Jól gondolom, hogy egy kicsit eltűntél, kiestél a pesti körforgásból?
Legfeljebb a budapesti miliőből tűntem el, mert még a pandémia előtt elköltöztem Zalába, Szentkozmadombjára. Nem szeretem úgy hívni, hogy Budapest és vidék, mert Magyarország nem annyira nagy ország, hiszen hat óra alatt át lehet utazni hosszában. Sokkal egységesebb lehetne kulturálisan, jó lenne, ha Budapest nem szakadna el ennyire a vidéktől. Előnyös dolog egy falusi közegben, akár az erdő közepén élni: nyugodtabb, békésebb és jobb közösségi elvek alapján működik. De azért hiányzik ám Budapest!
Amikor a fővárosban éltem, sokkal több budapesti koncertem volt, de kevesebb az ország más városaiban. Most fordítva van, ezt jó lenne valahogy áthidalni. Sokan mondják – mert közben programszervező is lettem –, hogy kell majd szereznem magamnak is egy menedzsert. Most az új lemezen dolgozom, ezért nincs elég időm, hogy a külön a koncertek szervezésével is foglalkozzam, de szerencsére azért így is sok felkérésem van.
Mennyiben más Szentkozmadombján az életed, milyenek ott a hétköznapok?
A természet közelsége miatt teljesen más ott az élet: tágas a tér. Szeretem a hely időtlenségét, bár ez egy zsákfalu, mégis mindenfelé nyitva van. Összesen három utcánk van, hetven lakossal. De azért nálam mindig nagy a nyüzsgés, jönnek-mennek az emberek, főleg, amikor rendezvény van a faluban.
Nálunk érdemes egy hétre előre bevásárolni, aztán bevackolom magamat, és ugyanúgy dolgozom, mint mindig: akár egy hétig ki sem mozdulok.
Itt 24 órában a művészettel lehet foglalkozni.
Ilyenkor pályázatokat írok, meditációs zenéket készítek Tamás mágus és médiumnak és Horváth Diának, írom az új lemez dalait, videózom, weblapokat frissítek, portfóliókat készítek. Újabban sokszor használok a dalaimhoz elektromos zongorát is – Müller Péter Sziámitól kaptam még korábban –, amin mindenféle hangszínt tudok alkalmazni. Tanultam zongorázni, de eddig csak gitárral írtam zenét. Mostanában derült ki, hogy ez felszabadult bennem, és már a billentyűkkel is tudok kreatívan alkotni. Lovas András segítségével sokat fejlődtem az otthoni demókészítések során. Úgyhogy nagyon sok minden ebben az időszakban bontakozott ki.
Közben jó érzés néha kimenni a természetbe, füvet nyírni, gazolni vagy csak egy jó nagyot sétálni. Ez a nyugis közeg jól kiegészíti az amúgy pörgős életemet. Nincs az, hogy kilépek a házból, jönnek az autók, és már rögtön stresszbe kerülök. Itt meg lehet nyugodni.
Azzal próbálom még a jelenlétemet fejleszteni, hogy létrehoztam egy Szívfürdő Café nevű csoportot a közösségi médiában, ahol megoszthatjuk egymással a szívvel kapcsolatos tapasztalatainkat, történetünket, akár művészi formában is, segítve ezzel egymás és mások felemelkedését, szívbéli gyógyulását. Az elmúlt időszakban több párkapcsolati csalódás, fájdalom ért. Szeretném átadni azt a tapasztalatot, hogyan tudtam meggyógyítani magam, hogy ne fájjon, ami fáj. Hirdetni szeretném, hogy még a legelvetemültebb, legnagyobb művészeknek és a legnagyobb bolondoknak is kell, hogy legyen egy társa az életéhez.
Nem ismerek nálad termékenyebb női alkotót: 16 szerzői lemezed van. Kuriózum, hogy a dalszövegeket és a zenét is te írod. Tudod, hogy hány dalt írtál már?
Két-háromszázat. A májusi francia turnén is megállíthatatlanul jöttek a dalötleteim, nagyjából húsz-harminc született meg a fejemben egy este alatt.
Nálam mindenből dal lesz!
Több lemez is lapul a fiókomban, például egy a capella, egy Második puszi című gyereklemez, egy mantra és a most készülő Jönnek csodák!
Még mindig a szerelem viszontagságairól szólnak a dalaid?
Igen, én erre születtem. Még a nevemben is benne van: Istár a szerelem és a csillagok babiloni istennője, ebből származik az Eszter név. Már kétévesen nemcsak szfinxeket, faunokat, kentaurokat rajzoltam, hanem androgünöket is, csókolózó párokat, „egybefejeket”. Eddig az egész életem a dualitás, a szerelmi viszontagságok, bánatok, elvesztések, felismerések megfogalmazása volt. Most pedig egyfajta emelkedettségbe engedtem bele ezt a szerelmi rezgést, amiben már nem jelenik meg az egó. A dalaimat emelővé teszem, és nem a dualitást erősítem velük, már nincs bennük a fájdalom, a szemrehányás. Aki ezt átéli és érti, az nem is gondolkodik azon, hogy melyik utat válassza, mert tudja, hogy az egység a fontos, a feltétel nélküli szerelem, a megengedés, az egók és a félelmek elengedése, a bátorság.
Sok társművésszel dolgoztál együtt, többek között Góbi Ritával, Karafiáth Orsolyával, Fluor Tomival. Hogy alakulnak ki ezek a kapcsolataid, illetve vannak-e még ilyen alkotói összefonódásaid?
Ezek általában véletlen találkozások voltak. Karafiáth Orsit például úgy ismertem meg, hogy a Rájátszás-produkcióban elfogytak mellőle a párjai. Ebben a sorozatban ismert zenészek dolgozzák fel egy-egy költő versét, ők pedig cserébe a dalszöveget írják át. Tehát költészet és koncert is egyben. Így jöttem a képbe, és nagyon jól egymásra találtunk, ezen a nyáron is sokat fogunk együtt dolgozni. A mostani előadásunk címe: Emelkedés a szerelembe. Tehát minden mindennel összeér. Ő felolvassa a verseit, prózáit, én pedig az ütőhangszeres zenésztársammal, Molnár Zoltánnal kiegészülve előadom az Orsi versei alapján készült számokat és persze a saját dalaimat is.
Sok társművésszel dolgozom együtt már szervezőként is. A közelmúltban két sikeres rendezvényem is volt Szentkozmadombján, ami az ottani önkormányzat dolgozóinak a segítségével valósult meg. A Híres dalnokokra a hívásomra Gryllus Dániel és Másik János is eljött. Áprilisban a Harmónia fesztiválon részt vettek Tamás mágusék, Szendrődi Mária mesemondó, Nemes Levente, Heinczinger Mika és a Zoord együttes is. Hangterápiáztunk, mantrakoncerteztünk, az Albatrosz Tánc Sport Egyesület légszőnyeggel mutatott be akrobatikus elemeket, és én is felléptem duóban az új lemez dalaival. Ezután indultunk útnak Franciaországba, Lille-be, a Hangfoglaló támogató programon belül kaptuk ezt a lehetőséget. A zenéink hangulatát magukénak érezték a franciák, létrejött egy szinkronicitás, inspiráló volt a turné.
Jelenleg hány formációd van?
A Takáts Eszter duóban Molnár Zoltánnal (ütőhangszerek) játszom. A Takáts Eszter Band Akusztik egy trió, amiben a duó kiegészül Lovas Andrással (basszusgitár, tradicionális hangszerek), emellett mantrakoncertet is adunk Takáts Eszter Mantra Experience néven.
Van még az Első puszi című előadásunk Bellus Attila színművésszel és ütőhangszerrel, illetve a Karafiáth Orsolyával közös műsor szintén Molnár Zoltánnal kiegészülve. És vannak közös tervek Szendrődi Mária mesemondóval és Tamás mágusékkal is. A zalai formációm, a MoJazzter az új lemezem munkálatai és az új projektek miatt háttérbe szorult, de szeretném folytatni majd az alkotást Monostori Jánossal is.
Véget ért a bulizós korszakod?
Most másképp bulizom: az a buli, hogy lenyírom a füvet. Vagy jó társaságban lenni, jókat beszélgetni, az is jó buli. Franciaországban részt vettünk egy jó kis parádén, az Utopia Festivalon. Érdekes módon az is a szerelemről szólt. Mindenütt óriási szívek, vattacukrot fújó kamion: a levegőből kapkodtuk a vattacukrot. Mintha velem rezonált volna az egész fesztivál, óriási buli volt! A buli most a mindennapok csodája. De jó buli lehet akár egy párkapcsolat is. Nagyon szeretnék kiteljesedni egy boldog párkapcsolatban, ahol mindazt meg is élhetem, amiről éneklek. Egy szeretetteli, oldott, közvetlen, biztonságos, felszabadult, egymást tanító közös létezésben élni, ahol fontos az egymáshoz való gondtalan igazodás.
A legújabb dalod címe: Jönnek csodák! Jönnek?
Igen, jönnek csodák.
Csoda az, amikor hiszel valamiben, és tényleg megtörténik, mindenféle akarat, presszió nélkül.
Boldog lennél, ha a járókelők Takáts Eszter-dalokat fütyörésznének?
Az biztos jó lenne! Nem magam miatt, hanem azért, mert célomnak fogalmaztam meg azt, hogy a dalaimmal jó rezgésekre tudjam emelni az embereket. Egyfajta elégedettségbe, boldogságba, örömbe, elfogadásba, felébredésbe szeretném terelni őket. Hogy mindenki megtalálhassa a neki szánt utat, és megélhesse önmagát, megvalósítsa a küldetését. Többször is hallottam már, hogy valakinek akár az életét is megmentette egy dal.
Milyen fellépéseid lesznek nyáron?
A duóval koncerteztünk a Somló Fesztiválon, az Alsóörsi Keresztény Zenei Napokon. A trióval – Lovas Andrással kiegészülve – fellépünk Jászberényben. Velük közösen egy mantraelőadásunk is van, ami terápiás jellegű. Júliusban az Olai Fesztiválon és a magyarföldi Fatemplom Fesztiválon koncertezünk duóban, majd Kapolcson, a Művészetek Völgyében. Az Első puszi című gyerekelőadásunkkal is turnézunk Bellus Attila zalaegerszegi színművésszel és Molnár Zoltánnal. És vár rám egy klipforgatás, stúdiózás is, hiszen folyamatosan készülünk az őszi lemezbemutatónkra.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
