Az első kérdés nagyon kézenfekvő: hogy született a Tíztőlmese?
Van két lányom – ezzel kezdődött a dolog. Sok mesekönyvünk van, gyakran olvasok nekik és nagyon szeretem a gyerekirodalmat, a kortárs magyar és külföldi művek különösen közel állnak hozzám. Amikor már lehetett tudni, hogy az iskola átköltözik az online térbe, megijedtem, hogy túl sokat nézik majd a gyerekek a képernyőt. Szerettem volna valamilyen egyensúlyt találni ebben a helyzetben, ezért kitaláltam, hogy minden nap lesz egy időpont az esti mesén kívül, amikor olvasok nekik. Erre kérdezte a férjem, hogy miért nem olvasok mindenkinek.
Azt gondoltam, ez úgysem érdekel majd senkit, de egy anyacsoportban a Facebookon, ahol tag vagyok, kiírtam, hogy „holnap élőben fogok olvasni 10-től gyerekeknek, ha van kedvetek, gyertek”. Ezt aztán mindenfelé elkezdték megosztani, hirtelen több száz komment, kedvelés érkezett, láthatóan nagy volt az öröm és az érdeklődés. Másnap már több ezren nézték meg a videót egy karanténos oldalon keresztül, ahol megosztottuk, így igazából rögtön sorozat lett. A férjem csinált neki egy oldalt Facebookon és elnevezte Tíztőlmesének, innentől pedig 100 napig tartott.
Nem is láttál külföldi példákat? A hazaiak közül Halász Judit jut eszembe mint mesélő.
Nem, egyáltalán nem láttam. De más is volt, aki Halász Judithoz hasonlított, én nem emlékeztem rá mesemondóként, de nagyon jólesett a hasonlítás.
A gyerekeid hogy fogadták?
Először fura volt nekik és zavarogtak is, ment még közben a játék, a színezés. Aztán észrevették, hogy nem csak ők vannak, hogy ez tulajdonképpen „műsor”. Amikor a nagyobbiknak elindult az iskola, sajnálta, hogy csak hétvégén tud ott lenni, aztán volt egy olyan fázis is, amikor a kisebbik azt mondta, most már ne meséljek másoknak, csak neki. Meg aztán volt, amikor már nem annyira érdekelte őket és oda sem jöttek. Ez nekem arra volt jó, hogy nem kellett közben váratlan helyzeteket megoldanom, mint a „pisilnem kell” vagy a „kérek kekszet”, és tudtam nyugodtan olvasni.
Mennyire készülsz rá egy felolvasásra? Elolvasod a meséket előtte?
Eleinte rengeteg kedvencet olvastam, amiket már jól ismertem, hiszen saját könyvtárból válogattam. Aztán jelentkeztek könyvkiadók is, hogy támogatnának és küldtek könyveket. De bevallom, nagyon sokat blattoltam, és sokat is fejlődtem ez alatt a száz nap alatt.
És most mi alapján választod ki a meséket?
Igazából az ízlésem szabja meg, mit olvasok. Volt olyan mesekönyv, amit felkérésre olvastam barátságból, mert megkeresett az író, hogy nézzem meg, és tényleg nagyon vicces volt, ezért csináltam neki egy délelőttöt. Amióta hivatalos alapokra került a dolog a tiztolmese.hu-val, már máshogy kell azért alakítanom a dolgokat. Figyelem, kik fizetnek elő, milyen korosztályból valók a gyerekek. Facebookon sok mesét olvastam Roald Dahltól, ezek inkább nagyobbaknak valók. A weboldalon lévő mesecsomagokba ilyet már nem teszek bele, mert főleg a 3–7 évesek „érintettek” és ezt kell figyelembe vennem.
Saját kis vállalkozássá nőtte ki magát a Tíztőlmese, ez kívülállóként minimum egy fél-, de akár teljes állásnak tűnik. Mennyi időt szántok rá?
Rengeteg időnk van benne, mindent ketten csinálunk a férjemmel, és egy része teljesen új terep nekünk, hiszen nem sok tapasztalatunk van mondjuk a marketinggel. Ő egyébként motion designerként végzett a MOME-n, szerencsére ért ezekhez a dolgokhoz, az oldalt is ő csinálta. Jól kommunikál, sokszor segített, mikor azt gondoltam, hogy nekem ez nem megy. Valószínűleg több idő is lenne, mint amennyit most beleteszünk, mert olykor még csak kapkodjuk a fejünket, hogy mennyi mindent kéne és lehetne még csinálnunk. Ez így nulláról egy kicsit nehéz, pláne úgy, hogy nincsen előttünk példa. Persze jó is, hogy nincs konkurencia, de közben az a helyzet, hogy mi ezt most tényleg élesben tanuljuk és csináljuk egyszerre.
Amikor elkezdted Facebookon a Tíztőlmesét, egyeztettél az írókkal? Mik voltak a reakcióik, hogy fogadták?
Én ezt eleinte kvázi „bébiszitterkedésként” csináltam, jótékonyságból. Akiket ismertem és elérhetőek voltak, nekik személyesen írtam, mind örültek és engedélyt adtak. Az oldallal ez már más, ott szerződések, hivatalos engedélyek vannak. Nagyon jó érzés, amikor egy nagy gyerekkönyvkiadó zöld utat ad és azt mondja, „tessék”. Szuper, hogy ebben a dologban mások is hisznek.
Zalán Tibor így írt rólad: „Huzella Júlia műsorának az a varázslata számomra, hogy úgy civil benne, hogy közben megmarad színésznek. És színészként anyának.” Ezek szerint nem is lehet külön választani, hogy Huzella Juli mint színész vagy mint anya mesél?
Szerintem nem, azaz bízom benne, hogy nem. Tényleg ez adhatta a varázsát is: nem a fotelben ülő színésznő voltam, hanem a reggelit éppen befejezett anyuka, aki még organizálja maga körül a gyerekeit, bakizik és beleásít a mesébe.
Egy színész számára a nézők reakciói is építenek egy jelenetet, ebben a helyzetben viszont kedvelések és hozzászólások érkeztek csak mint reakciók. Nem volt ez szokatlan?
Eleinte nagyon furcsa volt. Be kellett fordítanom a kamerát, fogtam a könyvet és nem is láttam, hogy vannak-e visszajelzések. Ilyenkor nagy segítség volt a két saját gyerekem. Kicsit így olyan volt, mintha lenne élő közönségem. Aztán egy idő után megszoktam és elkezdtem ráérezni a dolgokra. Igazából nem volt mit csinálnom: csak olvastam, ahogy a gyerekeimnek is szoktam.
Nem gondoltál rá, hogy saját meséket is írj?
Dehogynem! Tervben van, de persze kicsit azt érzem, hogy ki vagyok, én, hogy mesét írjak...? A karantén alatt elvégeztem online egy kezdő mesepszichológia-kurzust, ami nagyon izgalmas volt. Ezen kellett saját mesét írni, és nyáron is voltam egy négynapos, meseterápiával foglalkozó „elvonuláson”, ahol szintén feladat volt ez. Így van már némi fogalmam róla, mi fán terem a meseírás, de egyelőre csak gondolkodom rajta.
A kortárs mesék reflektálnak az új világ dolgaira, mint például a technológia, a minket körülvevő mindennapi világ. Mit gondolsz, vannak még „kiaknázatlan” területei a mesének?
Szerintem nem igazán van ilyen terület. A mesék évezredek óta ugyanarról szólnak. Akármilyen országból származó, akármilyen régi népmeséhez nyúlsz, megszólít és tud olyat mondani, amitől elszégyelled magad, esetleg magadra ismersz, segít felismerni és megoldani valamilyen problémát.
Minél több mesét olvasok, egyre inkább ezt érzem.
Nyilván újabb történeteket lehet írni, ki lehet találni az aktuális helyzetekre, de ha belegondolunk, ezeket már igazából meg is írták.
Édesapád zenész. Gondoltál rá, hogy zenével vagy zenészekkel kösd össze valamilyen formában a Tíztőlmesét?
Igen, gondoltunk erre. Hasonló dologgal állt elő a karantén alatt, sőt, az ő ötletéből is inspirálódtam. A karantént megelőző nap egy második világháborúból származó bombát találtak a házunk előtt és mindenkit evakuáltak. Átmentünk apukámhoz, aki mondta, hogy arra gondolt, a karantén alatt online zenélne a gyerekeknek. Mondtuk, hogy ez szuper. Ezután találta ki a férjem, hogy én meg akkor olvassak. Megbeszéltük, hogy én 10-től olvasok, ő 11-től zenél. Minden nap játszotta a régi gyerekdalait és újakat is írt, ezekből össze is jött egy lemezre való, amit most fel is vettek. Annak az anyagát szeretném majd ötvözni valahogy a Tíztőlmese oldallal.
Máshogy kell felolvasni egy szöveget, ha meséről van szó, mint ha mondjuk Esterházyról?
Szerintem nem. A gyerekeket nem érdemes hülyének nézni. Ha izgalmas egy történet, persze nekem is segít, ha mondjuk játszhatok a hangommal. Nagyon szeretem a beszédhibás, esetleg tájszólással beszélő karaktereket, ha izgalmas, színes valami, akkor természetesen kihasználom. A gyerekeim különösen szeretik a fogatlan, öreg karaktereimet, és én is nagyon jól szórakozom ilyenkor. De alapvetően nem kell máshogy nyúlni egy szöveghez, ha meséről van szó.
Mi a mese szerepe azon túl, hogy szórakoztat?
A mese mint felnőtt műfaj mindig is azt szolgálta, hogy az emberek választ kapjanak a kérdéseikre. Régen is körbeültek, tapasztalatokat osztottak meg, meséltek, és ezt arra használták, hogy megoldást találjanak a problémákra, le tudják győzni a félelmeiket vagy meg tudják fogalmazni az érzéseiket. Ugyanaz a funkciója, mint a színháznak vagy a filmnek,
gondolkodásra késztet minket, magunkra ismerünk bennük.
A népmese kristálytiszta tükör, épp, mint a gyerekek.
A Budapest Design Héten esti Tíztőlmesét tartottál felnőtteknek. Milyenek voltak a visszajelzések, hogy érezted magad?
Én nagyon jól éreztem magam és jól is fogadták. Nyilván többen nézték a gyerekeknek szólót, a felnőtteknél nem olyan általános, hogy este mesét hallgassanak, de érdekes volt és jöttek olyan visszajelzések, hogy „a meséidre aludtam el este”. Ez ebben a műfajban nagy bóknak számít. Volt, aki az utolsónál írta, hogy milyen kár, hogy vége. A felnőttek is érzik, hogy van ehhez közük, nem annyira más ez, mint kinyitni egy könyvet vagy megnézni egy filmet este.
Mik a legkedvesebb emlékeid, visszajelzések, pillanatok a Tíztőlmese eddigi útja, története során?
A legkedvesebbek azok, amikor a gyerekek üzeneteit tolmácsolják. Nekik megfelelni azért nagy feladat, hiszen teljesen őszinték és nem vevők akármire. Amikor küldenek egy videót arról, ahogy egy körülbelül hároméves kislány ül a megrendelt könyvekkel otthon, amiket nálam láttak és Huzella Julit játszik, miközben Ilkának hívja az öccsét (így hívják a kisebbik lányomat), az nagyon megható.
A szülőktől is nagyon jólesik minden üzenet, mint például „köszi Juli, mentem tornázni”, vagy hogy „a cégem is hálás, hogy válaszoltam az emailekre, amíg a gyerekem a Tíztőlmesét nézte”. Jó érzés tudni, hogy segítek nekik is.
Mivel színész vagy, nem tudom nem megkérdezni: játszol most valamiben?
Másfél éve fejeztük be A legjobb dolgokon bőgni kell forgatását (Grosan Cristina filmje – a szerk.), de még nem mutattuk be, közbeszólt a korona. Láttam belőle részleteket és nagyon tetszett, várom, hogy bemutassák. Ha minden igaz, jövőre jön ki.
Az Átriumban nemrég mutattuk be az Újságmúzeumot, ami a 10-es, 20-as, 30-as és 40-es évek bulvárhírein alapszik. Színészekről, írókról, költőkről szóló korabeli hírek alapján készülnek az előadások korabeli dalokkal, ezeket én énekelem. A következő előadás már online lesz ebből. Szintén az Átriumban kezdtünk el egy darabot Urbán András rendezésében, ahol Alföldi Róbert a főszereplő és öten vagyunk körülötte nők. Ez egy Mephisto történetfeldolgozás, elég izgalmas lesz.
Hogy látod, lesz még pár év múlva is Tíztőlmese? Mik a terveid?
Nincsen egy konkrét ötéves tervem vagy ilyesmi,
teljesen a pillanatban éljük ezt meg.
Jó lenne, ha kitanulnék minden szükséges területet és sokáig tartana még ez, örülnék, ha lennének oldalágai. Tervezek például egy népmesékből álló, felnőtteknek szóló önálló estet. Lehet, hogy lesznek saját mesék is, nem tudom. Azóta hívtak egyébként más helyekre is. Felolvastam a könyvhéten a Pagony kiadónál, és voltam olvasni egy Pécs környéki kis faluban is egy rászoruló gyerekeknek szervezett adománygyűjtésen. Nem tudom, hogy lesz pár év múlva, de megpróbálunk mindent kihozni ebből, amit lehet.
Fotók: Kultúra.hu / Hartyányi Norbert
