Pinchas Zukerman öt évtizedes sikeres karrierjével napjaink egyik legkeresettebb és legsokoldalúbb zenésze, hegedű- és brácsaszólista, karmester és kamarazenész. Virtuóz játékának líraiságáért, a hangzás egyedülálló szépségéért és kifogástalan zeneiségéért, amely több mint 100 albumon hallható, két Grammy-díjat és 21 jelölést kapott.
A világhírű művész Tel Aviv-ban született 1948-ban. Hétéves korában kezdett hegedülni, az ottani konzervatóriumban, majd a Jeruzsálemi Rubin Akadémián folytatta tanulmányait, ahol a világhírű magyar hegedűművész, Fehér Ilona tanítványa volt.
Zukerman 1962-ben Isaac Stern, a híres hegedűművész támogatásával New Yorkba költözött, ahol a Julliard Zeneakadémián tanult tovább, és 1967-ben szerezte meg diplomáját. Főiskolai kamarazenei tanulmányai során kezdett el intenzíven brácsázni, és karmesternek is tanult. 1966-ban szerezte meg első versenygyőzelmét a Fiatal Előadóművészek Versenyén, majd 1967-ben megosztott első díjat nyert a rangos Levendritt Versenyen. New Yorkban nagy nyilvánosság előtt 1969-ben mutatkozott be, ezzel kezdődött sikerekben gazdag karrierje. 1970-ben fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon, 1971-ben az Izraeli Filharmonikusokkal, Zubin Mehta vezényletével adta elő Brahms Hegedűversenyét, ugyanott 1975-ben Beethoven Hegedűversenyét.
2005–2006-ban Itzhak Perlmannel közös turnén vett részt az Amerikai Egyesült Államokban. 1980 óta vezényel, a Minnesota állambeli St. Paul Kamarazenekar vezető karmestere volt, később saját zenekart alapított Zukerman Chamber Players néven.
2009-ben a Londoni Royal Philharmonic Orchestra első vendégkarmesterévé nevezték ki. Sokat vendégszerepelt Európában is, elsősorban Olaszországban (Velence, Milano, Genova), de gyakran Genfben, Berlinben, Münchenben, Brüsszelben, Birminghamben is. 2016-ban a Deutsche Gramophone lemezkiadó 22 CD-n jelentette meg Zukerman repertoárját. Megszámlálhatatlan művészeti díjjal tüntették ki, a világ számos híres egyetemének díszdoktora.
Kanadában, Ottawa városában él. Miután éveken keresztül vezényelte az ottani zenekart, összeházasodott a zenekar szólamvezető csellistájával, Amanda Forsyth-tal. Két lányuk született.
Takács-Nagy Gábor hegedűművész, karmester 1956-ban született, a nevét viselő vonósnégyes révén vált világhírűvé. A kvartett ösztöndíjat kapott az Egyesült Államokban, Coloradóba, és tagjai ott is telepedtek le. Takács-Nagy Gábor 1992-ben kivált az együttesből, és visszaköltözött Európába, azóta Svájcban él, a genfi Zeneakadémia tanára, emellett a világ számos helyén vezet kamarazenei mesterkurzusokat. Visszatért Magyarországra is, 1992-től 2001-ig rendszeresen vendégszerepelt a Budapesti Fesztiválzenekarban mint koncertmester, valamint 1999-től új vonósnégyesben – Mikrokozmosz – játszott, amellyel 2007–2008-ban felvették Bartók összes vonósnégyesét a Hungaroton Bartók-sorozatához. 2002 óta vezényel, először Svájcban, a Sioni Fesztiválon. 2007 óta a svájci Verbier Festival Kamarazenekarának zeneigazgatója, koncertjein világhírességek szerepelnek. 2011-től az angol Manchester Camerata zenekar szerződtette vezető karmesteréül. A MÁV Szimfonikus Zenekarban 2005 óta művészeti tanácsadóként irányította a vonósok műhelymunkáját és a zenekar kamarazenekari sorozatát. 2008 szeptembere óta első vendégkarmestere a zenekarnak, 2010 szeptemberétől kezdve pedig vezető karmester és művészeti vezető volt 2012 júniusáig. 2014-től 2016-ig a Budapesti Fesztiválzenekar első vendégkarmestere. 2018-tól a MÁV Szimfonikus Zenekar állandó vendégkarmestere. 2021 decemberében Prima Primissima-díjjal tüntették ki Magyarországon.
A hangversenyen elhangzó műveket és szerzőit nem kell bemutatni a hazai közönségnek, de talán kevesebben tudják, hogy Kodály Zoltán Felszállott a páva című műve az Amszterdami Concertgebouw Zenekar fennállásának 50. évfordulója alkalmából készült, bemutatója a jubileumi hangversenyen, 1939. november 23-án volt, Willem Mengelberg vezényletével. A Háry-szvit pedig az 1927-es bemutatója óta állandóan szerepel a világ legjobb zenekarainak és legnagyobb karmestereinek műsorán, ez a mű hozta meg Kodálynak az igazi nemzetközi elismerést.
Bartók Bélát a Brácsaverseny komponálására a világhírű brácsaművész, William Primrose kérte fel. A zeneszerző 1945 nyarán, amennyire betegsége engedte, dolgozott a mű megírásán, de csak a vázlatokig jutott el. Bartók közeli munkatársa és barátja, Serly Tibor (aki az utolsó, teljes Bartók mű, a III. zongoraverseny utolsó 17 ütemét is hangszerelte) a vázlatok alapján, gondos kutatómunka után, Bartók stílusának és kompozíciós módszerének tiszteletben tartásával fejezte be a művet. A darabot Primrose mutatta be 1949-ben, és azóta kedvelt hangversenydarab, a brácsaművészek igen nagy becsben tartják.
Kiemelt kép: Takács-Nagy Gábor. Fotó: Felvégi Andrea
