Két Topolánszkyt is láthatott a publikum egy este az egri Gárdonyi Géza Színházban a Stúdiószínházi Fesztiválon. Az ifjabb − a Magyar Táncművészeti Egyetem klasszikus balett tagozatának hallgatója − a Tellabor társulatának Shakespeare-feldolgozásában táncolva nyűgözte le társaival a nézőket. Édesapja ezúttal nem a színpadon, hanem a színfalak mögött, a GG Tánc Eger vezetőjeként és a fesztivál ötletgazdájaként volt jelen. A találkozás apropóját ugyan a fesztivál adta, de Topolánszky Tamás a szakmai kulisszatitkokba is betekintést engedett.
Egerben járunk, ahol a Gyulai Várszínházi Fesztivált követően itt is nagy sikert aratott a Tellabor Sok hűhó semmiért című produkciója. Az együttes vezetője, Kulcsár Noémi ezúttal a Táncművészeti Egyetem többségében kortárs-moderntánc szakos hallgatóival, valamint Kalmár Attila és Csere Zoltán táncművészekkel állította színpadra korábbi darabját. Szeptembertől szülési szabadságát tölti, ezért csak telefonon értük el.
„Tudja, mi a gyerekek sikerének titka? Hogy önazonos a táncjáték, 16-18 éves kamaszok problémáival foglalkozik, pont ahány évesek ők maguk. Korábban felnőttek táncolták, de most ennek a generációnak a táncosaival szerettem volna felújítani a darabot, hiszen olyan problémákat feszeget, ami a mai fiatalok mindennapjait határozza meg. Ilyen módon aktualizáltam. Borzasztó büszke vagyok rájuk, 50-50% esély volt rá, hogy vagy fanyalogva fogadják őket, vagy kirobbanó sikerük lesz. Remélem Gyula és Eger után Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban is bemutathatjuk majd a gyerekekkel" – mondja.
Közben zajlik a fesztivál, a Tellabor előadását követően a
Miskolci Balett következik. Topolánszky Tamást a szünetben sikerül
mikrofonvégre kapni.
Úgy látom, nagy az érdeklődés a
táncprodukciók iránt.
T.T.: Nagyon kis büdzséből született ez a programsorozat, viszont színes palettával, és teltházakat produkál. Mellénk állt a város, nyertünk Nemzeti Kulturális Alaptól támogatást, és egyéb pályázati lehetőségeket, így vált kivitelezhetővé.
Amióta a GG Tánc Eger élére kerültem, semmi más célom nem volt − néptáncos gyökereim később a kortárs tánc és a klasszikus balett felé vittek −, mint létrehozni a három stílus elegyét, egy színes, nézőbarát, nem öncélú tánckínálatot.
Ez persze nem könnyű. Vannak sikereink, és vannak olyan visszajelzések, amelyek elgondolkodtatnak, ez folyamatos tanulás nekem is. A fesztivállal az is volt a vágyam, hogy másokat is megmutassunk ebben a közegben. Mint szakmai bizottságok tagja, feladatomnak érzem, hogy minél több tánctagozatot megmozgassak. A stúdió meghatározza az ide elhívható előadások méretét és stílusát. Intim térről van szó, viszont a Pécsi Balett és Frenák Pál társulata is fellépett. Minél több dolgot szeretnék megmutatni a publikumnak, hogy tudjanak választani.
Ha teltházakat produkálnak egész évben, nyilván sikerül.
T.T.: Igen. Nagyon elkényeztetnek a nézők, bár sokat is dolgozunk érte, hogy szeressenek bennünket. Egy olyan műfajról beszélünk, ami még mindig nagyon hátul van és a színházi tánctagozati lét nagyon sok kompromisszummal jár. Ügyesen kell kitalálni minden évadot, hogy motiváltak legyenek a táncművészeink a saját bemutatóikban, mert így a színházi produkciók is jó minőségű táncosokkal gazdagodnak. Ha csak tánckar lenne, az nem ugyanaz a kihívás, de azt nem is vállalnám, mert az szakmailag nem érdekel. Önálló darabokat készítünk, de például az operettekben is táncolunk. Széles réteget igyekszem elérni. A fesztiválon például 1-5 éves korúaknak szóló baba táncelőadás is volt, a Bozsik Yvette társulat előadásában.
A Tellabor Shakespeare-feldolgozása viszont már nem piciknek való.
T.T.: Valóban. Sokkal inkább kamaszoknak. Fontos, hogy a táncfesztivál ennek a művészeti ágnak ne csak nézőket, hanem művelőket is találjon. Meg kell mutatni, hol tartanak felnövekvő táncművészeink. Volt már itt néptánc, azután klasszikus balett tagozat, most pedig a modern osztálynak volt előadása, amiben klasszikások is vendégeskedtek Kulcsár Noémi darabjával.
A mai világban, amikor az emberek harmincéves korukban még pörögnek, anyukával laknak és azt sem tudják, mit csináljanak az életben, vannak azért kemény fiúk, lányok, akik egész nap dolgoznak, és határozott célokkal rendelkeznek 17-18 évesen.
Értelemszerűen még nem érett művészek, de megszívlelendő, amilyen munkával készülnek a nagybetűs életre. Ezt érdemes megmutatni, mert ha valakinek megtetszik, akkor lehet akár művelője is a műfajnak, vagy csak nézője, akkor is jó.
Az említett előadásban a klasszikus osztály legsikeresebb diákja is táncolt, a fia, Topolánszky Vince.
T.T.: Igen. Nem vagyok vele túl szigorú, bár ő az ellenkezőjét állítja. Nem könnyű neki, hogy az apja az egyetemen tanít, ahol ő tanul. Látok ezer hibát még, de alázatos, szorgalmas, nem csupán tehetséges. Csodálatos érzés volt, mikor tavaly a Nurejev Balett Gála döntőse volt az én koreográfiámmal, ahol világsztárokkal léphetett fel, és egyedüli magyarként képviselte a diák generációt. Remélem, hogy sikeres és boldog művész lesz. Olyan örömet és adrenalint ad, amikor egy táncos felmegy a színpadra, amit nem lehet semmivel felcserélni, jóllehet nagyon nehéz szakma.
Az Ön családjában ez többeknek megadatott. Önnek is. Megérte rááldozni az egész életét a táncra?
TT.: Igen. Ebben biztos vagyok. Még mindig táncolok időnként, de már ritkán. A Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) néptánc szakán végeztem, majd 10 év következett a Szegedi Kortárs Balettnél, 5 a Grazi Operában, utána az Experidance táncmestere voltam. Ezt követően már inkább koreografáltam, tanítottam, saját projekteket csináltam. Egy-egy felkérésre szívesen táncolok, de ez egész másfajta kondicionálás már. Itt az egész GG Tánc Eger menedzsmentjét nekem kell vinnem. Van persze segítségem, de sokat koreografálok, miközben minden teendőnek személyesen megyek utána. Reggel 7-től éjfélig dolgozom. A szabadnapomon az MTE-n tanítok.
Sosem pihen?
T.T.: De, nyáron. Akkor nem vállalok munkát. Az a családomé. Imádnak lovagolni meg lovashintót hajtani. Nagyon szeretem a régi autókat is. Járunk a Balatonra, és régebben nagyokat túráztunk heteken át szerte a világban. Dde most a gyerekek már nagyok, és örülök, ha pár napot sikerül összehoznunk négyesben. Igazi ajándék az is, ha otthon lehetek a házamban, nyugalomban. Nagyon megbecsülöm.
