Mi egy kellékes feladata? Mi történik, ha egy kés sehogy sem akar úgy lezuhanni, ahogyan azt a rendező megálmodta? Ilyenkor jön a kellékes, aki kitalálja, megoldja. Szórádi Béla csaknem tíz éve dolgozik a Soproni Petőfi Színházban, decemberben Magyar Teátrum Díjjal tüntették ki. A főkellékest mindennapi kihívásokról és kulisszatitkokról kérdeztük.
Miként került a színházhoz?
Az eredeti szakmám stílbútor asztalos. Korábban vállalkozásban dolgoztam, de már nagyon belefáradtam. 2010 októberében jelentkeztem a Soproni Petőfi Színházhoz díszítőnek, ám kiderült, hogy egy órával korábban felvettek valakit a posztra. Kellékesre viszont szükség volt, kicsit töprengtem, majd elfogadtam az állást. Nem bántam meg.
Járt korábban színházba?
Igen, a feleségemmel évek óta bérletünk volt. A Petőfi Színháznak akkor annyi bérletes látogatója volt, hogy először csak az emeleti sorokba kaptunk helyet, folyamatosan jutottunk mindig kicsit előbbre, végül a földszint kilencedik sorába. Amikor a színházhoz kerültem – soha nem felejtem el – Simon Andrea színésznő még rendezőasszisztensként dolgozott, és rögtön bedobott a mély vízbe. A Nem tudok élni nélküled című musical ment Mikó István főszereplésével. Egy-két napunk volt a felkészülésre, Andi elmagyarázta, mit jelent a rendezői jobb, rendezői bal, a takarásban miként vannak a dolgok, minden asztalon kellékek sorakoztak, abban a darabban rengeteg kellék volt.
Miként lehet ebbe beletanulni?
Gyorsan tanulok, ráadásul a szakmámból adódóan ügyes kezem van, így sok mindent meg tudok csinálni, ha különleges tárgyakra van szükség. A folyamat úgy néz ki, hogy leülünk a rendezővel, átbeszéljük, hogy mire van szükség az előadásban, ott vagyok a próbákon, összeírom a színészek személyes kellékeit, és vannak ugyan cetlijeim, de mindent fejből csinálok.
Hány kellékes dolgozik a színházukban?
Ketten vagyunk, korábban hárman dolgoztunk. Sajnos nem sok jelentkező akad a feladatra, hiszen nincs ünnep, nincs hétvége. Az én gyerekeim már nagyok, de a feleségem sokat tűr.
Mennyire okoz nehézséget a kellékek beszerzése? Bemegy a boltba, megveszi, megrendeli, csináltatja?
Mikor hogy, de könnyű feladatnak egyáltalán nem mondanám. Vannak bevett helyek, ahol vásárolok, az AsiaCenterben jóformán minden akad, bár legutóbb egy Harry Potter körszemüvegre volt szükségem, azt épp’ nem találtam. Az internetes oldalak is igazi aranybányát jelentenek.
Akadt különösen nehéz feladata az elmúlt években?
Pataki András rendezett egy Macbeth előadást néhány éve, amelynek egyik jelenetében az alsó padlásból lehulló tőröknek kellett beleállniuk a színpad deszkájába. Elkezdtem átgondolni, ledobtam egy bajonett kést, ami természetesen – egyszerű fizika – a nyél súlya miatt megpördült, majd oldalán pattogva ért földet a deszkákon. Rendeltem dobókéseket Budapestről, az sem működött. Ráapplikáltam egy nyílvessző tollait, hogy az vezesse a kés útját, ám úgy sem sikerült. András már épp’ azon gondolkodott, hogy engedjük el ezt az ötletet, ám engem nagyon bántott, hogy nem tudom megoldani. Egész éjjel járt az agyam, majd reggel vettem néhány műanyag csövet, amelyek átmérője megegyezett a dobókés átmérőjével. Fölraktam reggel a zsinórpadlásra a két méter hosszú csöveket vízmértékkel kimérve, kipróbáltam és sikerült. Büszkén mondhatom, hogy a húsz előadásból a két kés minden egyes alkalommal beleállt a padlóba, kivéve egyszer – vis major –, amikor egy korábban a színpadba beletört csavart ért az egyik, és megpattant.
Különböző történetek keringenek a színházakban arról, hogy látványos színpadi ivászatok és vacsorák alkalmával mit is fogyasztanak valójában a színészek.
Ügyelek a színészek egészségére, így cukros, szénsavas löttyöket nem kapnak. Mindennek megvan a megfelelője: a vörösbor piros gyümölcs nektár, a pezsgő szőlőlé, de természetesen előzetesen megbeszélem velük. Májusban volt például Feke Pál rendezésében a …Tied a világ! című Illés-est, oda pizzát kellett rendelnem. Letárgyaltam egy pizzással, aki minden alkalommal az előadás előtt kiszállította a friss pizzát. A színészek beleharapnak ugyan az ételbe, de színpadon nagy evés nincs, tekintve, hogy beszélniük kell közben. Most, hogy említette, érdekes, mennyit lát a közönség mindebből. Nekem egészen különös felismerés volt, hogy mennyi ember koncentrált munkája szükséges ahhoz, hogy létrejöjjön egy előadás.
Azt értem, hogy kellékesként beszerzi a különböző tárgyakat, de az is az ön feladata, hogy ezeket mindig ugyanúgy készítse be egy-egy előadás előtt?
A kellékes feladata, hogy minden a helyére kerüljön előadás előtt és közben.
Mindent fejben tart?
Két héten át reggeltől estig ott vagyok a próbákon. Eleinte természetesen jegyzetelek, vagy lefotózom, minek hol a helye, de a premierre már az összes mozdulat rögzül. A jegyzeteknek, képeknek akkor van jelentőségük, ha tájelőadásra megyünk, és mindent előre össze kell készíteni, esetleg egy kollégára bízni.
Megtalálta a helyét ebben?
Igen, nagyon szeretem a feladatokat, a kollégákat, igazi csapatként tudunk együtt dolgozni.
Nyitókép: Szórádi Béla a Magyar Teátrum Díjjal
