Csonka Liberta: A kutyák az emberhez vezetnek, ha engedjük
Csonka Liberta filozófus egyik fő kutatási területe az ember-állat kapcsolatok – új filozófiát dolgozott ki, amely doktori disszertációjának témája. A künofilozófia rámutat, hogyan tehetjük szebbé az emberi kapcsolatainkat a társállatunkkal megélt kapcsolat tudatosításán keresztül. Másik kutatási területe a filozófia mint életmód, életművészet, valamint a művészeti önkifejezés 21. századi formáinak felismerése, mely gyakorlat a filozófiai és művészi karrierjében is testet ölt. Liberta – aki az EB OVO Közhasznú Egyesület alapítója – jelenleg magyar és angol nyelven oktat a Pécsi Egyetem Kultúratudományi, Pedagógiai és Vidékfejlesztési Karán, és országszerte rendszeresen vezet filozófiai kávéház alkalmakat.
Mi az általad megfogalmazott új filozófiai álláspont, azaz a künofilozófia lényege?
A künofilozófia a jelenlegi gondolkodási formánkból való kilépésre – az antropocentrikus világkép meghaladására – és egy új gondolkodásmód megfogalmazására, megvalósítására tesz kísérletet. Az állatok vizsgálata során gyakran az emberekéhez hasonló jellemzőket keresünk – értelmesek-e, éreznek-e fájdalmat, tudnak-e beszélni stb. –, tehát emberi nézőpontból közelítjük meg az állatot. A nagy kérdés: ki tud-e lépni az ember ebből a szemléleti módból és ha igen, akkor mi történik? Ennek a kérdésnek a megválaszolására tettem kísérletet, amikor azt mondtam, hogy a 21. századi kutyatartók a 21. század sétáló filozófusai. E szerint a nézőpont szerint ember és kutya episztemikus egységet alkot – ebben az egységben nem egy verbális filozófiai életmódról van szó, hanem a verbalitás előtti cselekvő filozófiáról, egy filozófiai gyakorlatról. Azt feltételezem és állítom, hogy a 21. századi, nyugati ember társállattal való együttélésében megnyilvánul a poszthumán filozófiai gyakorlat. Ennek a fogalmiságát alkottam meg. A kutyával folytatott együttélés során olyan gyakorlatot őrzünk, amelyet az emberi kapcsolatainkba bele-, visszaemelve sokkal valóságosabbá, természetesebbé, sokkal közvetlenebbé tehetjük azokat.
A mai emberek szinte már csak a szemükkel kapcsolódnak – vagy már azzal se –, és emiatt elszegényedett, elmagányosodott az emberi lét. Itt jön a képbe a kutya: ha hagyjuk, hogy a kutya vezessen minket, akkor ő elvezet minket az embertársainkhoz. Míg korábban a tűz természetes fénye köré gyűltek az emberek, úgy most, a 21. században a kutya köré gyűlhetünk. Sokan ma a társállatukkal alkotnak egy egészet és élik meg azt, ami az emberi kapcsolatokból már kiveszett. A kérdés: ez az igazi emberi élet, jó élet-e ez? Vagy az lenne a feladatunk, hogy emberekkel is megéljük azt a közelséget, amit ma már sokan többnyire csak a társállatainkkal tudunk?
Hogyan ültethető gyakorlatba egy emberi kapcsolatban az, amit a kutyánktól tanulunk?
Például úgy, hogy nem vágja el a kapcsolatunkat az egyet nem értés. Ha a kutyám ellenkezik velem, értetlen, épphogy a kapcsolódást igyekszem megvalósítani vele, nem pedig elhidegülök. Az emberi szeretetkapcsolódásainkban is lehetnénk ilyen bátrak. A kutyám jelenlétében nem törekszem tökéletességre – kölcsönösen elfogadjuk egymást úgy, ahogy vagyunk. Tudnék egy emberrel így, ennyire odaadóan, elkötelezetten, hűségesen élni? A 21. századi ember felnőttsége abban rejlik, hogy emberként tud-e – sőt: akar-e – kapcsolódni egy másik emberhez. Hiszen ez nem egyszerű vagy könnyű dolog. A szeretet olykor fájdalmas is.
A kutyánkkal való kapcsolódás megfigyelése által a nagybetűs Természethez kapcsolódhatunk vissza?
Igen, csak mit értünk természet alatt? Ez egy összetett kérdés. Itt az ember természetes természetéhez szeretnénk eljutni.
Úgy gondolom, hogy már gyakoroljuk ezt a működést, csak még nincs szavakba öntve, megfogalmazva a folyamat. Csodálatos létezőnek tartom az embert, és bízom a leleményességében.
Mi az általad tartott filozófiai kávéházak jelentősége?
Az állatokat szeretjük pusztán azért, mert itt vannak, jelen vannak, de az emberi találkozások sokszor valamilyen cél köré összpontosulnak. Ezeken a beszélgetéseken egy fogalom körül gyűlünk össze, majd a jelenlévőkkel szabadon gondolkozunk, együtt töltünk két órát. Egy közös sétát teszünk a gondolatok világában, ahol a kapcsolódás- és tudásvágy vezet bennünket. Külön nem készülünk, minden tudás itt van bennünk – ezt osztjuk, hallgatjuk meg, együtt vagyunk. Itt inkább a közös gondolkodás a fontos, mint a tudás átadása. Filozófusként feladatomnak érzem, hogy a kutatás mellett teret teremtsek a filozófiával való találkozásra, annak gyakorlására, és a közösségeket segítsem a kérdésközösséggé válásban, vagy magam is olyan közösséget építsek, aminek alapját az adja, hogy együtt gondolkodhatunk.
Hogyan lehet a filozófia életmód ?
Ez a kérdés az antik filozófiához nyúlik vissza, ami a jó élet megvalósításával foglalkozott. Ez maga a praxis: a filozófián keresztül nyert belátásaim hol jelennek meg a mai világban, és hol tudom ezt a tudást a saját életemben próbára tenni? Hogyan tudom a félelmeimet kíváncsisággá alakítani, ezáltal új tapasztalatokat szerezni és megváltoztatni a világ- és emberképemet? Ezzel kísérletezem a művészi, zenei önkifejezés terén is. Tudok-e olyan teret teremteni, amibe én magam bátran bele tudok nyílni, majd abba sikerül-e másokat is behívni? Az Élőfilozófia - Gondolkozó test című műsorom alapszabálya, hogy olyan közeget teremtsünk a kibontakozásra, amiben mi, a műsor készítői is gyönyörben érezhetjük magunkat.
Online is megjelenik ez a filozófiai műsor?
Igen, az Élőfilozófia megalkotása előtt sok minden átfutott az agyamon, ami miatt kibújhattam volna a műsor megalkotásának felelőssége alól, de éreztem, hogy 21. századi filozófusként feladatom a filozófia láthatóvá tétele online is. Ha a kollégáimmal ezt nem csinálnánk, lehet, hogy eltűnne ez a fajta együttlét és együtt gondolkodás. Az online térben az absztrakt világ jelenik meg, épp ezért, úgy gondolom, teret kell nyerni benne a léleknek is, a kuszaságnak is – annak a kuszaságnak, ami megértésre ösztönzi a befogadót. A műsorban megmutatom a lélek sokszínűségét, hogy a hallgatók elméje dolgozhasson annak értelmezésén. Filozófia az, amikor ráérzel arra, hogy van egy elméd és belülről megsimít a saját értelmed – mindenkinek nagyon jól áll az, amikor ez megtörténik.
Fotó: Hegyi Júlia Lili / Kultúra.hu
