A Margit-sziget a rómaiaktól napjainkig

A Margit-sziget geológiailag Budapest legfiatalabb területe: a Duna zátonysziget-építő tevékenységéből született. Mai formáját a 19. században, a nagy rakpartépítések idején nyerte el. Ekkor terméskővel vették körül, hogy a Duna ne koptassa a partjait, valamint a sziget északi részén található Fürdő-szigetet elkotorták, a déli oldalon fekvő Festő-szigetet pedig a szigethez kapcsolták.

Római fürdők az ókorban

Az 1775-ös jeges árvíz előtt még római fürdők falazata állt a Fürdő-szigeten, a Margit-sziget északnyugati és keleti partjain. Salamon Ferenc, Aquincum topográfiájának kutatója 1878-ban így írt erről: „A hajógyár szigetén több nevezetes római emlék mellett egész épűleteket, egy fürdőházat találtak. A Duna amaz ágában, mely az ó-budai szigetet ma elválasztja a száraztól, két tetemes kőfal fekszik keresztben a vízszín alatt. Egyik a kis lánczhídon felűl 120, a másik azon alúl 37 ölnyire, mi elárulja, mit mívelt itt a folyam.”

Szabó József geológus az 1850-es években tudományos közleményben jelenti, hogy megtalálta azokat a felhévízi forrásokat, amelyek a római meleg vizes fürdőket táplálhatták: „A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni, ha a Duna állása csekély. (…) Homok s kavics képezte felületén számos meleg forrás van, melyek körül meglepő számmal tengenek növények s állatok.” Végül aztán József főherceg megbízásából Zsigmondy Vilmos geológus lokalizálta a meleg vizű forrásokat 1866-ban. A fúrások során 118,5 méter mélységből 43,8 °C-os gyógyvíz tört fel. A mintákat Than Károly elemezte, és megállapította, hogy a víz 116-féle nyavalya gyógyítására alkalmas.

Középkori épületek a szigeten

A Margit-sziget növényzettel sűrűn benőtt területét az Árpád-korban keresztény épületekkel építették be. 1225-ben II. András a Nyulak szigetét a premontrei Szent Mihály prépostságnak adta. (Az elnevezés feltehetően elírásból ered: a Nyulak szigete latinul Insula leporum. Valószínűsíthető, hogy a területet valójában Insula leprorumnak, vagyis Leprások szigetének nevezték, mivel vélhetően fertőző betegségekkel küzdők karanténszigete volt.) 

A 13. században a sziget várakkal, templomokkal, kolostorokkal és valószínűleg legalább egy faluval beépült, népes hely volt. A királyi udvarhelyen túl a premontrei templom lehetett az egyik első épülete, amit IV. Béla építtetett a rend számára. Szintén ő volt az, aki a domonkos apácáknak templomot és kolostort emeltetett, amelyben később szentté avatott lánya, Margit is élt 1252-től haláláig. A ferences kolostor legkésőbb a domonkos kolostor alapítása utáni években épülhetett, 1278-ban már biztosan állt. 

A johannita és az érseki vár annak a védelmi rendszernek a részeként épült, amelyet IV. Béla a tatárok ellen húzott fel. A Margit-szigeten valószínűleg jobbágyfalu is volt, ahol az egyházi népeket kiszolgáló világiak éltek. A század végétől a sziget vesztett jelentőségéből. Egy ideig a pozsonyi klarisszák birtokolták, de aztán a terület visszavadult eredeti állapotába, és sokáig kaszálóként használták. Legkésőbb Buda török kézre jutásakor a szerzetesek és a sziget egyéb lakói elmenekültek a szigetről, így teljesen elnéptelenedett, épületei pedig romlásnak indultak. Buda visszafoglalásakor a romos épületekben katonai raktárakat és szükségkórházakat létesítettek. 

A Margit-sziget a 19. században angolkertté alakul

1790-ben Sándor Lipót kapta meg a sziget használati jogát évi ötszáz forint ellenében. Nyári pihenőhelyet alakított volna ki rajta, amelyről a Magyar Hírmondó így ír: „A Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az úgy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyúl-szigetéből egy kies mulató helyet formálhasson. Derekasan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely némineműképpen előbbeni fényességét.” Schönbrunnt próbálná pótolni ezzel a területtel, ám nagyszabású tervei korai halála miatt nem valósulnak meg. Csak egy majorosház és két nyári palota készül el. A sziget 1810-ben teljes egészében József nádor tulajdonába került. Ekkor más nevet kap: Nádor- (más néven Palatinus-) sziget lesz belőle.

József nádor nyaralót építtet a szigeten, főkertésze, Tost Károly pedig megkezdi angolkertté alakítását. A nádor csak a nyaralója közvetlen környékét formálja a maga képére: itt virágágyásokat alakítottak ki, és kis sétautakat nyitottak. A sziget nagyobb része azonban ekkor még az eredeti, természetes állapotát mutatta. Az 1838-as nagy jeges ár azonban mindent letarol, és utána szinte mindent újra kell kezdeni. Ez azonban szokatlanul gyorsan megy. 

1867-ben József főherceghez került a sziget, aki átalakította és modernizálta a területet. Ebben az időben kezdték el hasznosítani a sziget gyógyvizét és épültek a szállók, fürdők, egyre népesebb vendégseregletet vonzva a szigetre. 

A főherceg Ybl Miklóst bízta meg az egész szigetre kiterjedő fürdőtelep megtervezésére, aki neoreneszánsz stílusban álmodta meg a fürdőépületeket, a szállodákat, az ivócsarnokot, a villákat és a vendéglőket, valamint a kiszolgálóépületeket. Az építkezés már 1868-ban zajlott, ekkor állították üzembe a lóvasutat is. 1869-ben megnyitották a telepet, akkor már készen állt a Margit fürdő, az alsószigeti vendéglő, a forrásház. 

Törs Kálmán a szigetről szóló könyvében így írt a fürdőről: „Ez a Margit-sziget legtekintélyesebb épülete. Nemes izléssel, ragyogó pompával kiállitott épület ez, melyre sokat utazott, messze világot látott emberek is beismerték, hogy az első helyek egyikét foglalja el Európa valamennyi fürdőházai között. (…) A fürdő környéke a leggyönyörübb virágágyakkal van himezve miknek müvészileg rendezett csoportozata és szinvegyitéke valóban elragadó szép. (…) A balszárnyban vannak a kádfürdők, számra nézve huszonegy, a másik két szárnyban pedig a kő-, márvány-, porczellán- és tükör-fürdők – harminczegy –, összesen tehát ötvenkettő, ezek között tiz kettes fürdő. E fürdők mindegyike a képzelhető legnagyobb kényelemmel és izléssel van berendezve. Boltozatos, viszhangos falak, mikre zöld selyemszőnyeget kezd boritani az artézi kut meleg ásványvize, ugy hogy pár év mulva bátram azt hiheti az ember, hogy valami elzárt lugasban fürdik.”

1868-ban megnyílt a Kisszálló is. Míg a Nagyszállóban átutazó vendégek szálltak meg, addig itt évekre bekvártélyozták magukat az emberek. Bródy Sándor például több mint húsz telet itt töltött, de a Kisszálló gyakori vendége volt Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Blaha Lujza vagy Fedák Sári is.

Arany János is kötődött a Kisszállóhoz. Először 1861-ben költözött ki a Margitszigetre feleségével és unokájával, Széll Piroskával, nevelt lányával. 1877-től kezdve pedig rendszeresen a szigeten lakott. Amikor családostul érkezett, a Nagyszálló második emeletén laktak, azonban ha Arany egyedül volt, a szívéhez közel álló, zöld zsalugáteres Kisszállóban pihent meg.

A Kisszállóhoz kötődött a Felső vendéglő, amit rendszeresen látogattak politikusok és arisztokraták is. Kezdetben cigányzene szólt itt, majd amikor 1925-től Tarján Vilmos veszi át a vezetését (aki korábban az Orfeum, az Operettház igazgatója és a New York bérlője volt), akkor a jazz válik meghatározóvá. Ezzel szemben az Alsó vendéglőben németes hangulatú katonazene szólt. 

Mivel a sziget igen hamar népszerű lett nemcsak mint fürdő-, de mint nyaralóhely is, ezért sokan laktak hosszabb időn keresztül a szigeti szállodákban, és rengetegen látogatták meg csak egy napra vagy estére, ivókúra, vacsorázás, sétálás, katonazene-hallgatás, fürdés céljából. 1900-ban elkészült a szárnyhíd, az odalátogatók száma drasztikusan megnőtt, annak ellenére, hogy a szigetre csak belépőjegy ellenében lehetett belépni. (A szárnyhíd előtt csak hajóval vagy az óbudai révész segítségével lehetett átkelni a szigetre.)

A 20. században benépesülő Margitsziget

Benedek Elek már 1894-ben javasolta a Fővárosi Lapokban megjelent írásában, hogy vegyék meg a szigetet a főhercegtől, mert így nem csak a jómódúak, de mindenki előtt nyitva állhatna. A sziget 1908-ban került a Fővárosi Közmunkák Tanácsához, és ekkor közkertté nyilvánították. Először a III., majd a XIII. kerülethez csatolták. Az FKF 1927-ben megkezdte a sziget fejlesztését: feltöltötték, parkosították az egyes részeit, és 6 kilométer hosszú sétautat építettek. Kiépítették a csatornahálózatot és a vízvezetékeket, az óbudai oldalra kocsiutat építettek.A sziget északi részén 1939–40-ben, az Árpád híd építésével egy időben meghosszabbították a szigetcsúcsot.

Az 1920-as évektől intenzív sportélet zajlott a szigeten, csónakház, lovaspólópálya, atlétikai pálya létesült a területen. 1921-ben megnyitott a Palatinus, majd 1929-ben tervpályázatot írtak ki az első magyar fedett versenyuszodára, amit Hajós Alfréd olimpikon, építész nyert meg, és az uszoda 1930 végére el is készült. 

1911-ben elkészült a Zielinski Szilárd kivitelezte szecessziós stílusú, vasbetonból álló víztorony. 

1936-ban állították fel a marosvásárhelyi zenélő kút másolatát. A két világháború között a szórakozóhelyek és a szabadtéri színpad is megjelent a szigeten.

A második világháborúban több épületet bombatalálat ért, Ybl fürdőépülete is nagy károkat szenvedett, amit aztán addig hagytak, amíg teljesen menthetetlenné vált. De nincs már meg a Vidor Emil tervei alapján épült ásványvíz-palackozó üzem vagy a Vörösmarty kertmozi sem. 

A II. világháborút követően eltörölték a belépőjegyet. A felrobbantott Margit híd helyére megépítették a Manci pontonhidat. A Margit fürdőt 1958-ban elbontották, helyén nyílt meg a Thermal Szálloda. A Nagyszálló viszont ma is áll, jelenleg Grand Margaret Island Ensana Health Spa Hotelként üzemel. A zenélőkutat 1954-ben restaurálták, de mivel az eredeti tervek elvesztek, így a korabelinek csak egy szerényebb változatát élvezhetjük ma. 

Saly Noémi előadása itt visszanézhető, a sorozat előző előadásairól szóló beszámolóink itt olvashatók.

Nyitókép: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára