Baumgarten Sándor hazánk egyik legtermékenyebb építészeként csak iskolaépületből több mint háromszázat tervezett. Ezek egyike, a református főgimnázium Nagykőrös első kétemeletes épülete volt 1901-ben, és nem csupán a méretével, hanem a stílusával is kitűnt a város többi épülete közül: a szecesszió első hírnöke volt itt. Baumgarten a magyaros szecesszió hazai nagymesterével, Lechner Ödönnel együtt dolgozott a budapesti, Hold utcai Magyar Királyi Postatakarékpénztár tervezésén, és Lechner hatása a ma Arany Jánosról elnevezett gimnázium épületén is felfedezhető. A szabadon álló, tengelyesen szimmetrikus iskolaépület főhomlokzatát a város címerével ellátott oromzat díszíti, amelyet a helytörténet által Attila sátrának nevezett, nyolcélű gúla koronáz. A homlokzat tégladíszítése, a kovácsoltvas kapu, a szívmotívumok ismétlődése mind a nagy elődöt, Lechnert idézi. (Természetesen nem a ma is álló épületben, hanem annak elődjében, 1851 és 1880 között tanított itt költőóriásunk, Arany János.)
A város főterének egyik legimpozánsabb épülete a Jeney Ernő által tervezett Postapalota. Az egykori bérház földszintjét akkor a postahivatal foglalta el, innen az elnevezése. Az 1905-ben felépült elegáns, szecessziós palota bármely nagyváros dísze lehetne. Tervezője 1902-ben városi mérnöki állásba került Nagykőrösre. Az irodájában dolgozó, mindössze 26 éves építészt az elismert műegyetemi tanár, Czigler Győző ajánlotta e pozícióra. A Postapalota teteje 1951-ben leégett, de szerencsére 2009-ben eredeti szépségében helyreállították.
A magyaros szecesszió elfogadottságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a városközponton túl a zömükben földszintes paraszti-polgári házak is a szecesszió jegyében születtek.
A nagykőrösi szecesszió történetét az is erősen meghatározta, hogy a városban működött Molnár Dániel kerámiagyára. Molnár 1890-ben kapott iparengedélyt cserépkályha- és épületkerámia-gyártásra. A legendás Zsolnay-gyár helyi konkurenciája volt, és nagyrészt a dél-alföldi régió épületkerámiáinak szállítója lett. Természetesen ennek székhelyén, Nagykőrösön is számos épületet ékesítenek a díszei, ráadásul egy-egy kerámiaforma több házon is visszaköszön.
A polgári házaknak a népi építészet hagyományait követve csak az utca felőli homlokzatát díszítették, a belső oldalak főleg takarékosságból egyszerűek maradtak.
A Jakabházy–Eötvös-kúria homlokzatát klinkertéglákkal burkolt és stukkódíszekkel teljesen beborított falfelületek színesítik. Napraforgók és mákvirágok, vadgesztenyék és geometrikus minták váltakoznak rajta. Az épület tervezője és építője Szarvas György volt, aki helyi építőmesterként rendkívül fontos szerepet töltött be a nagykőrösi városkép kialakításában. (A szecesszió alföldi fővárosában, Kecskeméten, az Erkel Ferenc utca 1.-ben álló Dömötör-házon majdnem ugyanez a napraforgós homlokzatdíszítés látható.)
Szarvas György fantáziája rendkívül gazdag volt, és roppant igényes megrendelők kérték fel, így a megtört vagy hullámos vonalú oromzatok mellett szerte a városban hihetetlen formai gazdagságú és motívumvilágú épületeivel találkozhatunk.
Geometrikus minták, szíves, magyaros, stilizált, természethű, növényi és madáralakos díszítmények egyaránt megtalálhatók a házakon.
A csodás homlokzati megoldásokon a házak alaprajzának újító megoldásai is a modernizmus elterjedését jelzik.
Bármerre indulunk is Nagykőrösön, sétánk soron hamarosan belebotlunk a magyaros szecesszió valamelyik szépséges gyöngyszemébe.
Forrás: Felfedező utak. Szecessziós épületornamentika a vidéki Magyarországon. Holnap Kiadó, 2016. Szerkesztette: Brunner Attila.
Nyitókép: A Jakabházy–Eötvös-kúria homlokzata. A képek a szerző felvételei.
