Barbara, Jacques Brel, Edith Piaf, Kurt Weil dalai után a következő koncertjén, az Urániában főként magyar színészlegendák, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Domján Edit, Törőcsik Mari és Darvas Iván sanzonjait énekli. Mit jelentenek, mit idéznek ezek a dalok az ön életében?
A sanzon világával már gyerekkoromban találkoztam. Nagyon sokat hallgattuk a magyar rádiót otthon, Kolozsváron. Televízió nem volt. Először tehát a rádión keresztül kerültem kapcsolatba Domján Edit, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Gábor Miklós, Mensáros László dalaival. Az édesapám, aki operaénekes volt, pártolta a családban ezt a fajta zenét is, mert ezek a dalok az irodalomhoz kötődnek. Nagyon szépen találkozik a sanzonban a zene és a szöveg. Lélekhez szóló a zene és szellemet ébresztő a szöveg.
A mélyen megélt sorok közül most hirtelen a „Micsoda útjaim voltak nekem…” jut eszembe, Bereményi Géza sora Cseh Tamás dalából, amely szintén szerepel a repertoáromban. Hiszen megjártam én is a magam útjait, poklait és menyországait a kommunista diktatúrától Nyugat-Európáig, oda és vissza. Hosszú volt, kanyargós volt. De szerencse, hogy ép testtel és ép lélekkel kerültem ki ezekből a helyzetekből, és öröm, hogy újra Magyarországon vagyok.
Miben voltak utánozhatatlanok, s ki áll a megidézett előadók közül a legközelebb önhöz? Találkozott valamelyikükkel személyesen?
Latinovits Zoltán, Darvas Iván és Domján Edit. Talán ez a triumvirátus, de nagyon nehéz vonalat húzni. Törőcsik Marival találkoztam, játszottam is A fény ösvényei című filmben, amelyben ő volt a nagymama, én a lánya. Az egy nagyon szép találkozás volt. A természetessége, a gondoskodása, az emberi hozzáállása egy új kollégához, akit nem is ismert, az fantasztikus volt. Ahogy megkérdezte, hogy ugye, nem haragszol, ha megmondom, melyik irányba fordulj a jelenetben, mert az úgy jobb neked. Ilyet én nem tapasztaltam addig.
A megidézett előadók elsősorban drámai színészek voltak, akárcsak pályája elején ön. Tévedek, ha azt gondolom, hogy ez a drámai színésznő ott van a színpadon akkor is, amikor énekes előadóként lép fel?
Saját magát az ember nem tartja drámai színésznőnek, mások tartják annak. Persze, ez a szakmai utamat valóban végigkísérte, mert kilencvenkilenc százalékban drámai szerepeket kaptam, Hedda Gablertől az Amerikai Elektráig és a Stuart Máriától Viski András Júliájáig az összes nagy drámai szerepeket eljátszhattam. Az egyetlen vígjáték, amiben játszottam, Goldoni Mirandolinája volt, amelyben a címszereplőt, a fogadósnőt alakíthattam. Kiderült, hogy van humorom is, amit még nem aknáztattam ki a színpadon. Ezt az életben szoktam pótolni. De valóban, ezek a dalok is drámaiak. Mert közelebb áll hozzám az a szöveg, amely drámai élettörténetekről szól. A mélységeket keresem a szövegekben. A hangom csak egy egyszerű eszköz ahhoz, hogy megszólalásra bírja a lelkemet.
Édesapja operaénekes volt, tőle tanult énekelni?
Az énekhang talán apai örökség, de ő egyáltalán nem tanított. Sőt egyáltalán nem is akarta, hogy én művészi pályára menjek, egy viperafészeknek tartotta az egészet, és meg akart ettől óvni. Én egyrészt ellestem a tudást, másrészt a színművészeti főiskolán tanultam meg énekelni.
A sanzont, ezt a soha nem eleget hallgatott műfajt szeretné újra divatba hozni – olvasható koncertjének ajánlójában. Milyen állapotban van ma ez a műfaj?
Szerintem a sanzon nem is létezik most. Ahogy mára eltűnt a kabaré is, ami Magyarországon, de Németországban, Franciaországban is virágzott régen. Eltűnt, de érdemes visszahozni!
Mivel a koncertsorozat címe éppen a műfajok közötti átjárhatóságra utal, megkérdezem: mit gondol például a crossover megújulási lehetőségekről? Mit gondol a sanzon más műfajokkal, például a jazzel való elegyítéséről? Jó út ez?
Hogyne. A jazzel különösen. Ha jó kezekbe kerül. Talán Stan Getztől hallottam ilyesmit például.
Miben más a magyar és a francia sanzon?
Teljesen más. Zeneiségükben sokkal komplexebbek a francia sanzonok. Mondhatnám például, hogy Francis Lai Oscar-díjas zeneszerző szinte szimfonikus kompozíciókat írt Edit Piafnak. És a francia előadók sokkal drámaiabbak ebben a műfajban, nemzeti örökségük a sanzon. Nálunk az operetthangulatot érezni a sanzonokban is, de ennek is megvan a sajátos szépsége és ereje. Persze, Selmeczi György és Maár Gyula szerzeményeinek például, amiket Törőcsik Mari énekelt, nem sok közük van az operetthez.
Koncertjein a dalok közé versek is vegyülnek. A két műfaj, mint mondta is, nagyon közel áll egymáshoz. Kiktől hallhatunk verseket a mostani koncertjén? Megidézi-e például a nemrég elhunyt Szőcs Gézát, akivel, ha jól tudom, barátok voltak?
Gyerekkori jó barátok, de ebben a sanzonestben nem szerepelnek az ő versei. Ő az egyik legnagyobb kortárs költőnk, az allegória mestere, de neki semmi köze a sanzonhoz. Ady Endre, Radnóti Miklós és József Attila versei vegyülnek majd a sanzonok közé. Párizsban járt az ősz, Két karodban… ezek szinte kínálják is magukat.
Mindhármuk kötődik Párizshoz.
Erről van szó. Ezeket a verseket külföldön is népszerűsítem, francia nyelvű fordításban is.
Végül szeretném, ha kicsit beszélne arról a kétlakiságról, ami egyszerre köti Franciaországhoz és Magyarországhoz. Továbbra is Franciaországban marad, vagy elkezdődött egy lassú hazatérés?
Magyarországon vagyok többnyire. Itt vállaltam feladatokat. Most, hogy a Covid miatt két éve a franciaországi előadások megszűntek, volt időm olyanokkal foglalkozni, amivel máskor nem. Összeállítottam egy előadást Mi lennék nélküled? címmel Jászai Mari naplója alapján, ennek most volt a bemutatója júniusban. Szőcs Gézával egy Trianon-emlékműsort készítettünk, amelyet hál’ Istennek Géza életében sikerült bemutatnunk Ez már a feltámadás címmel.
Szőcs Géza a saját, megjelenés előtt álló kötetének anyagát is átküldte, hogy készüljön belőle műsor a könyvbemutatóra. Ebből is született egy est, amit most mutattam be a hétvégén Kolozsváron, bár sajnos a kötet nem jelent meg Géza tavalyi, váratlan halála miatt. Aztán szeptember 26-án lesz például a Nine-Kilenc című musical premierem a Budapesti Operettszínházban, amelyben az egyik női főszerepet játszom, Liliane la Fleurt, Balázs Zoltán rendezésében. Ez is ide köt. És ősztől tanítok a színművészeti egyetemen művészi beszédet. Tehát sok dolgom van most itt.
A nyitóképet Gergely Beatrix készítette.
