A Marseillaise első magyar fordítója – Verseghy Ferenc költő 200 éve halt meg

Verseghy Ferenc 1757. április 3-án született Szolnokon, szerény körülmények között élő kisnemesi családban. Sóhivatali tisztviselő apját fiatalon elvesztette, anyja kilencéves korától Pesten, a piaristáknál taníttatta örökségéből. Az özvegy 1769-ben férjhez ment egy módos püspöki számadóhoz, Egerbe költözött, s fiát az ottani jezsuita gimnáziumba íratta át. A püspöki udvar barokk kultúrája maradandó hatást gyakorolt Verseghyre, aki a gimnázium után teológiát tanult.

Egri tanulmányait 1777-ben megszakította, s Budára költözött. Beiratkozott a Nagyszombatról a királyi várpalotába költözött és Mária Terézia által királyi egyetemmé nyilvánított intézménybe, a mai ELTE elődjébe, ahol a magyar felvilágosodás olyan meghatározó személyiségeivel találkozott, mint Bessenyei György, Virág Benedek és Révai Miklós. 1778-ban belépett a pálos szerzetesrendbe, és növendékként Márianosztrára került. Innen 1779-ben Nagyszombatra küldték a szemináriumba, de nemsokára visszahívták a budai egyetemre, ahol már tanított is.

A latinul és németül, franciául és olaszul is beszélő Verseghy Voltaire és Rousseau műveit eredeti nyelven olvasva ismerkedett meg a felvilágosodás tanaival.

Teológiai tanulmányait 24 évesen fejezte be, Esztergomban pappá szentelték. A budai egyetemen matematikát és teológiát hallgatott, 1783-ban filozófiai doktorrá, 1784-ben teológussá avatták. Közben zenélni tanult, idővel művészi fokon játszott hárfán, és dalokat is írt. Az akkor még többségében német anyanyelvű pesti híveknek a templomban magyarul szónokolt, és ezzel népszerű lett, ugyanakkor felkeltette az egyház és a császári udvar gyanakvását.

II. József 1786-ban eltörölte a szerzetesrendek nagy részét, így a pálosokat is. Verseghy, más választása nem lévén, katonai lelkész lett.

Az 1787–91-es török háborúban meglévő köszvénye mellé a szabácsi ütközet után újabb betegséget is szerzett, s végül leszerelték. Több mint három évig járt a budai gyógyfürdőkbe, mire ízületi bajából kigyógyult, lábadozása alatt kötetekbe szerkesztette írásait. Jóllehet 1789-ben és 1792-ben ő maga is cenzori állásért folyamodott a bécsi Helytartótanácshoz, művei kinyomtatását az ellene folyó egyházi vizsgálatok miatt nem engedélyezték. 1790-től a Magyar Museum című irodalmi folyóirat közölte rokokó stílusú, a felvilágosodás eszméit rejtett erotikával vegyítő költeményeit, ezek tovább erősítették az egyház vele kapcsolatos fenntartásait.

Verseghy ekkoriban volt szerzetesként járó csekély nyugdíjából, zene- és nyelvtanításból és írásaiból élt, értekezései, vitairatai, költeményei, fordításai révén hírnévre tett szert. Elkészítette Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz című drámájának első magyar fordítását, ismeretterjesztő könyvet írt a zenéről, egy másikat a költészetről, szenvedéllyel szólt hozzá nyelvészeti és helyesírási kérdésekhez. Társasága felvilágosult alkotókból állt, számukra fordította le a francia forradalom, majd a Francia Köztársaság himnuszává vált katonai indulót, a Marseillaise-t A marsziliai ének címmel.

A Martinovics-féle jakobinus összeesküvés felszámolása közben, 1794 végén a budai forradalmi központ hangadójaként őt is letartóztatták.

A következő évben indult per egyik vádlottjaként felségsértés és hazaárulás vádjával fej- és jószágvesztésre ítélték, de ezt a király kegyelemből várfogságra változtatta, de verseit nyilvánosan elégették. Életét valószínűleg az mentette meg, hogy I. Ferenc a volt ferences rendi szerzetes, címzetes apát Martinovics Ignác kivégzése után nem akart újabb pap áldozatot. Verseghy nyolc évet töltött Kufstein, Graz és Brünn börtöncelláiban. (A kufsteini várbörtönt ebben a cikkünkben mutattuk be.)

1803-as szabadulása után Szapáry János gróf, nádori főudvarmester leányának nevelője lett. A gróf kieszközölte számára, hogy visszakapja szerzetesi nyugdíját, és 1806 végén beajánlotta József nádorhoz magyar nyelvgyakorló mesternek.

Verseghyt nem törte meg a szenvedés, sőt költészetében ettől kezdve több lett a derű.

1813-tól 1818-ig a helytartótanács megbízására nyelvtani kézikönyveket szerkesztett, az egyetemi nyomda korrektúrákkal és átdolgozásokkal bízta meg. Írt verses regényt, szatírát Kolomposi Szarvas Gergely úrról címmel. Gróf Kaczaifalvi László, avagy a természetes ember című regénye Rousseau világnézetének népszerűsítése és paródiája is egyben. Történelmi regénye, a Vak Béla az első kísérlet a magyar romantikus regény megteremtésére.

A nyelvújítás küzdelmei alatt az úgynevezett ipszilonista irányzat vezéralakja volt, amely a jottistákkal szemben a magyar helyesírásban az y-t kanonizálta volna a j betű helyett.

Amellett is hevesen érvelt, hogy a nyelvújítás során a köznyelvet, nem pedig a latin és német kifejezésekkel tűzdelt magyar írásműveket kell alapul venni.

Egyházi vezetők felkérték, hogy vesse egybe a Biblia magyar szövegét az eredetivel, és javasoljon indokolt módosításokat; ő a Káldi-féle szöveg helyett új fordítást tartott szükségesnek.

Verseghy Ferenc 1822. december 15-én hunyt el, néhány közeli barátja és tisztelője kísérte utolsó útjára a vízivárosi temetőben. 1931-ben hamvait szülővárosában, díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra, nevét viseli Szolnok egyik gimnáziuma.

Nyitókép: Verseghy Ferenc költő portréja, Rusz Károly metszete (1869)