A magyar avantgárd művészpárja a Kassák Múzeum új kiállításán

A tárlat Újvári Erzsi és Barta Sándor életművén keresztül vizsgálja a művészet és társadalom kapcsolatát az első világháború kitörésétől az 1930-as évek végéig. Olyan alkotókról van szó, akik a fikciót és a valóságot, az utópiát és a politikát, a művészetet és az életmódot átjárható területekként képzelték el.

Újvári Erzsi kamaszkora óta publikált bátyja, Kassák Lajos folyóiratában, a Mában. Későbbi férje, Barta Sándor a Galilei Kör tagjaként csatlakozott az aktivistákhoz az 1910-es években. A „maistákkal” heves vitát folytató fiatalember később a lap belső munkatársa lett. A pár költői pályája és személyes kapcsolata is ezekben az években indult. 1919-ben házasodtak össze.

Barta alakja az elmúlt évtizedekben homályba veszett. Legjelentősebb versei, a Primitív szentháromság, az Idő kristálya: Moszkva vagy Az őrültek első összejövetele a szemetesládában azonban a magyar expresszionizmus és dada figyelemreméltó darabjai, melyek időről időre felkeltik az irodalomtörténészek érdeklődését. Újvárira mint az avantgárd költészet kevés női szereplőinek egyikére pedig újabban a háború alatt a hátországban küzdő nőknek hangot adó prózái miatt figyeltek fel a szakemberek.

A kiállítás címében megidézett csodálatos történet Barta
jellegzetes, utópisztikus riportregényére utal, a kérdőjel pedig arra a mára
nehezen kibogozható viszonyrendszerre vonatkozik, amelyben szövegeik
megszülettek.

A Kassák Múzeum tárlata azt vizsgálja, hogy Újvári és Barta életét és műveiket hogyan befolyásolták és alakították a korabeli művészeti és politikai gyakorlatok, a szépirodalom és az utópia, a művészeti és a társadalmi szerepfelfogások vagy a költői hang és az intézményrendszerben betölthető szereplehetőségek problematikája.

Az egykori szemfedélgyári munkás, Újvári Erzsi példáján keresztül a kiállítás olyan kérdésekre is keresi a választ, hogy milyen volt a munkásosztálybeliek társadalmi mobilitása, hogy egy erősen hierarchikus társadalomban miként tudott a munkás származású alkotó sajtónyilvánosságot kapni. De az is felvetődik, hogy vajon a hagyományosan férfias, forradalmi tematikájú versek miként hatnak, ha megjelenik bennük a nők és a gyerekek nézőpontja. Vagy egy másik kulturális összefüggést vizsgálva: milyen fórumokon juthattak szóhoz a nők az avantgárdban.

Az emigráció alatt a húszas években a Ma folyóirat szellemisége és koncepciója teljesen megváltozott. A folyóirat gárdája Bécsben lényegében széthullott. Elképzeléseik a művészet szerepéről egyre inkább eltértek egymástól, ami hamarosan szakításhoz vezetett köztük.

A kiválást követően Barta és Újvári saját lapokat alapítottak. Később a Szovjetunióba költöztek. Ez nemcsak további művészi pályájukat, de személyes sorsukat is megpecsételte.

A május 22-ig látható kiállítás a művészpár közelmúltban
megvásárolt hagyatéka, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Kassák Múzeum
gyűjteményében őrzött dokumentumok segítségével ad támpontokat ennek a világnak
a megértéséhez.

Nyitókép: Újvári Erzsi és Barta Sándor az 1920-as évek első felében. Forrás: PIM/Kassák Múzeum