondoló) népként, és mintha az önök augusztus 27-ére tervezett programja is ebbe a hagyományba illeszkedne. Jó ötlet a mohácsi traumára való nagyszabású emlékezéssel ráerősíteni erre a képre?

Ady úgy vélte, hogy „nekünk Mohács kell”, és valóban nagy igazság van abban, hogy a legtöbbet a kudarcainkból tudunk tanulni. Míg a siker elbizakodottá tesz, a kudarc mélységet ad, mert megállásra kényszerít, elgondolkodtat. Ezért Mohács és Muhi emlékének ápolására szerintem csakugyan nagy szükségünk van. Mohács után mindent újra kellett kezdeni, át kellett értékelni, ahogyan kinek-kinek az élete során is érdemes időnként átgondolnia, merre tart, hová tartozik, melyek számára a legfőbb értékek.

A nap programjának két szentmise is része, egy reggeli és egy délutáni. Ez arra utal, hogy kivételesen erős vallási motiváltságú résztvevőket várnak?

Egyáltalán nem, és elhiheti, hogy senkit sem fogunk a templomba betuszkolni. A nyitóprogramnak azért a bátai bazilika a helyszíne, mert 27-én lelki és fizikai értelemben egyaránt azt az utat akarjuk bejárni, amelyet a mohácsi csatára készülő egykori nemesek, lovagok. És ők utoljára akkor vettek részt szentmisén, járultak az Úr asztalához, mielőtt a csatatérre indultak.

Miért lovagi és miért zarándoklat a nap fő programpontja, a Bátáról Mohácsra vezető túra, nem pedig mondjuk kirándulás?

Sokféle zarándoklatnak volt hagyománya: kegyes, gyógyulásért felaljánlott, vezeklő és politikai zarándoklatokat egyaránt tettek az évszázadok során. A lovagok körében is bevett szokás volt zarándokolni, és nem az útvonalak különböztek a másfajta zarándoklatokéitól, hanem az érzület, a motiváció. A kalandvágy is fontos hajtóerő volt, és az a szándék, hogy a zarándoklatok által a véletlen hatalmának kitegyék magukat. Mögöttem is tizenháromezer kilométernyi lovas zarándoklat van már: Kazahsztántól a Pireneusokig sokfelé eljutottam lóháton, és meghatódva emlékezem vissza a vendégszeretet kedves gesztusaira, amelyeket országról országra megtapasztaltunk. Soha sehol nem maradtunk vacsora és szállás nélkül, egyetlen nemzetre sem lehet rossz szavam a megismertek közül. Az augusztus 27-ei túrát azzal tesszük lovagi zarándoklattá, hogy állomásról állomásra előadások lesznek a témáról: a lovagi kultúráról és a lovagok zarándoklatainak történetéről, a mohácsi csatáról, a középkori magyar királyság európai kapcsolatairól. Tudatosítani akarjuk azt is, hogy a téves híresztelésekkel ellentétben nem voltunk cserben hagyva 1526-ban: hat országból kaptunk katonai segítséget, és a magyar királysághoz tartozó hét nemzet fiai is mellettünk, vállvetve küzdöttek a csatatéren. Ennek emlékére 2026-ban az összes egykori szolidáris országból küldöttséget hívunk majd a megemlékezésre.

Fotó forrása: Történelmi Hadi Akadémia